Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Âz országgyűlés képviselőházának 337, bort, amikor pedig így az az intenció, amelyet a zárt hegyvidékek védelméhez fűzött a régi bortörvény, teljesen kárbavész. A. bortörvényben is mód van^ arra, hogy kiterjesztessék ez a zárttá nyilvánítás, méltóztassék tehát a miniszter úrnak intézkedni arra nézve, hogy ez a többi nemes borvidékre is kiterjesztessék. A miniszter úr élénk szóval bizonyítgatta, hogy igenis a régi törvényjavaslatnak arra az intézkedésére, amely szerint 150 katasztrális hold szőlőnél és gyümölcsösnél a hegyközség már megalakítandó, szükség van, mert különben csak nagyon kevés községben volna hegyközség. Értjük ezt az intenciót, de viszont ugyanakkor meg kell mondanom, hogy 50 hold kicsiny ahhoz, hogy el tudjon tartani egy adminisztrációt. Méltóztassék csak meggondolni azt, hogy ezek a területek nincsenek kivéve a mezőgazdasági kamarákból, s a mezőgazdasági kamarai illetéket szintén fizetik. E területen a bérösszegnek 3%-át teszi ki a kamarai illeték, vagy pedig a földadónak 3%-át, pedig ennek a szőlőterületnek adminisztrációját többé nem a mezőgazdasági kamarák végzik. Külön adminisztráció áll rendelkezésükre a hegyközségben és a hegyközségi tanácsban. Semmi ingerenciájuk nem lesz rá a mezőgazdasági kamaráknak, viszont továbbra is beszedik a 3%-ot. Mi segíteni akarunk a hegyvidéki gazdán és ugyanakkor új terheket rovunk rájuk a nélkül, hogy a régi terhektől megszabadítanék őlket. Ilyen körülmények között egészen bizonyos, hogy a hegyközségi járulékok olyan magasak lesznek, hogy az ottani adónak esetleg a többszörösét is elérhetik. Ez az intézkedés a szőlősgazdáknak nem megsegítését fogja eredményezni, hanem olyan megterhelését, amelyet azok nem bírnak el. Legyünk tisztában azzal, hogy mi volt az oka annak, hogy az 1929-es törvényt nem lehetett az életbe átültetni: az; hogy ezek a súlyos financiális kérdések nem oldódtak meg. Az illetékes miniszter úr belátta, hogy olyan terheket ró az 1929-es törvény a gazdákra, hogy el kellett állni a törvény életbeléptetésétől, s azt nem tudta megvalósítani. Most ugyanez a nehézség. Azt kérdezem, jobb-e a helyzet 1929 óta*? Nem. A szőlősgazdák, a borvidékek helyzete rosszabbodott, terheik nagyobbak lettek. Most akarjuk ezt? Méltóztassék meggondolni, ezen múlik a törvény keresztülvihetősége. A múltban is ezen múlt. Hallunk gyönyörű axiómákat, kitűnő alapigazságokat, de azt kérdem, nem bukik-e meg az egész törvény végrehajthatósága ezen a kérdésen? Még egy dolgot. Ötven katasztrális hold nem bírja el ezeket a terheket, de ahogyan elsősorban ia kisközségek nem bírják el a terheket, ugyanúgy másodsorban a kisemberek sem bírják el. Nincs progresszivitás e téren. Éppen ezért a kisemberek érdekében figyelmeztetem az illetékeseket arra, hogy ezt a törvényt így végrehajtani nem lehet. Méltóztassék megnézni. Ezeket a terheket éppenúgy fogja viselni a badacsonyi Esterházy-féle uradalom és az Ibosz.-uradalom, amelyben nem kapható egy liter bor 1 pengőn alul, sőt a nyári idényben 2—3 pengőért tudják értékesíteni ezt a bort, mint az a kisgazda, aki 10—20 fillérrel tudja a borát értékesíteni. Hol van itt az arány? Lehet ilyen módon, ilyen mértékben terhelni azt a kisgazdát, aki a maga borát csak 10—20 fillérrel tudja értékesíteni, ugyanülése 1938 június 27-én, hétfőn. 175 íigy, mint egy másik gazdát, aki borát 1 pengőn felül tudja értékesíteni? Ezért tehát mi azt mondjuk: tiszteletreméltó és helyes a törvény intenciója, azonban lássa meg a kormányzat azt, hogy amikor felállítják a (szőlősgazdák számára ezeket az adminisztratív szerveJset, ezáltal a gazdák állami feladatot vállalnak magukra, állami adminisztrációs teendőket végeznek. Ha tehát ez így van, akkor miért nem az állam ad segítséget ahhoz, Jiogy ennek az állami feladatnak ezek a gazdák meg tudjanak felelni. Egészen bizonyos, hogy akár egy telepítési illetéknek, akár pedig a borértékesítési járuléknak ebbe az arányiba való lenyomása volna a leghelyesebb, De ott van a borfogyasztási adó. Ez az államnak jövedelmez évenként 9—10 millió pengőt. Nem volna lehetőség arra, hogy amikor azt látjuk, (hogy itt igenis állami adminisztrációs dolgokat végeztetnek ezekkel az autonómiákkal, ezeknek segítségére siessünk és akár ebből, akár egyéb jövedelmi forrásokból alátámaszszuk, megsegítsük a szőlőtermelőket? Ez anyuyira fontos és annyira lényeges, hogy félek, az egész törvény keresztülvihetősége ezen múlik. A törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatosan kénytelen vagyok itt megemlékezni még valamjről. Amikor a szőlőgazdákról olyan sok szó haing-ziott el, szólncxm. kell a szőlőmunikásokról is. A szőlőmunkás az, aki napkeltétől napnyugtáig egyfolytában ott dolgozik ia szőlők között, valósággal az egész nyári időt, csekély éjszakai pihenőtől eltekintve, a szőlők között tölti el. Ezek adják meg a szőlőnek azt a szükséges munkát, amely által a szőlő teremni tud. Meg kell ezekről emlékezni annál ils inkább, mert nemrégen az Uj Nemzedékben olvastam, hogy a gyöngyösoroszii Rosenfelduradalom elbocsátotta szőlőmunkásait amiatt, mert ezek keresztényszocialista szervezetekbe léptek be. Azt írja ez az újság, amelyet én komoly lapnak tartok nagyon, mert tudom, hogy nem szokott komolytalan dolgokat a nyilvánosság elé bocsátani, hogy a 3000 holdas Rosenfeld-féle uradalom, amely Gyöngyösoroszi környékén van, nem hajlandó alkalmazni a gyöngyöisoroszii munkásokat, hanem távolabbi vidékről ihozza oda a munkásokat és így ez a szerencsétlen oroszii nép, amely idáig ezen a földtekén kereste meg a kenyerét, a legszorgosabb nyári munkaidőiben kénytelen kenyér nélkül állni. Ez pedig azért van így, mert azt kérték csupán, hogy egy órával korábban fejezhessék he napi munkájukat. Ezt sem ok nélkül kérték, hanem azért, mert hajnalban indulnak el hazulról a 4—5 kilométernyire fekvő munkahelyre és onnan este még haza is kell menniök. Ezért kérték azt, hogy egy órával korábban fejezhessék be napi munkájukat. Ennek lett az eredménye a kizárás. Minden keresztény uradalom magáévá tette ott a szőlőmunkások kérését, ezt a Rosenf eld-f éle uradalmat kivéve. (Boczonádi Szabó Imre: Keresztény?) Nem keresztény. Csodálom, hogy képviselőtársam kérdi. (Boczo* nádi Szabó Imre: Ha 1919 előtt keresztelkedett meg, akkor már keresztény!) Akkor sem keresztény a mi szempontunkból, csak a szerencsétlen zsidótörvény szempontjából az. Én meg voltam győződve, hogy ez az újság mindig komoly hírt közöl, mégis kötelességemnek tartottam, hogy utána járjak e szerencsétlen 25*