Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházának 3 $7. nem szívesen termelnének mást, nem szívesen térnének át gyümölcstermelésre, amely jobban kifizetné magát, nekik azonban cmai kenyerüket kell megvédelmezniök, nekik ma kell a gyermekeiknek kenyeret adniok s nem érnek rá 3 vagy 4 évig várni, amíg az újra oltott szőlő jövedelméből teljesíteni tudják' kenyérkeresői, családfenntartói kötelességüket. T. Ház! Ezek azok a szociális szempontok, amelyeket nem látunk teljesen kidomborítva a törvényjavaslatban a közgazdasági szempontok mellett. Ezt a két szempontot pedig össze kell egyeztetni, s ezért ha ki méltóztatnak mondani, hogy a direkttermőket ki kell vágni, át kell oltani, át kell telepíteni, méltóztassék legalább nagyabb összeggel kártalanítani ezeket a szegény ördögöket, akiknek megélhetéséről és életlehetőségéről van szó, vagy méltóztassék legalább elrendelni, hogy legalább átmenetileg szesszé főzhessék fel a nohát. (Gr. Teleki Mihály földmívelésügyi államtitkár: Ez megvan!) Igen, de a kontingens, úgy tudom, 3000 abszolút hektoliter szesz, ez pedig nagyon kevés, mert ez számításom szerint nem jelent nagyobb területet, mint 1000 vagy 1500 katasztrális holdat, pedig noha sokkal nagyobb területein terem. T. Ház! Egy másik dolog, amelyre fel kívánom hívni a figyelmet az, hogy a javaslat 26. §-a lehetőséget nyújt arra, hogy a miniszter meghatározza a beültetendő területeket éê bizonyos állami ingerenciát gyakoroljon arra, hogy melyik területen milyen minőséget ültessenek. Ez nagyon helyes, nagyon bölcs dolog és azokat a szempontokat és axiómákat, amelyeket a miniszter úr ezzel kapcsolatban előadott, teljes mértékben osztjuk. Csakugyan az ilyen beavatkozásra szükség van. mivel azonban ezt a kérdést rendeletileg fogják elintézni és a javaslat idevonatkozó rendelkezését rendeleti úton fogják az életbe átvinni, már most figyelmeztetem a miniszter urat és az államtitkár urat arra, hogy méltóztassanak alapos talajvizsgálatot eszközölni és a gyakorlati gazdákat a helyszínen megkérdezni, mert mi már láttunk ezen a téren elhibázott intézkedéseket. Helytelennek tartom például, hogy a balatonvidéki hegyeknél a csemegeszőlők termelését méltóztatnak túlságosan forszírozni, amint erre már a múltban is láttunk példát. Tagadhatatlan pedig, hogy a csemegeszőlő a sík vidéken, a homoki területen gyorsabban, körülbelül 10—12 nappal korábban érik be. Mi ennek a következménye? Az, hogy a szőlő mint primőrgyümölcs ezeknek a területeknek juttatja a magasabb árnívót és amikor a hegyvidéki szőlők 12 nap múlva beérnek, már csak normális szőlőár van. Még egy szempontot kell azonban tekintetbe venni. El kell ismerni, hogy a síkvidéki szőlőnek még egy előnye van, az, hogy szemre is sokkal tetszetősebb, azért, mert a kötött talajon termett szőlőnél, ha zápor esik, a zápor felveri a talaj festőanyagát, amit nagyon nehéz lemosni a szőlőfürtökről, míg a síkvidéki szőlőn, ha azt a kötetlen talajt, a homokot fel is veri a zápor a szőlőfürtökre, jön a mosolygó napsugár, megszárítja és a homok lepereg a szőlőfürtökről, Minthogy ez a helyzet, ezért iazt mondhatjuk, hogy szemre is sokkal kedvezőbbek a csemegeszőlők síkvidéki fajtái, de mi mindig azt gondoltuk, hogy a hegyvidéken, a nemes borvidékeken tüzes bor terem, azok igazában borviKépvi'sietlőtózii Nap:ló. XX. ülése 1938 június 27-én, hétfőn. 173 i dékek és nem annyira gyümölcsös szőlőket kell odatelepíteni, hanem azok a területek minden tekintetben alkalmasak arra, — a klíma, a hegyek zártsága és a gyönyörű ősz, amely ott a Balaton mellett szokott lenni, amikor a levegő párás egy kissé, de a mellett meleg és pompásan megérleli azt a szőlőfürtöt, mindezek a körülmények alkalmassá te^ szik arra — hogy kitűnő minőségű, nagyszerű borok, tüzes borok teremjenek ott, ne méltóztassanak tehát majd a rendeletekben azt forszírozni, hogy azon a vidéken a csemegeszőlő termelésére térjenek át. T. Ház! Szóvá kell itt tennem egy másik dolgot is, amelyet Czermahn képviselőtársam is megemlített. Szóvá kell tennem ugyanis a jégverések elleni biztosítást, amely területen a mai helyzeten valamiképpen segíteni kell. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Itt yan a kezemben àz egyik balatoni szőlővidék jól termelő gazdájának a levele, amelyben azt panaszolja, hogy 1933-ban 80 százalékos jégkár érte és ezért a következő évben kénytelen volt biztosítani és minthogy körülbelül 35 hektoliterre becsülték a termését, annak értéke pedig körülbelül ezer pengő volt, a biztosítási összege 150 pengőt tett ki. Mit jelent ez, t. Ház? Azt jelenti, hogy a termés értékének 15%-a megy el biztosításra. Ez azt jelenti, hogy ha a gazda biztosít, a biztosítás felér egy kisebb jégveréssel. Nem lehet tehát azt kívánni, hogy a gazdák biztosításért az érték 15%-át fizessék ki. Ha a biztosítás államosítva volna és kötelező volna, akkor — amint szakemberektől hallom — a biztosítási díj 4 vagy 5%-va, menne és ez már olyan elviselhető Összeg, amelyet a gazda, igenis, meg tudna kockáztatni. Méltóztassék tehát továbbfejleszteni azt a törekvést, amelyet a szesztörvényben láttunk, amely monopóliummá tette a szeszgyártást, méltóztassék a biztosításokat, igenis, államosítani, hogy ne kelljen ezt a kérdést állandóan és annyiszor a Ház elé hozni, mint kellett a szeszkérdés rendezését. Igenis, méltóztassék leszállítani azokat a hallatlanul nagy összegeket, amelyeket a biztosítók ezen a téren bezsebelnek a magyar gazdáktól, tessék az államnak ezt a kérdést teljes garancia mellett a kezébe venni. T. Ház! Az egész föld egyenesadója nem tesz ki többet a magyar termőterületeken, mint 35 milliót, ugyanakkor pedig az elemi biztosításoknál a díjtétel évente 100 millió pengőt tesz ki, amelynek túlnyomó része a gazdát terheli, amint tehát látják, a biztosítások kétszer, háromszor annyi adót követelnek, mint maga a kincstár. Ezt a kérdést tehát egyszer már igazán kézbe kell venni. Szerettem volna ebben a kérdésben megnyugtató választ kapni. Bármennyire is szívesen koncedálom és megengedem a miniszter úrnak, hogy a vitát szinte már előre befejezte és már nem tud nekem választ adni, — jól tudom, hogy a felsőházban van dolga — mégis ágy kellene intézni a dolgot, hogy ilyen fontos kérdésekben megnyugtató választ kapjunk vagy legalább is olyan választ, hogy a miniszter úr kezébe veszi ezt a kérdést, legalább elméletben megpróbálja ezt a kérdést elintézni, kutani és számítani; inert egészen biz! tosra vesszük, hogy itt más megoldás, mint a biztosítás államosítása, nem következhetik 'be. 25