Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. ülése 1938 június 27-én, hétfőn. 165 termelő gazdák régi jogos — általam is jo- i gosnak elismert — kívánsága érdekében eredményes lépés legyen tehető. (Helyeslés a jobboldalon.) Mindenesetre én magam nem nyilatkozhatom kötelezőleg ebben a kérdésben, mert ez a kérdés a fináncminiszter úr hatáskörébe tartozik, a magam részéről azonban mint a föld minisztere, aki a földdel kapcsolatos kérdésekért felelős vagyok, felelősségem és kötelességem tudatában meg fogom tenni mindazt, amit ebből a méltányos érdekből megtehetőnek tartok. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Meizler Károly: Reményinél nincs remény!) Azt hiszem, a pénzügyminiszter úr eddigi magatartásával és ténykedésével igenis ennek az ellenkezőjét bizonyította; (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) bebizonyította, hogy nemcsak nevében van remény, hanem a magyar gazdák is reménnyel tekinthetnek az ő minisztersége elé. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Mindjárt alá is támasztom ezt a megállapításomat, mielőtt azonban ezt tenném, a később következő szónok urak elnézését kérem, hogy most álltam fel azért, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatos mondanivalóimat elmondjam és nem vártam meg, amíg ők is elmondják beszédeiket; ugyanis a felsőházban is van még ma kötelezettségem, ott is fel kell szólalnom s ez szabta meg reám nézve a kötelességet akként, hogy most szólaljak fel; ezért újból tisztelettel kérem az utánam következő szónok urak elnézését. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt a hegyközségi törvényjavaslattal kapcsolatos elmondandóimra térnék, a szesztörvényjavaslatról is megemlékezzem. Mintegy három éven keresztül várt a hegyközségi javaslat is benyújtásra a szesztörvényjavaslat miatt, mert még néhai Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak az volt a bölcs megállapítása, hogy ezt a két törvényjavaslatot egy időben kell a Ház elé terjeszteni s az előző kormány honorálta is Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak ezt az elhatározását azáltal, hogy a hegyközségi javaslat beterjesztésével várt a szesztörvényjavaslat beterjesztéséig. Hosszú várakozás után végre beterjesztetett a szesztörvényjavaslat. Nem kívánom firtatni és kutatni az okait annak, hogy miért volt szükség oly hosszú időn keresztül erre a. türelempróbára és várakozásra, de igenis megállapítom azt, hogy Remény ^Schneller pénzügyminiszter úr a miniszterelnök úr elhatározása alapján — s ezért a magyar gazdák nevében mindkettőjük felé tisztelettel és elismeréssel fordulok (Helyeslés jobbfelől.) — idehozta végre ezt a törvényjavaslatot s ezáltal a törvényalkotásnak azt a módját választotta követendőnek a maga számára, hogy a törvényjavaslatot az íróasztal fiókjából húzza ki és hozza ide és ne az íróasztal fiókjában őrizze becses magániratként. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mindenesetre a törvényalkotásnak ez a módj törvényjavaslatokat az életbe vinni át és letárgyalásra hozni az arra illetékes törvényhozó testület elé — az, amit a törvényhozástól és a kormánytól joggal megkíván és megkövetel a nemzet érdeke. (Ügy van! Ügy van! — Csoór Lajos: Az a kérdés, mi van benne!) Mindenesetre egy törvényjavaslatnak azt kell tartalmaznia, tehát annak kell benne lennie, — ez a feleletem Csoór képviselő úr közbeszólására — ami-a nemzet érdekének szolgálatára való. (HelyesKépvis'eilöli'ázd Napló. XX. lés és taps a jobboldalon és a középen.) Azt azonban a kormány állapítja meg, amely az ügyek viteléért felelős, hogy mit tart annak; mindenesetre figyelembe kell vennie a kritikát is. Mi is figyelembe vettük az előzőleg elhangzott kritikát, de cselekedni a magunk felelőssége tudatában és a magunk felelősségérzete alapján cselekszünk. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Most arra vonatkozólag kívánok megállapítást tenni, hogy tulajdonképpen miért volt szükség a hegyközségi törvényjavaslat benyújtására. A hegyközségi javaslat benyújtására három okból volt elsősorban is szükség. Először az egységes védekezés megszervezése céljából a szőlő és gyümölcs növényi betegségei ellen, másodszor azért, hogy egy egységes termelési rend legyen megállapítható végig az egész országban, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) harmadszor pedig azért, hogy egy egységes értékesítési rendszert is létesíthessünk; mert meggyőződésem szerint a termelés és az értékesítés egységes irányítása hozhat és fog hozni megoldást sok olyan kérdésben, amely idáig elintézetlen és megoldatlan volt. Ha ugyanis figyelembe veszem azt, hogy az ország különböző vidékein ma a legkülönbözőbb és legvegyesebb szőlőt és gyümölcsöt termelik s hogy nincsenek figyelemmel, vagy kevésbbé vannak figyelemmel arra, hogy az ország egyes vidékein mely szőlő- és gyümölcsfajták termelése indokolt, akkor, meggyőződésem szerint, a törvényjavaslat már m agában véve eléri a célját, hogy megadja a lehetőséget arra, hogy a földmívelésügyi miniszter a maga irányításával ezekbe a kérdésekbe befolyjék. (Ügy van! Ügy> van! jobbfelől és a középen.) A magam részéről a végrenajtási utasításban gondoskodni kívánok arról, bogy ezekben a kérdésekben olyan szerep jusson a földmívelésügyi miniszternek, hogy az egyéni szabadság és az egyéni jogok érintése nélkül, éppen a termelés érdekében — de az értékesítés érdekében is — olyan rendszert vezessen be, amely lehetővé teszi azt, hogy az országban a megfelelő helyen mindenütt megfelelő gyümölcs- és szőlőfajtát termeljenek (Helyeslés.) s e mellett lehetővé teszi az értékesítés érdekében egy olyan új borkezelési rendszer felfektetését, amely biztosítja, hogy az egyes borvidékek egységes típusú borát minden esztendőben hozzávetőlegesen olyan mennyiségben állíthassák elő, amely mennyiséggel eredménnyel lehet exportálni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ugyancsak fontosnak tartom, hogy a gyümölcsértékesítés terén is figyelemmel legyünk ezekre a szempontokra. A magyar gyümölcs elismerten talán a világ legjobb gyümölcse, (Ügy van! jobbfelől.) mert bár sok szép gyümölcs van külföldön is, — ezt mi is látjuk de a magyar gyümölcs ízét egyikben sem ta láljuk meg. (Ügy van! Úgy van!) Nemcsak mi magyarok állapítjuk meg., akik a magyar gyümölccsel szemben talán elfogultak vagyunk, — megérthetően — hanem megállapítják külföldön is, hogy a magyar gyümölcs íze más gyümölcsben nem található fel. (Ügy van! úgy van! a jobboldalon.) A magyar gyümölcsnek tehát megvan a maga belső értéke. Ezt a magyar gyümölcsöt nem nehéz odakint elhelyezni, ellenben a magyar gyümölcs elhelyezése érdekében törekednünk kell arra, hogy a 24