Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

158 Az országgyűlés képviselőházának 337. vény javaslatot tárgyaljuk, el kell ismernünk, hogy ezt a javaslatot a borkérdés rendezetlen volta hozta szőnyegre és tette aktuálissá. Itt mindenekelőtt az a kérdés merül fel, van-e borkérdés és ha van, miért van? T. Ház! Nagy-Magyarország 10 évi átlagban 373 ezer hektár területen 4 millió hektoliter bort termelt. Ezt a 4 millió hektoliter bort az Osztrák-Magyar Monarchiából kialakult 50 milliós^ fogyasztóterületen játszva lehetett értékesíteni. Ezzel szemben a világháború nyomán bekövetkezett békediktátum folytán a monarchia felbomlott, hazánk területe egyharmadára, a fogyasztóterület pedig 50 millióról 8 millióra zsugorodott össze. Viszont Csonka-Magyarországra esett NagyMagyarország szőlőterületének 76 százaléka. Ezen a területen 10 évi átlagban 3"2 millió hektoliter bor termett, amiből belfogyasztásra 2*4 millió, exportra pedig 200 ezer hektoliter esett, így tehát 500—600 ezer hektoliter volt évenkint, 10 évi átlagban, az a felesleg, amely a piacot nyomta. Ha pedig a legutóbbi évek termelési viszonyait szemlélem, meg kell állapítanom, hogy nem volt jobb a helyzet 1936-ban sem, almikor 4'5 millió és 1937-ben sem, amikor 4*3 millió hektoliter must termett, mert bár az expoirt 1937-ben 382 ezer hektoliter volt, ami az 1935. évi exporttal szemben 90%-os, az 1936. évivel szemben pedig 5%-os emelkedést jelentett, <a belfogyasztásra kerülő 3 millió hektoliter levonása után, még mindig maradt 600— 800 hektoliter borfeleslegünk. Az 1936^os esztendő különben is szomorú esztendeje volt bortermelésünknek, mert hiszen a jó termés már a nyár folyamán előrevetette árnyékát és ennek következtében már az óbor ára Malligand-fokonkint 3 fillérről 2 fillérre, sőt még lej ebb is esett, Èz természetesen befolyásolta az újbornak, illetve mustnak áralakulását is, a must ára 0'4 fillérre esett és így literjét 4—6—8 fillérért is meg lehetett vásárolni. Az intervenció csak azt tudta nagynehezen elérni, hogy az újbor ára nem esett Malligandfokonkint 1 fillér alá s hogy így ára literenkint 10—12 fillér között mozgott. Ha valaki azt mondja ezekután, hogy nincs borkérdés s hogy ez a kérdés nem szorul intézményes és radikális gyógyításra, az nyilvánvalóan nem látja tisztán a helyzetet, s nem tudja, hogy a borkérdés rendezetlen volta 1 millió kenyérkereső, szőlőművelő embernek sorsát érintette. A bor ára természetszerűleg visszahatott a munkabérek nagyságára is, a közterhek, permetezőszerek ára sem változott és így egy széles népréteg szenvedett a borkérdés rendezetlensége folytán és jutott a legnyomorúságosabb helyzetbe. Azokon a vidékeken, ahol kizárólag a borból élt meg a nép, ez az elesettség még fokozódott. T. Ház! A szőlőművelés kérdésénél nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy az emelkedő népsűrűség fenntartásában a szőlőművelésnek jelentős szerepe van, mert hiszen több kezet tud foglalkoztatni, mint általában a mezőgazdaság. Azonkívül a szőlőművelés értéke 80—200 millió között ingadozván, mint értéktermelő tényező is jelentős^ szerepet tölt be az ország gazdasági életében. Magyarország tehát a szőlőkultúra megmentéséről, fenntartásáról nem mondhatott le. Éppen ezért kellett a kormánynak a sürgősen megoldandó feladatok sorába iktatnia a borkérdés rendezését. ülése 1938 június 27-en, hétfőn. A borkérdés rendezetlensége, ennek tanulságai, természetszerűleg visszahatottak a gyümölcstermelés kérdésére is és a bortemlés terén jelentkező szomorú tanulságokat már igen szerencsésen alkalmazhatjuk a gyümölcskérdés rendezésénél. El kell ismernünk, hogy bortermelés rendezése elkésett és így a rendezés nagy áldozatokkal fog járni. Megnyugtató körülmény azonban az, hogy a gyümölcstermelésnél idejekorán történik beavatkozás, mert kevesebb áldozatot fog kívánni, mint a - borkérdés rendezése, T. Ház! A gyümölcskérdésnél, melyről tulajdonképpen a hegyközségi törvényjavaslat kapcsán kevesebb szó esett, jeleznem kell azt, hogy a kenyértermények fogyasztása és a húsfogyasztás az ember életrendjének változásával háttérbe szorult. Az ember egészségesebb életmódra törekedett és ebben az egészségesebb életmódban igen nagy szerepe van a tej-, zöldség- és gyümölcsfogyasztásnak. Nem lehet eléggé dicsérni a földmívelésügyi minisztériumnak azt a törekvését, hogy a gyümölcstermelést már a múltban is igyekezett fokozni. Ennek tulajdonítható az, hogy gyümölcsfaállományunk 345 millióra emelkedett.^ Igaz, hogy a gyümölcsfa ültetése nem mutatja semmiféle rendszer képét. Inkább az Alföldre tolódott a gyümölcsfaültetés, ami bizonyos mértékben szerencsésnek, bizonyos mértékben azonban végzetesnek mondható, mert hiszen éppen az Alföldön jelentkeztek súlyos fagykárok, amelyek időnkint, mint ebben az esztendőben is, szinte megsemmisítik a termelést. Ezzel szemben a gyümölcstermelésre alkalmasabb hegyvidék bizonyos mértékben háttérbe szorult. Az a körülmény, hogy a kajszinbarack termelése, — amelyre el lehet mondani, hogy tulajdonképpen az egyetlen, racionális exportra készülő termelés — meglehetősen egyöntetű típust tudott produkálni, arra a szerencsés eredményre vezetett, hogy míg az elültetett fák-nak 8%-a esik kajszinbarackra, addig az export terén kivitelünk 27%-a esik kajszinbaracktermésünkre. Ez útmutatás és figyelmeztetés arra, hogy csakis egységes típusok és egységes fajták termelésével lehet igazi exportpolitikát űzni. Egyébként gyümölcsexportunk elérte a 14 millió pengőt, csak az elmúlt évben esett vissza 9 millió pengőre, amit sajnos, a fagy-, köd- és jégkárnak kell tulajdonítani. T. Ház! A belső gyümölcsfogyasztás terén is sok teendő van és amikor azt látjuk, hogy világviszonylatban a gyümölcsfogyasztás felé terelődik a figyelem, addig itthon azt állapíthatjuk meg, hogy ezen a téren nem tartunk lépést a külfölddel, annak ellenére, hogy gyümölcstermelő ország vagyunk. Amíg Lengyelországban 8 kg, Magyarországon 15 a fogyasztás ,addig Ausztriában és Csehszlovákiában 36 kg az évi fejkvóta, Németországban 84, Svájcban és Franciaországban pedig 100 kg a fejenkinti évi fogyasztás. Ugyanez a helyzet a szőlőfogyasztásban is. Ami nálunk a fejkvóta 2'2 kg, addig Hollandiában és Angliában, ahol csak melegházakban termelnek szőlőt, 3*8 kg, Olaszországban 10, Bulgáriában pedig 25 kg a fejenkinti fogyasztás. Ez a körülmény az exportpolitikával is szoros összefüggésben van, mert megállapított dolog az, hogy csakis megfelelő belső fogyasztás mellett lehet igazi exportpolitikát űzni.