Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-337

Az országgyűlés képviselőházának 337. A legkiválóbb példa erre Bulgária példája, amely azért, hogy 300.000 métermázsa príma szőlőt exportálhasson, 12 millió szőlőt termelt, tehát termelésének háromnegyedrészét tulajdonképpen otthon fogyasztja el. Nálunk a borfogyasztásnak, a szőlőtermelésnek és a gyümölcstermelésnek is rengeteg akadálya van. Ezek közül mindesetre rá kell mutatnom arra, — hiszen Budapest székesfőváros a fő fogyasztóterületünk — hogy Budapest mennyi nehézséget támaszt a gyümölcsértékesítés terén a vidéki termelőknek és rá kell mutatnom arra is, hogy például a mustfogyasztás is mennyi hátrányt szenved azáltal, hogy a főváros vámot szed a mustért é® megnehezíti a must szélesebb körben való fogyasztását. A gyümölcstermelés terén magam is külön tanulmányokat^ folytattam és megállapítottam azt, hogy például a bécsi piacon a magyar gyümölcs nem tudta azt produkálni, ami tulajdonképpen a magyar gyümölcstermelés szerencsés természeti viszonyai szerint következhetett volna. A bécsi piacon például a hitvány szilvát magyar szilvának, a szép szilvát pedig szerbiai vagy boszniai szilvának' nevezik. (Rátz Kálmán: Sajnos, ez így van!) A bécsi piacon, — aki magam is őszibaracktermelő vagyok — olyan hitvány, nyomorult őszibarackot találtam Kiskunhalasról, hogy azt kell mondanom, mégis csak^borzasztó, hogy Halasról exportálunk őszibarackot, amikor van nekünk hatalmas őszibaracktermelő piacunk. (Mocsáry Dániel: Halason nincs is őszibarack!) Ezt megállapítottam, t. képviselőtársam, nem férhet hozzá semmi kétség, önön szememmel láttam. Ezzel mindenesetre azt akarom bizonyítani, hogy gyümölcsexportpolitikánk igenis teljesen rendezetlen, márpedig például a »Szőlőskertek Királyné«-jával és a »Csaba gyöngyéi-vei verhetnénk és megelőzhetnénk a bolgár termelést is. A gyümölcstermelés terén is vannak olyan időszakok, amikor még a külföldi országok nem tudnak gyümölcsöt produkálni, mi pedig már megfelelő áruval tudnánk a rendelkezésükre állani. Az, hogy hazánkban a gyümölcsfogyasztás fejkvótája olyan alacsony, azért is olyan szomorú körülmény, mert a mindenkori pénzügyminiszterek, amikor a magas cukorárat támadtuk, mindig arra hivatkoztak, hogy Magyarországon a gyümölcsfogyasztás ellensúlyozza á cukor árának magassága miatti túlságosan alacsony cukorfogyasztást. A statisztika azonban azt bizonyítja, hogy a cukorfogyasztás terén is a legutolsó helyén állunk, mert hiszen vidéken a cukorfogyasztás fejenkint 0.5 kg, a budapesti 40 kilogrammos fogyasztással szemben. Minden eszközt meg kellene tehát ragadnunk arra, hogy a népélelmezés, illetőleg a néptáplálkozás iránva megváltozzék és kívánatos volna, ha a földmívelésügyi minisztérium a háztartási tanfolyamokon ezt az ágazatot is bekapcsolná a programúiba, ami nem tartozik ugyan szorosan a főzéshez, de a népélelmezés jelentős tényezője. T. Ház! Előtérben azonban nem a gyümölcstermelés kérdé«e. hanem a borkérdés van. Amikor a borkérdés rendezéséről beszélek, keresem azokat a szempontokat, amelyeket szem előtt kell tartani. Jeleztem már. hogv Magvarország fo^ryasztóterülefo jnmt borfogyasztóterület mennyire csökkent. Kétülése 1938 június 27-én, hétfőn. 159 ségtelen, hogy a gazdasági válságok is visszahatottak a borfogyasztás visszaesésére. Ha a munkabérek esnek, s ha a tisztviselők fizetését csökkentik, akkor első helyen mindig a borfogyasztás esik vissza, az szenvedi a legnagyobb hátrányt. Kétségtelen, hogy van nálunk fogyasztási válság. A fogyasztási válság lehet abszolút és relatív. Abszolút értelemben válság van, mert hiszen évenkint 600.000—800.000 hektoliter borfelesleggel kell számolnunk.^ Relatív értelemben, viszonyítva más országok fogyasztási viszonyaihoz, meg kell állapítanom, hogy míg Olaszországban a fejenkinti borfogyasztás 110 liter, Franciaországban 140 liter, addig Magyarországon csupán 37 liter. Ha tehát a fogyasztási válság van, segíteni akarunk, mint ahogyan kell és lehet segítenünk, mindenekelőtt megfelelő propagandát kell kifejtenünk, azonkívül természetszerűen emelni kell a fogyasztó társadalotmi vásárlóképességét is. Az előbbiről, a propagandáról gondoskodnék a hegyközségi törvény, az utóbbi pedig benne van Imrédy miniszterelnök úr programmjában s mondhatnám, a nemzeti jövedelem emelésével a nemzeti jövedelme igazságos megosztásával együtt valóságos tengelye az Imrédy-féle programmnak. A másik oka a borválságnak a termelésben rejlik. Termelésünk nem elég egyöntetű és a minőségben is sok hiba van. Termelésünkre, a hegyvidék termelésére kétségtelenül káros befolyással van a homoki szőlőknek és a síkvidéki szőlőknek versenye, mert hiszen ez bizonyos mértékben a hegyvidéket is arra kényszerítette, hogy feladja a minőségi termelésre való törekvését és maga is mennyiségre törekedjék. Ezek régi hibák, nem mai keletűek. Már Széchenyi 1830-ban a »Hitel«ben panaszkodik, hogy »nem azt nézzük, melyik szőlőfajta terem legjobbat, hanem a legtöbbet. Nincs elég finom bor. Más nemzetek szőlőiket jobban ápolják — mondja Széchenyi. — A magyar bortermelő nem a világpiac ízlése számára dolgozik. A francia azok ízlése szerint készíti borát, akik jól megfizetik.« Széchenyi szükségesnek tárta a kölcsönös felvilágosítást és az oktatást. Nyilvánvaló, hogy a bajok orvoslását Széchenyi társadalmi úton keresi. Az erőszakos beavatkozást az akkori osztrák uralom miatt, mint ellenszenveset, elveti magától. Azóta azonban változott a helyzet és Magyarország ma olyan körülmények között van, hogy az erőszakos beavatkozást minden politikai animozitás nélkül foganatosíthatja, mint ahogy a kérdés rendezésénél erre szükség -is van. Ezzel kapcsolatosan az egységes miuőségi^ termelés szempontjából fel keÜ említenem a móri esetet. A móri borvidék kizárólag Ezerjót termel. A móri borvidék a kopaszmetszés folytán kizárólag minőségi termelésre törekszik. Mindezek ellenére újabban a borászati felügyelőség döntése szerint egynéhány új parcellában arra kényszerítik a móri gazdákat, hogy osemege| szőlőt termeljenek. Ha az a derék borászati felügyelő ismerné a XVIII. századból származó móri »hegybéli statútumokat«, amelyekben már az vagyon írva, hogy »bajor és más koránérő szőlők ne szaporíttassanak, hogy a szőlő arányosan érjék«, már akkor a szüret szempontjából sem követne el ilyen abszurdumokat. Ebben az ügyben a miniszter úr 6 nagyméltóságától kértem védelmet a pénzügyi bizottság ülésén. Ezen az ülésen a miniszter 23*