Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. kalmas annak a szőlőfajtának termesztésére, amelyet eddig termelt, elrendelheti e vidék a szőlőnek kipusztítását, kivágását és egy egészen újfajta, egészen más minőségű szőlő telepítését. (Czirják Antal: Azt nem engedjük meg!) Ügy van, kapára-kaszára megyünk, ha arra kerül a sor. Nincs semmi biztosíték arra, hogy ennek a két szakasznak alapján nem fogják-e kimondani, hogy a pécsi tobbszázesztendős szőlőterület egyéb természeti tényezőknél fogva nem alkalmas szőlőtermelésre. T. Házi Engem nem nyugtat aneg az, ha a miniszter úr majd azt fogja mondani, hogy ilyet nem is lehet elképzelni, ilyet csak nemi fog senki sem tenni. JViert én el tudom képzelni, hogy jöhet olyan idő, jönet olyan kormány, amely a magyar szőlőtermelés racionálisabb kezelese címen ilyen határozatot fog hozni és kimondja, hogy az eddig termesztett nemes gyümölcs- és szőlőfajták helyett olyan fajtákat kell ültetni, amelyeket ez a kormány a legjobbaknak fog taáalni. Mélyen t. Képviselőház! Ha a javaslatban benne marad ez a két szakasz, ez óriási veszedelmet jelentene a kis szőlőbirtokosok szempontjából, mert itt is megáll az az elmélet, hogy a nagy halak megeszik a kis halakat. Bennem ugyanis az a gyanú él, s ettől nem tudok szabadulni, hogy azoknak a nagy halaknak túlélénk, túlmerész és túlbátor jelentkezése hozta ide ezt a javaslatot abban a formában, amelyben előttünk van. (Farkas István: XJgy is van!) T. Ház! Ismétlem, a pécsi kis szőlőbirtokosok teljes joggal tartanak attól, hogy a törvényjavaslatnak ezzel a két szakaszával ők igen nagy veszélynek mennek elébe. Pedig a pécsi szőlők sokszázesztendősek és a pécsi szőlőkben termett borok egy sorban állanak a magyar borok legelőkelőbbjeivel, leghíresebbjeivel, az egri, visontai, badacsonyi, somlai, villányi, gyöngyösi és más hasonló borokkal Minden okuk megvan tehát a pécsi szőlőtulajdonosoknak arra, hogy nevükben kérjem a földművelésügyi miniszter urat, iktasson be a törvényjavaslatba már most egy olyan szöveget, amely biztosítja Pécset és a többi nemes szőlőt és bort termelő vidéket arról, hogy nem lesznek szenvedő részesei olyan katasztrofális intézkedésnek, amely őket arra kényszeríti, hogy a mostani szőlők helyett más szőlőt termeljenek. De mélyen t. uraim, továbbmenve, káros a törvényjavaslat már a nemzeti vagyon megóvása szempontjából is. A törvényjavaslat szerint 23.000 hold szőlőterület felújítását meg fogják tiltani. Ennek a 23.000 katasztrális hold szőlőnek mai értéke — holdankint 3000 pengővel — 69 millió pengő. Már most abban a pillanatban, amikoir ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, ez a 69 millió harmadára csökken, elvész ennek a 69 millió értékű nemzeti vagyonnak kétharmada. Kérdezem az igen t. fÖldmívelésügyi miniszter urat: honnan, miből fogja pótolni a nemzeti vagyonnak ilyen óriási mértékben való csökkenését'? De ennek a 23.000 katasztrális hold szőlőterületnek kipusztulása jelenti egyúttal azt is, hogy a 23.000 katasztrális hold tulajdonosai, túlnyomórészben kisemberek, a nyomor, a pusztulás szélére, koldusbotra fognak kerülni. Kérdezem, nemzeti érdek az amúgy is nyomorgó dolgozó magyarságnak, Repvisietl'ötóai Napló. XX. ülése 1938 június 2k-én, pénteken. 139 a falu apró kisemberének pusztulását ilyen eszközökkel elősegíteni? De nemcsak értékcsökkenés, hanem adóveszteség is mutatkozik itt. A 23.000 katasztrális hold szőlő tulajdonosának tönkremenetele jelent egyúttal nagyon tekintélyes évi adócsökkenést, adóveszteséget is, mert amikor az a 23.000 katasztrális hold már megszűnt szőlőterület lenni, az vagy parlagon marad, vagy olyan növényt fognak ültetni rajta, amilyen növény termelésére az a terület nem alkalmas. Mi következik ebből? Óriási adócsökkenés, amely az én számításom szerii:/, ennél a 23.000 katasztrális holdnál minimálvsan évi 368.000 pengőt jelent. De szociális szempontból is borzalmas ennek a kérdésnek tovább szövése. Mert mi következik? Azok az apró kis szőlőbirtokosok, akik egyik-másik takarékpénztárnál a holdanikint 3000 pengőt érő területre kölcsönt vettek fel, számítva arra, hogy majd a szőlőtermésből apránkint, lassankint vissza fogják ezt fizetni, elesnek ettől a lehetőségtől, mert nem terem több szőlő részükre. Mi következik? Ismét a nyomor, ismét a lerongyolódás, ismét a koldusok szaporítása, mert a bank, amelyik hitelezett, nem fogja enyhítő körülménynek venni, hogy itt a magyar törvényhozás hozott egy törvényt, amely kihúzta a gyékényt ezer és ezer becsületes dolgozó magyar lába alól, elvette életlehetőségüket és_ ezért nem tudják fizetni a kamatot, nem tudják fizetni a tőkét. Ezt nem veszik majd tudomásul. Megszólal a dob a portákon és az apró kis becsületes családi fészkek mások kezére fognak kerülni. Elűzik az ősi fészekből, az ősi lakásból azokat, akiknek talán már nagyapjuk is ott élt abban a családi házban szőlőtermelésből tartva fenn magát és családját. Irtózatos kép, súlyos és fájdalmas jövő képe ez, különösen ha arra gondolok, hogy ezek az apró kis emberek, akiknek birtoka fölött a lélekharangot meghúzzák, legnagyobb részben hadviselt emberek, túlnyomórészben hadirokkantak és nagycsaládú emberek és most nemcsak az apa, hanem a gyermekek is, a családtagok is az éhségnek, a biztos halálnak lesznek kitéve. De tovább megyek ebben a gondolatmenetben. Itt vannak a munkások. Mi történik azokkal a munkásokkal, akik ezen a 23.000 katasztrális holdon keresték meg eddig a kenyerüket? Mi történik ezeknek családjaival? Ebben a javaslatban semmit sem látunk a róluk való gondoskodásból. Azok a kormányibéretek, amelyek minduntalan elhangzanak ebben a teremben, hogy népies politikát akarunk és fogunk követni, ismét nem mutatkoznak meg ebben a javaslatban, mert senki nem gondoskodik azokról az emberekről, akik itt kenyértelenekké válnak. Hogy a munkabérveszteség milyen mértékű, mélyen t. Képviselőház, azt bizonyítja a következő összeállítás: egy katasztrális hold szőlő évi 130—140 munkanapot igényel. Megint optimista számmal jövök a munkabérnél és feltételezem, hogy napi 2 pengőt fizetnek a munkásságnak a szőlőkben, de még ha valamivel kevesebbet fizetnek is, ennyi munkanap évi 150.000—160.000 pengőt jelent. Amikor a pénzügyminiszter úr fokozott nemzeti jövedelmet vár, amikor ez a javaslat sok ezer hold adóalanytól fosztja meg az államot, egyúttal elveszik sok ezer munkás életlehetőségét is. Kérdezem az igen t. pénzügyminiszter urat, hol és mivel kívánja ezt pótolni, mivel kívánja biztosítani annak a sok száz és ezer munkásnak életlehetőségét? Mit óhajt 20