Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-336
140 Az országgyűlés képviselőházának $36 tenni a miniszter úr, hogy ezek a szerencsétlen munkások éhen ne haljanak? Mélyen t. Képviselőház! Minthogy az idő előrehaladt, méltóztassanak megengedni, hogy néhány határozati javaslatot terjesszek be. (Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Olvassa.) »Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy a borfogyasztási adó eltörléséről sürgősen terjesszen be törvényjavaslatot.« (Farkas István: Helyes!) »Utasítsa a képviselőház a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a borcsempészés hatályosabb megtorlására a pénzügyminiszter úrral egyetértve, sürgősen nyújtson be törvényjavaslatot.« »Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy a növényvédelmi szerek hallatlan drága árusítását szüntesse meg és ezeknek a szőlő- és gyümölcstermelésben nélkülözhetetlen szereknek jelenlegi árát országos érvénnyel 50%-kai alacsonyabban állapíttassa meg.« (Farkas István: Helyes!) »Utasítsa a képviselőház a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a jó minőségű (hegyiboroknak, mint Pécs, Villány, Badacsony, Szekszárd, Somló, Gyöngyös, Eger bóráknak silány minőségű homoki borokkal való keverését szigorú büntetés terhe mellett tiltsa el és az ilyen minőségrontást minősítse borhamisításnak.« (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Î 1 . Ház! A 8. § 5. bekezdéséhez új bekezdésként javaslom a következőket (olvassa): »Mondja ki a képviselőház, hogy a hegyközségi járulék és minden a hegyközségről, vaíamint a szőlő- és gyümölcsgazdálkodásról szóló törvény végrehajtásával felmerülő költség alól a 10 holdon aluli szőlőbirtokosokat mentesítsék.« (Farkas István; Helyes!) A 27. § 3. bekezdésével kapcsolatban, javaslom (olvassa): »Utasítsa a képviselőiház a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a jelen törvényjavaslatot vonja Vissza és a kivágásra vagy átoltásra ítélt szőlők tulajdonosainak teljes értékű kárpótlása elvén felépült új javaslatot terjesszen a Ház elé.« (Farkas István: Helyes!) Javaslom, hogy a 27. § 1. bekezdésének hetedik sorában az 1941. év helyett 1951. év' vétessék fel. Teljes lehetetlenség és képtelenség azt feltételezni, hogy azok a szőlőbirtokosok, akik egy életet töltöttek el ott a szőlőjükön, munkával, izzadsággal, fáradsággal dolgoztak, ápolták a szőlőjüket, most egyszerűen nekimenjenek és kivágják a szőlőit, anélkül, hogy ez a lelkekben olyan elkeseredést szülne, amilyen elkeseredés a mai viszonyok között különösen nem kívánatos. Én tehát azt kérem, hogy ha már nincs kegyelem, ha már nincs irgalom, ha már egyes borvidékeket kipusztításra ítélnek, ha már az igen t. földtmívelésügyi miniszter úr mindenáron tönkre akar tenni ezzel a javaslattal egyes borvidékeket (Farkas István: Ez többet árt, mint a filloxére!)^ legalább hagyjon időt arra, hogy ez a kipusztítás, ez a tönkre tevés ne három év alatt történjék, hanem húzódjék lassan, nősz" szahb ideig, hogy ne fájjon olyan nagyon. Ezért a három esztendős határidő helyett 10 esztendővel hosszabb időt javaslok. Javaslom továbbá a 27. § után új szakaszként a, következőket (olvassa): »Utasítsa a képViselőház a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a kivágásra vagy átoltásra ítélt szőlőterületeket mindennemű adóztatás alól a kivágás vagy átoltás megkezdésétől számított négy éven keresztül mentesítse.« Nagyon helyesen '. ülése 1933 június 2A-én, pénteken. állapította meg előttem, szólott igen t. képviselőtársam, hogy átoltás vagy új ültetés esetén legalább is négy esztendő idő, amíg a gazda csak a munkáját, fáradságát, szorgalmát adja abba a szőlőbe, azonban négy esztendőn keresztül természetesen semmi jövedelmet sem húz abból a szőlőből (Farkas István: Sőt közben jön a jégverés!), tehát emberi és szociális szempontból méltányos az a kívánság, hogy arra a négy esztendőre, amíg a gazdának abszolút semmi jövedelme sincs a szőlőjéből, mindennemű adót töröljenek, amely azt a földet terheli. (Farkas István: Helyes!) Mélyen t. Kéviselőház ! Még egy kérdéssel legyen szabad röviden foglalkoznom. Ez a kártérítés kérdése. Az előttünk fekvő javaslat nagylelkűen kárpótolja azokat a gardákat, azokat-a szőlőbirtokosokat, akik e törvény alapján majd kötelesek lesznek szőlőjüket átoltani vagy kivágni. Nem hiszem, hogy a miniszter úr komolyan hinné, hogy az a kárpótlás, amelyet ez a javaslat a kipusztításra ítélt szőlők tulajdonosai részére felajánl, tényleg kárpótlás. Ez olyan miniimáliis, csekély összeg, 'amely abszolúte, még megközelítőleg sem elégítheti ki a szőlőbirtokosokat. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek igazolására egy képet mutassak be, amelyet megint a pécsi hegyi szőlőbirtokosoktól vettem. A pécsi hegyekben a szőlőt négyszögölenkint 60 fillérért forgatják ki. Egy katasztrális hold terület felásása, illetve fciforgatása tehát sokkal, de sokkal többet tesz^ ki, mint az a 140 pengő, amelyet ez s, törvényjavaslat a kivágásért vagy átoltásért az 1938. és 1939. eisztendő'kre kilátásba helyez. Ez a 140 pengő csak 220 négyszögöl ki forgatására elegendő; de hol van akkor még a hátralevő 1440 négyszögöl? Ki fizeti azt ki, honnét fizetik ki? Kérdezem, mivel szolgált rá az a becsületes magyar, az a becsületes birtokos arra, hogy a törvényhozás útján tudatosan tönkretegyék? De ha már ki is forgatta a szőlőbirtokos :a szőlejét, mondjuk egy katasztrális holdat, amelynek kivágásáért ellenérték gyanánt csak 140 pengőt kap, akkor még ott vannak a készkiadások, az új szőlővesszők beültetése vagy oltása. Itt van például a következő kép: egy katasztrális holdnak új iszőlőveeszőkkel való beültetése 160 pengőt tesz ki munkadíjban, két fillérenkint számítva egy-egy szőlővesszőt. De tovább megyek. Ha nem kivágásról, nem új vesszőkről, hanem átoltásról van szó, iákkor egy katasztrális hold átoltása 240 pengőbe kerül. Akár a 240 pengős, akár a 160 pengős tételt veszem, egyik sem közelíti meg azt a 400 pengő készkiadást, amelyről itt szó van. Ez tehát azt jelenti, hogy teljes^ pusztulásáról, teljes és kíméletlen tönkratevéséről van szó azoknak a kis szőlőtermelőknek, akiknek szőleit ki kell majd vágni vagy át kell majd oltani. Mindezek alapján nem vagyok ablban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot elfogadjam. Nem fogadom el ezt a javaslatot az elmondottak alapján, de nem fogadom el azért sémi, mert ez a törvényjavaslat a kívánt célt nem éri el, határozatlanságával a legnagyobb önkénynek ad teret, sokezer szőlőbirtokos becsületes munkával teremtett vagyonát csorbítja, egyes borvidékektől indokolatlan és aránytalan áldozatokat követel, azok jogosan megszerzett helyzetét bolygatja, gazdasági béren-
