Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

138 Az országgyűlés képviselőházának 336 vasztól kezdve késő őszig a szüret utánig, október végéig maga dolgozik kint a szőlőjében, — akinek elődei, ősei is évtizedeken, évszázadokon keresztül maguk végezték szőlőjüknek a művelését, — napfelkeltétől napnyugtáig ott tartózkodik a szőlőben, műveli és ápolja azt, anélkül, bogy eddig külön hivatalba kellett volna mennie tanácsért. Most e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után az lesz a helyzet, hogy nemcsak hegyközségi tanács lesz, amely beleavatkozik a kisember munkájának minden részletébe, de lesz ezenkívül egy hegyközségtanácsi titkár is. Ha csak a cím volna meg, ez még nem is volna olyan nagy baj, de megállapítja a javaslat azt is, hogy a hegyközségi tanácsi titkárnak milyen szakképzettseggel kell rendelkeznie s ennek következtében milyen állami fizetési osztályba fog

1 kerülni. Ez ismét olyan teher, amely teljesen agyon fogja sújtani a kisexiszteneiáknak, a kis szőlőtermelőknek százait és ezreit. Már pedig, mint mondottam, az apró kis törpebirtokosok helyzete és sorsa eddig

1 is elviselhetetlen volt. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek igazolására egy pécsi kis szőlőtermelőnek, kis szőlőbirtokosnak a panaszát felolvassam, amely igazolja az általam mondottakat. Ezeket mondja többek között. (Olvassa): „Nem üzérkedni, csak rögeinkhöz görcsösen ragaszkodó, őseink által is Örökölt vagy verejtékes filléreinkből telepített szőlőink termel vényeit szerényen hasznosítani, élni, szinte csak vegetálni akaró szerény istenadta emberek vagyunk és nem akarunk, mint ennek az országnak mostohagyermekei borainkba belefulladva elpusztulni, előbb lelkileg, majd vagyonilag, utóbb erkölcsileg, végiül testileg elsorvadni, kimúlni? Ennek a kis pécsi szőlőtermelőnek őszinte, de kétségbeesett lélekből fakadó felkiáltása élénken igazolja, hogy már eddig sem bírták a kis szőlőtermelők azokat az óriási terheket, amelyekkel megterheltettek. Élénken tiltakoznak a nécsi kis szőlőbirtokosok az ellen, hogy ebben a katasztrofális helyzetben akár törvényhozás útján is, újabb terheket rójanak rájuk. Kérdem én és kérdik a pécsi kis szőlőbirtokosok, vájjon mit gondol a miniszter úr és a képviselőház, miből fogja a kis szőlőtermelő birtokosság ezeket az újabb terheket megfizetni? Hiszen, mint mondottam, ma már az a helyzet, hogy ezek az 1—2—3 holdas szőlőbirtokosok alig bírják megkeresni a legszükségesebbet. Ennek igazolására legyen szabad ismertetnem a mélyen t. Ház előtt egy pécsi kis szőlőbirtokosnak a könyvéből kiírt adatokat, a bevételeket és kiadásokat. Ebben az esetben egy katasztrális hold szőlővel kapcsolatos terhekről van szó. Ennek a szőlőterületnek a földadója és járulékai évi 16 pengőt tesznek ki, a megmunkálása kora tavasztól, a bontástól kezdve egészen a szüretelésig 408 pengőre rúg. A permetező- és kötözőanyag 62 pengő 40 fillért tesz ki, az után a bizonyos 4 hektoliter bor után pedig, amennyit a bortermelő gazda a maga számára tarthat fenn, fogyasztás címén 18 pengőt fizet. Mindezek a költségek együttvéve egy katasztrális hold szőlőnél 504 pengő 40 fillért jelentenek. Nézzük már most meg a kérdés másik oldalát; ez volt a kiadása, nézzük, mennyi a bevétele. Meg kell jegyeznem, hogy nagyon is optimista számítások alapján állítottuk össze ezeket a számokat. f. ülése 1938 június 24-én, .pénteken. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Egy katasztrális hold termése 15 hektoliter. (Farkas István: Legfeljebb!) JJgy van, a legoptimisztíkusabb számítás szerint. Ebből a 15 hektoliterből 4-5%, vagyis 1-20 hektoliter seprő és leforrás révén lemegy. Marad tehát a termelő részére a 15 hektoliterből 13-80 hektoliter must. A must-ár kiszámításnál ismét nagyon optimisztikus számítást vettünk alapul, nehogy a mélyen t. előadó úr, vagy bárki itt a Házban azt mondja, hogy egyoldalúan állítjuk be a dolgot. 13-80 hektoliter must à 40 fillér (Czirják Antal: Ilyen nincs! — Farkas István: Ez magas!), összesen 552 pengő. Ha az 552 pengőből levonom a kiadási oldalon mutatkozó 504 pengőt, akkor annak a szegény szőlőbirtokosnak, annak a kisembernek, aki, ismétlem, 1, 2 vagy 3 holdon dolgozik, az évi tiszta haszna katasztrális holdanként 47-60 pengő. Kérdem az igen t. miniszter urat, az igen t. Képviselőházat és kérdem mindazokat az urakat, akik ennek a javaslatnak pártolására és védelmére felállanak, vájjon honnan fogják elővenni azt a többletkiadást, amely ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésével jelentkezni fog? Mélyen t. Képviselőház! Amikor kimutattam, hogy a szőlőbirtokosok már idáig is agyon voltak terhelve és a kistermelők nem bírják a terheket, ugyanakkor méltóztassanak megengedni, hogy egy másik veszélyre is rámutassak. Ne méltóztassék zokon venni, ha éin az előttem fekvő törvényjavaslat két szakaszát és pedig ,a 23. és 26. §-t a kis szőlőtermelők szempontjából hóhérszakasznak nevezem. (Farkas István: Igaz!) Ez a két szakasz ugyanis valóságos pallosként fiügg .a kis szőlőtermelők feje felett. Mert miről van ebben a két szakaszban szó? A 23. § (4) bekezdése a következőket mondja (olvassa): »Engedélyt csakis filloxérának ellenálló (immúnis) homokon, vagy hegyoldalon (hegyalján) fekvő oly türeletre lehet adni, amely egyéb természeti tényezőknél fogva is elsősorban szőlőmívelésre alkalmas«. A 26. § pedig a következőket mondja (olvassa): »A földművelésügyi miniszter az Országos Szőlő- és Borgazdasági Tanács véleményének meghallgatásával rendelettel állapítja meg, hogy új szőlőtelepítésre (felújításra) az egyes borvidékek talajának, egyéb természeti tényezőinek és főként az értékesítési lehetőségeknek megfelelő mily szőlőfajtákat lehet felhasználni és mily mívelési módokat szabad alkalmazni«. Mélyen t. uraim! Szörnyűek és kétségbeejtőek ennek a két szakasznak az intézkedései; homályosak, zavarosak, sok visszaélésre, kisexisztenciák elpusztítására fognak módot adni. Méltóztassék nekem megmondani például, — talán majd az utánam következő igen t. képviselőtársam fog erre válaszolni — mi az» hogy »egyéb természeti tényezőknél fogva elsősorban szőlőművelésre alkalmas«? Mi az az egyéb tényező? Ez a kitétel egy olyam pallos, amelylyel bármely vidék szőlőtermelő kisbirtokosait tönkre lehet tenni, le lehet nyakazni. Fokozza azonban ezt a lehetőséget, ismétlem, a 26. § is, amely azt mondja, hogy »az értékesítési lehetőségeknek megfelelő milyen szőlőfajtákat« szabad ültetni. Ha tehát úgy tetszik annak a hivatalos testületnek, amely majd élet és halál ura lesz ebben a .kérdésben, akkor kimondhatja például, hogy a péosii szőlőterület az értékesítési lehetőségek szempontjából nem al-