Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

Az országgyűlés képviselőházának 3$6. tetrmésstatisatika mindennél világosabban igazolja, hogy éppen ez a vidék, Heves vármegye és a gyöngyös-visontai borvidék az, amely eddig még sohasem érte ©1 termelésébein az országos átlagot. Rá kell még mutatnom arra, hogy Magyarország csemegeszőlő-exportjában a gyöngyösvisontai borvidék mindenkor az, első 'helyen állt. Hiszen csak az elmúlt esztendőben is — pedig a múlt évben gyönge termés volt — a gyöngy ös-vi&ontai vidékről 50.587 imétermázsa csemegeszőlőt szállítottak el 987 vagonnal és amint már az előbb is voltam bátor említeni, ezenkívül 14,637 métermázsa Othelloszőlőt szállítottak ki. Az egész országból, alig szállítottak ki a külföldre nagyobb mennyiséget, mint amennyi csemegeszőlőt a gyöngyösvisontai szőlővidékről szállítottak el. Ezek a világos közgazdasági adatok igazolják, hogy nem lenne méltányos bármilyen kismértékben is korlátozni ennek a borvidéknek a szőlőtermelését, hiszen az egri borvidék mellett a gyöngyös-visontai borvidék az egyetlen az országban, amelyet igazán magas hegység véd északról és amelyet félköralakban nagyon magas hegységek vesznek körül. Én a vidék lakosságának kétségbeejtő jajkiáltását voltam bátor itt a t. képviselőház előtt tolmácsolni, és miután meggyőződésem, hogy a lakosság szociális helyzetére való tekintettel a mélyen t. kormány mégis mérlegelni fogja azokat a nyomós indokokat, amelyeket bátor voltam felhozni, és mert remélem, hogy ezek után a javaslatban levő sérelmes rendelkezéseket ki fogja küszöbölni, a javaslatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelől. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Esztergályos János! Elnök: Esztergályos János képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: Mélyen t. Képviselőház! Végighallgattam az előttem szólott igen t. képviselő úr szakszerű előadását, amellyel kimutatta e javaslat súlyos hátrányait, végeredményben mégis elfogadta a javaslatot. (Beniczky Elemér: Mert több az előnye!) Logikusan most az következnék, habár nem is olyan szakszerűen felépített beszéd elmondása után, mint amilyenben Temesváry igen t. képviselő úr mondotta el szigorú bírálatát erről a javaslatról, hogy a javaslatot én is fogadjam el. Ez .azonban — sajnos: — nem áll módomban, mert őszinte lelkiismerettel átvizsgálva a javaslatot, azt látom, hogy az törvényerőre való emelkedése esetén nem fhoz annyi előnyt szociális szempontból, mint amennyi kárt és hátrányt okoz. (Ügy van! tigy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A szegény kisgazdákat megint megnyomorítják!) E javaslat egyik iskolapéldája annak, amiről én és mi, szociáldemokraták itt hosszú éveken keresztül beszéltünk, mikor azt állítottuk, hogy a kormányférfiak, a miniszter urak esetenkénti beszédei és a kormány, s a miniszter urak cselekedetei között óriási nagy az ür. Még élénken fülünkben cseng az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak az elmúlt héten ebben a teremben elhangzott nagyszerű beszéde. Ez a beszéd alkalmas volt arra, hogy a legnagyobb elismerést váltsa ki mindazokból, akik végighallgatták. Meg is kapta az elismerést az igen t. miniszter úr olyan viharos tapsokban, amelyekhez hasonlót ez a sok vihart megpróbált terem keveset hallott. Mindenki, aki a miniszter urat bemutatkozó programmées e 19È8 június îk-èn, pénteken. 137 beszédében meghallgatta, azt hitte és azt várta, nogy az igen t. miniszter úr első törvényjavaslata, amelyet a üaz elé fog hozni, bizonyítéka lesz. annak, hogy az ígéreteknek valooan teljesítés lesz a következménye.. Es íme, most előttünk fekszik az igen t. íoldmiveiesügyi miniszter úr első törvényjavaslata, (farkas István: Hossz törvényjavaslat!; Igaz, mentségere szolgáljon, nem ő készítette ezt a javaslatot, ő csak adoptálta ezt, mondván: vállalom a felelősséget ezért a javaslatért. ^ (Sztranyavszky Sándor földmívelesugyí miniszter: Azért adoptáltam, mert jó!) ismétlem, előttünk fekszik ez a javaslat, amelybői kitűnik, hogy nem, helyesen tette az igen t. miniszter úr, hogy vállalta a felelősséget mindazért, ami ebtoen benne van. Elismerem, hogy maga az intenció, a cél, amely arra kenyszeritette a kormányt, hogy a gyümölcstermelés es bortermeles kérdésével foglalkozzék, helyes, A törvényjavaslat azonban elhibázott, ezt a célt nem szolgálja. Ez a javaslat éppen az ellenkezőjét hozza: nemzeti szempontból, a nemzeti vagyon értékelése szempontjából is súlyos károkat okoz. Ebben a javaslatban az irányított termelésnek egy olyan veszedelmes fajtájával állunk szemben, amely nem áldást, nem gazdasági jólétet, hanem nyomort jelent, a kis egzisztenciák ezreit pusztítja el és juttatja koldusbotra. Ez a javaslat újabb terheket ró a szőlőtermelőkre, azokra a kisemberekre, (Farkas István: Ez a legnagyobb baj!) akik hosszú esztendők fáradságos munkája után alig-alig bírnak a szőlőtermelésből annyit kihozni, hogy magukat és családjukat félig-meddig becsületesen fenntartsák; nem azért, mert helytelenül gazdálkodnak vagy helytelenül művelik szőlőjüket, hanem azért, mert a szőlőtermelő gazdákat is agyonsújtja az állam olyan magas adóterhekkel, amelyeket a szőlőtermelők nem birnak el. Hiába volt eddig a sok panasza és küldöttségjárása a szőlőtermelőknek és bortermelőknek azért, hogy segítsenek a kisegzisztenciák terhein, hogy csökkentsék adóterheiket. tegyék lehetővé, hogy munkájuk után szerényen megélhessenek, ez mind hiába volt, mert adóik nem csökkentek még azok után az ígéretek után sem, amelyeiket egyes pénzügyminiszterek hangoztattak itt, mondván, hogy az adóterheket azoknak a vállaira fogják átrakni, amelyek jobban bírják a terheket és mentesíteni fogják a kisegzisztenciákat. Mindezekből az ígéretekből nem lett semmi. Sőt, ez a törvényjavaslat a kiseönberek helyzetét, sorsát, azt mondhatnám, megpecsételi. Újabb terhek jelentkeznek, ilyen többek között a hegyközségi járulék. Ez a hegyközségi járulék veszedelmet rejt magában, mert nincsen megállapítva az, hogy mennyinek szabad lennie ennek a hegyközségi járuléknak és egészen bizonyos, hogy ez a hegyiközségi járulék sok esetben felül fogja múlni a már eddig is meglévő adókat. De nem elégszik meg a javaslat azzal, hogy hegyköziségii járulékról beszél, hanem beiktatja még a hegyközségi tanácsi járulékot is. Ebben a pillanatban nem számít az, hogy a hegyközségi tanácsi járulék holdanként 1 pengőben állapít tátik meg, de maga az a tény, hogy a hegyközségi járulék nincsen fixirozva, igen alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet arról az újabb magas teherről, amelyet a hegyközségi járulék jelent. Az a kis törpe-szőlőbirtokos, aki kora ta-