Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

132 Az országgyűlés képviselőházának 3i Elnök: Molnár Imre képviselő úr mint a pénzügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Molnár Imre előadó: Igen t. Ház! Van szerencsém benyújtani a pénzügyi bizottság jelentését a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924. évi V. te. módosításáról és kiegészítéséről ós az ezzel összefüggő egyes pénzügyi intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyában. Tisztelettel kérem a Házat, hogy a javaslat kinyomatását és szétosztását elrendelni, a javaslat tárgyalására pedig a sürgősséget kimondani szíveskedjék. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, és tagjai között szétosztat ja. Napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Az előadó úr a jelentés tárgyalására a sürgősség kimondását is kérte. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni'? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Temesváry Imre. Elnök: Temesváry Imre képviselő urat illeti a szó. Temesváry Imre: T. Képviselőház! A hegyközségekről, valamint a szőlő- és gyümölcsgazdálkodásról szóló törvényjavaslatot a szőlő- és gyümölcsgazdálkodás szempontjából a magam részéről is helyesnek és szükségesnek tartom. Közgazdasági vonatkozásban jelentős eredményeket várhatunk ettől a javaslattól és különösen a hegyközségi tanács működésétől, amely hivatva lesz arra, hogy az általános közgazdasági szempontok figyelembevételével a legjobb és leghelyesebb irányba terelje a gyümölcs- és borgazdálkodást. Különösen nagy jelentőséget kell tulajdonítani a tanács működésének a hazai gyümölcstermelés szempontjából egyfelől akkor, ha minél előbb sikerülni fog a szőlő- és gyümölcsfajták állati és növényi kártevői elleni védekezést százszázalékig megvalósítani, másfelől pedig, ha sikerül majd az export szempontjából a legkiválóbb gyümölcsfajták termesztésére rászoktatni a magyar gazdaközönséget. Ehhez azonban az szükséges, hogy a mélyen t. kormány az árvizsgáló bizottság révén erőteljesen nyúljon bele a védőanyagkartel tevékenységébe (Élénk helyeslés.), mert ha a védőanyagok a jövőben is ilyen drágák lesznek, mint most, akkor hiába rendeli el a kormány az általános védekezést, a gazdaiközönség a súlyos közterhek mellett nem lesz képes megfizetni a drága védőanyagokat. (Úgy van! Ügy van!) Beláthatatlanok azok a lehetőségek, amelyeket a világhíres, zamatos magyar gyümölccsel külföldi viszonylatban el tudnánk érni, ha a mai eléggé rendszertelen termelésről a külföldi piacok kívánalmaihoz simuló termelésre tudnánk áttérni. Tapasztalhattuk, hogy országunk egyes vidékei, ahol már régebben felismerték a legnemesebb t gyümölcsfajták termesztésének szükségességét s ahol ezeket a fajtákat már régóta nagy tömegekben termelik, — mint például Kecskeméten, Gyöngyösön, vagy Nagykőrösön, — az egyöntetű gyümölcstermeléssel európaszer te jelentős hírnevet szereztek a magyar gyümölcsnek és így az egységes gyümölcstermelés ma már valütáris szempontból is igen jelentős tényezője a magyar közgazdasági életnek. Szociális vonatkozásban is óriási jelentősége van az egyöntetű és nagy tömegben való gyümölcstermelésnek, mert bár az ilyen gyümölcstermelő vidéknek nagy a népsűrűségük, ennek ellenére is azt látjuk, hogy a szociális 6. ülése 1938 június 2U-én, pénteken. helyzet ezeken a vidékeken a jobb napszám- és munkabérek következtében, még a mai viszonyok között is tűrhető. Egyfelől azonban a kevert fajták termesztése, legfőképpen pedig a növényi kártevők elleni kötelező védekezés hiánya miatt csak azoknak a vidékeknek gyümölcskultúrája fejlődött voltaképpen exportnívóra, ahol a talaj az éghajlati és geológiai viszonyok mellett elsősorban gyümölcstermelésre alkalmas és ezeket a körülményeket az ottani lakosok már a korábbi esztendőkben belátták s alkalmazkodni tudtak az állandóan fejlődő igényekhez is. A törvényjavaslatban tervezett hegyközségek alakítása, valamint a hegyközségi tanácsok és a hegyközségi titkári állások megszervezése minden bizonnyal jelentős kiadási többletet fog majd okozni a mezőgazdákra, azonban, miként azt a földmívelésügyi miniszter úr a bizottsági tárgyalás alkalmával is kijelentette, ezek a költségek a lehető legminimálisabbak lesznek és ezek bőséges fedezetet fognak találni az intézmény működése révén előálló jövedelemszaporulatból. Már most, t. Képviselőház, rátérve a javaslatnak a bortermelésre és a borértékesítésre vonatkozó szakaszaira, ezek vizsgálatánál azt látjuk, hogy a javaslat egyfelől az új telepítések megtiltásával a szőlőterületek növekedését kívánja megakasztani, másfelől pedig a síkfekvésű kötött talajon álló szőlők felújítási tilalmának bevezetésével törekszik a szőlőterületek csökkentésére, még pedig azért, hogy a bortermelésben jelentkező túltermelés a jövőben megakasztható legyen. Vizsgáljuk meg közelebbről, vájjon beszélhetünk-e mi Magyarországon állandó bortúltermelésröl. A statisztika erre vonatkozólag azt mutatja, hogy hazánkban nincs állandó túltermelés, hanem egyes években terméstöbbletek vannak, más esztendőkben pedig igen nagy hiányok jelentkeznek azzal a szükséglettel szemben, amely itt a belföldi fogyasztásban mutatkozik. (Esztergályos János: így van!) A statisztika ugyanis azt mutatja, hogy a háború utáni években az 1921 és 1936 között eltelt 16 esztendő alatt átlagos évi bortermésünk 3,181.000 hektoliter volt, az egyes évek termése pedig 1,961.000 hektoliter és 4,640.000 hektoliter között váltakozott. Csonkaországunk belső fogyasztása — szintén a statisztika adatai szerint — fejenként 35 literre tehető. Már most 9 millió lakost véve számításba, csak a belső fogyasztásra voltaképpen majdnem az egész átlagosan termő 3,181.000 hektoliter szükséges, ami pedig azt igazolja, hogy Magyarországon állandó túltermelésről nem lehet szó. De bizonyítja azt, hogy állandó túltermelés ebben az országban nincs, továbbmenőleg HZ ti körülmény is, hogy ha volna, akkor a háború utáni 18 esztendő alatt legalább 20—25 millió hektoliterre fel kellett volna szaporodnia annak a bormennyiségnek, amelyet itt mint túltermelt bort emlegetnek az országban, már pedig azt igen jól tudjuk, hogy ma is csak annyi bor feleslegünk van, amennyi talán a szüret idejéig elegendő lesz. Nein mondom, hogy nehéz borokból, tokajhegyaljai borból, asszúborokból nincs talán túltermelés, de ezeket a borokat úgy is hosszú időkre el lehet raktározni és ezeknek idebenn az országban nagy kelendőségük nincsen, ezek a borok legfeljebb a külföldi kivitelben tudnak érvényesülni. De viszont a kivitelben ezekkel a borokkal nem versenyez a síkvidéken termett jóminőségű könnyebb bor. Ha túltermelésről