Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. beszélünk, ezt a túltermelést jelentékeny mértékben csökkenteni fogja a mai napon megszavazott szesztörvényjavaslatunk is. Hiszen állandóan hangoztattuk itt a képviselőházban, hogy a szesztörvényjavaslatot összekötjük a hegyközségi javaslattal, mert hiszen magától a szesztörvénytől várjuk azt is, hogy jelentékeny mértékben csökkentse borfeleslegünket. Országunk legnagyobb bortermése az 1923. évben volt, amikor 384.000 katasztrális hold területen 4,640.000 hektoliter bor termett. Szőlőterületünk viszont maximumát az 1925. esztendőben érte el. Az akkor beültetett szőlőterületünk. 385.312 katasztrális holdat tett ki. Ettől az időtől kezdve, bár időközönként új szőlőket is telepítettek, szőlőterületünk évről-évre állandóan csökkent, úgy, hogy az 1925-től 1935-ig eltelt tíz esztendő alatt 13.688 katasztrális holddal apadt le a 385.000 holdnyi szőlőterületünk 372.000 holdra. Helyesnek tartom a javaslatnak azt az intézkedését, hogy bizonyos ideig az új telepítéseket megtiltja és így a meglévő szőlőterüle- \ tek természetes apadása erőteljesebben fogja majd csökkenteni szőlőterületeinket. Ez a területcsökkenés nagyon helyes a borértékesítés szempontjából, azonban szociális vonatkozásban igazán nem mondható helyesnek, (Esztergályos János: Ügy van! Ügy van!) még pedig azért nem, mert tudjuk, hogy minden hold szőlőterület kipusztulása 130—150 munkanappal csökkenti a szőlőgazdaságban elfoglalt munkásoknak megélhetését. A szakirodalom általában a meglévő szőlőterületeknek 3%-ában állapítja meg azt a természetes apadást, amely elöregedés, elhanyagolás, kifagyás, avagy egyéb körülmények folytán minden esztendőben feltétlenül bekövetkezik. Ezzel a százalékkal számolva évenkint 11.000 katasztrális holddal csökkenne a mai 373.000 hold szőlőterület, ami, ha valóban be- i következnék, igen szomorú képet látnánk, ' mert 1,430.000 munkanap kiesését jelentené a szőlőgazdaságban. (Esztergályos János: Mivel pótolja ezt a miniszter úr?) Már pedig azt elképzelhetjük, hogy ha ez valóban így volna, milyen óriási mértékben növekednék a munkanélküliség. Szerencsére nem teljes mértékben így áll a helyzet, amennyiben szőlősgazdáink — igen helyeden — felújításokkal védekeznek az apadással szemben. Ez a felújítás a kivesző szőlőterületeknek rendszerint mintegy kétharinadréssére terjed ki, évenkint tehát 7300 katasztális holdat tesz ki. Ilyenformán a tényleges apadás a szőlőterületeknek 1%-a, vagyis évi 3700 katasztrális hold, s ez a jelentős terület minden esztendőben feltétlenül kikapcsolódik a szőlőtermelésből. De ugyancsak számításba kell vennünk azt a körülményt is, hogy az évi felújításra kerülő 7300 katasztrális holdnyi terület átlag 3 esztendeig nem terem. További 3 esztendő alatt még ! alig ad termést. Félterméssel kell számolnunk a hatodik esztendőig. Hozzá kell vennünk még azt is, hogy a kipusztult szőlőterületet rendszerint egy-két esztendeig pihentetni is szokták a gazdák, úgy, hogy a fejújításra kerülő szőlőterületnél bátran vehetünk négy esztendőt figyelembe, amely idő alatt úgyszólván semmiféle termést nem ad ez a felújított terület. Ezek szerint tehát már a rendszeres felújítás során iß közel 30.000 ikataszrális holdnyi szőlőterület évről-évre 'kikapcsolódik a bortermelésből. Tekintettel arra, hogy a fel nem újított, ülése 1938 június 2U-én, pénteken. 5 133 kivesző területek mintegy évi 3700 katasztrális holddal abszolút apadást jelentenek, abban az esetben, ha a kormány 3 esztendeig nem fog új telepítést engedélyezni, ez az apadás már 3 év alatt 11.000 katasztrális holdat tesz ki. Ha pedig élni fog a kormány azzal a felhatalmazásai, amelyet neki* a törvényjavaslat biztosít, hogy még további 3 évvel meg is hosszabbíthatja a felújítási tilalmat, abban az esetben már 22.000 katasztrális holddal a most meglevő 373.000 katasztrális hold mintegy 350.000 katasztrális holdra fog csökkenni. Ha pedig, — amiként már voltam bátor az előbb is említeni — a felújítás periódusa alatt álló 30.000 hold szintén kiesik, így tehát voltaiképpen csak 320.000 katasztrális hold az, amely az országiban állandóan terem. Már most ha még figyelembe vesszük országunk népszaporodását is, amely évenkint körülbelül, 70.000—80.000 lélekre tehető, tehát tíz esztendő alatt 700.000—800.000 lélekkel emeli Magyarország népességét, s ezzel emeli egyszersmind borfogyasztóinak a számát is, ez az emelkedés pedig az évi 35 literes fejadag mellett körülbelül 245 000—360.000 liter borfogyasztási többletet jelent az országban — akkor ez azt mutatja, hogy itt mindenféle jelentősebb borexport nélkül is egyensúlyba^ tudjuk hozni belső fogyasztásunkat a termeléssel. T. Ház! Ezekből a tárgyilagos adatokból láthatjuk, hogy a javaslatban említett felújítási tilalomra nemcsak, hogy egyáltalában nincs szükség, sőt, maga a felújítási tilalom célszerű termelést kikapcsoló tényező és ezt a felújítást nemhogy el kellene tiltani, hanem még inkább támogatnunk is kellene. A javaslat 23. §-anak (4) bekezdése szerint telepítésre engedélyt (olvassa): »csakis a filloxérának ellenálló (immúnis) homokon, vagy hegyoldalon (hegyalján) fekvő oly területre lehet adui, amely egyéb természeti tényezőknél fogva is elsősorban 'szőlőmívelésae alkalmas«. Ugyanezen szakasz (7) bekezdése szerint (olvassa): »felújítani csak a (4) bekezdésben meghatározott területen telepített, továbbá a szőlőmívelésre kiválóan alkalmas homoktalajon a jelen törvéiry hatálybalépése-előtt telepített szőlőt szabad.« A felújítási tilalom tehát most már csak az úgynevezett síkvidéki kötött talajon álló szőlőket érinti, mert hiszen a javaslat imént felolvasott szakasza 'kimondja, hogy már nemcsak az immúnis homoktalajon, hanem egyáltalában mindenféle homoktalajon fel lehet újítani a szőlőt a jövőben. T. Ház! Legyen szabad rámutatnom arcra, hogy az indokolásnak az a megállapítása, hogy a síkfekvésű szőlők gyenge minőségű, de bő termésükkel a drágább művelési költseggel dolgozó szőlőket létükben támadnák meg, — nem lohet helytálló — mert amiként az indokoláshoz fűzött statisztika is mutatja, 34.530 katasztrális hold síkfekvésű kötött talajon álló szőlő nem veszélyeztetheti létében a 208.019 hold homoki szőlőt akkor, amikor köztudomású, hogy a legutóbbi 30—40 esztendőben 50.000 katasztrális holdról 206.000 katasztrális holdra emelkedett a homoki szőlő ós tudvalevőleg ezek a homoki szőlők termelik az ország bortermésének oroszlánrészét, sokkal kevesebb befektetési költséggel és aránylag igen olcsó művelési költséggel, »amely olcsó \ művelési költséget nem is lehet a síkvidéki kötött talajú szőlők drága művelési és telepítési költségeihez hasonlítani. 19*