Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

Az országgyűlés képviselőházának 336. által lemosott földet felfognia, a földet időközönkint fel kell hordani, felkosarazni, feltalicskázni, a legördülő köveket kitisztítani a szőlőiből, a ledőlt bástyákat helyre kell állítani, a hegyoldalt újra ki kell bástyázni, a horgasok fenekét és oldalbástyáit újra meg újra meg kell csinálni; ezek nagy feladatok els' mind megdrágítják a bor előállítását a síktelepítésű szőlőkkel szemben, ahol egyszerűen ledugják a vesszőt és az mint a fűzvessző, megered a homokban és nekiállnak lókapával vagy mivel művelni, amikor a hegyvidéken minden legkisebb munka, ami csak szükséges., kézi erővel történik, tehát sokkal nagyobb a hegyi szőlőmívelés rezsije, mint a síkvidékié. T. Ház! Nagyon helyesnek tartom a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, hogy a szőlőoltványokat, a gyümölcs-csemetéket a termelés és értékesítés; szempontjából jobban ellenőrizni fogják a jövőben és hogy bizonyos büntető szankciókat is tartalmaz a javaslat. Ez annyira fontos, hogy ha ezeket az intézkedéseket nem visszük nagyon szigorúan keresztül, akkor hiába igyekszünk a hegyvidékeken megfelelő bortípusokat vagy megfelelő gyümölcstípusoikat előállítani. Ez az alfája a rentábilis, okos borpolitikának és a gyümölcstermelésnek is. Ezért én szívesebben belemennék meglehetősen erős büntetésekbe, éppen azért, hogy biztosítsuk, hogy abszolút fajtiszta, azonos fajú gyümölcs és szőlővessző vagy szőlőoltvány kerüljön forgalomba. A javaslat 5. és 34. §-a többek között arról rendelkezik, hogy a hegyközségek kötelesek a növényi és állati kártevők ellen, valamilyen egységes védelemiről gondoskodni, sőt a földmívelésügyi miniszter úr hivatalból elrendeli a kötelező védekezést is a hegyközségek területén. (Mózes Sándor: Nagyon helyes!) Az előttem felszólalt t. képviselőtársam ezt nem helyeselte, én ellenben igen nagy súly tövetek rá, annyira, hogy amint a bizottsági tárgyalások alkalmával is felhívtam a miniszter úr fiigyeimét arra, ezekben a kis házi kertekben, a 100 négyszögölig terjedő házi kertekben, legyen az szőlőkert vagy gyümölcsöskert, az ellenőrzést és védekezést valamiképpen segítse elő, ímert a- törvényjavaslatban, amelyet tárgyaltunk, nem találtam nyomát annak, hogy ezek a kis gazdák, ezek a kisemberek, akik ott gond nélkül termeltek és legfeljebb a jó Isten gondjaira bízták, hogy lesz-e és milyen termésük lesz, védekezési kötelezettségre legyenek szoríthatók. Elismerem, hogy a miniszter úr, mint jó gazda, rögtön átlátta azt a veszedelmet, 'amely ebben a tekintetben jelentkezik, mert hiszen ezek a kertek a melegágyai minden növényi és állati fertőzésnek, mert hiába védekezik az a gondos gazda sok pénz és sok időpazarlás árán a kártevők ellen, ha szomszédjai, nem is olyan közeli szomszédjai, nem védekeznek, mert ezeknek- *a gombáknak a spóráit^ meg a rovairok, a tetvek millióit a szél szárnyára kapja és elviszi addig, &míg megint olyan helyre .akadnak, ahol letelepszenek.^ En a legnagyobb elismeréssel fogadóim a miniszter úrnak azt az intézkedését, hogy ebből a szempontból a 34. §-t úgy változtatta meg, ^hogy ezek a kisemberek, akik eddig semmiképpen sem gondozták a házi kertjüket, ezentúl szintén ellenőrizhetők legyenek és védekezésre kényszeríttessenek. (Sztranyavszky Sándor ülése 1938 június 2J+-én, pénteken. 127 földmívelésügyi miniszter: Hogy jut hozzá a gazda, hogy azért, mert egy másik gazda hanyag, az ő szőlője is tönkremenjen!) T. Ház! Nagyon sajnálom, hogy seim az én indítványom, sem fcépviselőtársaiim indítványa, 'akik ugyanarra nézve, ha nem is írásban, de szóban módosító indítványt tettek, nem talált visszhangra a földmívelésügyi miniszter úrnál, ezek az indítványok ugyanis arra vonatkoztak, hogy a hegyközségek minimális alsó határát 50 katasztrális holdról legalábbis 100 vagy 150 katasztrális holdra 'emeljük fel. Tudniillik én azért kívántam nagyobb hegyközségek ímeg-alakítását, mert sok adminisztrációs költséggel és egyéb teherrel jár a kis hegyközségekben a 'megalakulás s a hegyközség ügyeinek ^ vitele. Azután még egy fontos szempont, mélyen t. miniszter úr, az, hogy 50 katasztrális holdon aluli összterületen kevés termelő van és nagyon kérdéses, hogy e közül a kevés termelő közül akad-e olyan szakképzett vagy ha nem is szakképzett, legalább a mesterségét értő ember, aki képes a hegybírói tisztséget ellátni. Mert ha a törzskönyvezést is bevezetjük, akkor a^ hegybírói teendő igen sok "irka-firkával r jár ós azok az egyszerű emberek aligha fogják ezt jól elvégezni tudni és nem is igen fognak erre vállalkozni, ha valamikép fel nem mentik őket ettől a sok irka-firkától. T. Ház! Nem akarok hosszasan beszélni! En is tudatában vagyok annak, hogy ez a hegyközségekről, valamint a szőlő- és gyümölcsgazdálkodásról szóló törvényjavaslat nem tökéletes, hiányai vannak és több tekintetben még kiegészítésre és módosításra szorul. De tudatában vagyok annak is, hogy mindazoknak a kérdéseknek megoldása és szükségleteknek kiegészítése, amit ennek a törvényjavaslatnak meg kellene oldania, sokkal nehezebb és sokkal komplikáltabb, semhogy ezeket mind a törvénybe lehessen skatulyázni. Mégis azt mondhatom, hogy sokkal jobb, ha a törvényjavaslatban az állapotok valamiképen, ha nem is tökéletesen, rendeztetnek, mint ha a rendezés teljesen elmaradna. Most csak az a legfontosabb, hogy olyan végrehajtási utasítás kísérje majd ezt a törvényjavaslatot, ha törvényerőre lép, amely végrehajtási utasítás rugalmas lesz, mert egy rugalmas és az adottságokhoz alkalmazkodni képes végrehajtási utasítás egy gyengébb törvényt is jóvá tehet, ellenben egy merev végrehajtási utasítás egy tökéletesen jó törvényt is elronthat. Amidőn tehát én annak a megelégedésemnek adok kifejezést, hogy ez a törvényjavaslat mégis képes arra, hogy az eddiginél jobban rendezze a szőlő-, bor- és gyümölcstermelés kérdéseit, a javaslatot általánosságban elfogadom. (Éljenzés és taps a közélten, a szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczi Hugó jegyző: Mózes Sándor! ; i Mózes Sándor: T. Ház! Nem tudom magamat azonosítani azokkal, amiket előttem szólott igen t. képviselőtársam a hegyvidéki szőlő és bor védelmében a homoki bor ellen elmondott, mert én homoki bortermelő vidéknek lelvén képviselője, ebben a tekintetben teljesen ellentétes állásponton vagyok. Köztudomású, hogy a szőlőtermelés Magyarországon igen magas; fokon áll, a legnagyobb szakszerűséggel művelik a szőlőt és kezelik a bort. KezdetJ leges azonban nálunk a borértékesítés. A baj állandóan már a szüretkor kezdődik. Ott kez-