Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

128 Az országgyűlés képviselőházának 83 dődük a baj, hogy a szőlősgazdák, akik legnagyobb számiban egy holdon és másfél holdon művelük a szőlőt, nem. rendelkeznek a szüret alkalmával a megfelelő edény- és hordónxennyiséggel. Nincsen elegendő hordójuk és edényük. Évről-évre megújuló jelenség, hogy a kereskedők megjelennek a nagyobb bortermelő vidékeken és lenyomott áron vásárolják össze a mustot. Ezzel kapcsolatban igein sok visszaélés szokott történni, különösen azokon a helyeiken, amelyek az országutaktól és vasutaktól távol vannak, mintegy elzárkózva a világtól és ilyenformán teljesen ki vannak szolgáltatva a kereskedők összebeszélésének ési a borának leszorításának. A kormánynak tehát feltétlenül gondoskodnia kellene és meg kellene találnia az utat arra, hogy az összes bortermelő vidékeket hozzájuttassa a megfelelő hordókhoz és edényekhez. A hordóknak és a hordódongáknak vámmentes behozataláról kellene gondoskodnia és ilyen módon kellene olcsó hordókhoz és hordódongákhoz juttatni a szőlősgazdákat. Statisztikai adatokat kellene készíteni arról, hogy a szőlősgazdatársadalom birtokában hol és hány hektoliter űrtartalmú hordómennyiség van és erélyesen kellene gondoskodni arról, hogy a hiányzó hordómennyiség pótoltassák, hogy néhány éven belül tényleg a szőlősgazdák birtokába kerüljön a szükséges hordómennyiség és így alkalmuk legyen a bort bizonyos ideig tárolni, ne legyenek kénytelenek a mustjukat szüret után azonnal piacra dobni. Statisztikai adatok szükségesek ebben a tekintetben, mert ezek nélkül nem tudunk reális számításokat eszközölni arra nézve, hogy mekkora a hordóhiány és milyen mennyiségről kellene gondoskodni, milyen intézkedéseket kellene tennie a földmívelésügyi kormányzatnak, hogy ezeket a visszás állapotokat, amelyek évről-évre visszatérnék és igen nagy károkat okoznak a szőlősgazdatársadalomnak, egyszersmindenkorra kiküszöbölhessük. Tudjuk, hogy 380.000 holdon folyik nálunk a szőlőmívelés. Tudjuk, hogy az átlagtermés évenként 3*5—á millió hektoliter must és bor szokott lenni. Igen könnyű tehát kiszámítani azokat az adatokat, amelyek megmutatják, hogy milyen összegre, milyen mennyiségű hordóra és hordódongára volna szükségünk ennek a kérdésnek végleges, helyes és mind gazdasági, mind társadalmi szempontból fontos megoldása céljából. A hordók beszerzésével kapcsolatban azután az is szükséges volna, hogy bizonyos minimális árat állapítsunk meg a mustra. A múlt esztendőben tapasztaltuk a 0'7 filléres minimális must-ár kedvező következményeit, mert mihelyt a kereskedők olcsóbban kísérelték meg a vásárlásokat, egyszerű telefoni értesítés és informálódás után az illetékes hatóságok gondoskodtak arról, hogy ahol ez a mód rendelkezésre állott, a borpincék útján, vagy ípedig a Maszobsz. kiküldöttei útján azonnal beavatkozzanak és gondoskodjanak a must árának tartásáról. Igen szomorú következményei voltak 1933-ban annak, hogy a must-ár nem volt kellőképpen minimalizálva és akkor tapasztaltuk, hogy a kereskedők a mustot 5—9 fillérért vásárolták össze szeptemberben csak azért, hogy azután két hónap, vagy néhány hét múlva négyszeres, meg ötszörös áron adják tovább, 25, meg 30 fillérért. Nem szabad a szőlősgazdatársadalmat többé ilyen és ehhez hasonló helyzetbe hozni. . ülése 1938 június 2U-én, pénteken. A legfontosabb tehát, amint már ismételten mondottam, a földmívelésügyi kormányzatnak az iá gazdasági és társadalmi szempontból vett kötelessége, hogy megfelelő hordómennyiségekről gondoskodjék, hogy az 1933. évihez hasonló állapotok a jövőben ne következhessenek be. A következő feladat, amelyet okvetlenül meg kell valósítani a szőlősgazdatársadalom érdekében, az, hogy el kell hárítani azokat a pénzügyi akadályokat, tortúrákat, amelyek a bor fogyasztását akadályozzák. Egyenesen olyan akadályokat gördítenek a borértékesítés és fogyasztás elé, (amelyeket semmi körülmények között tovább tűrni nem lehet. Állandóan arról panaszkodunk, hogy a bortermelés, a borpiac válságban van és mégsem oldjuk meg még azokat a kérdéseket, amelyek pénz nélkül is megoldhatók. A földmívelésügyi kormányzat az idén igen nagy összeget vett fel a költségvetésbe a borpropagandára. Nagyon helyesen tette, de miért nem valósítja meg a kormány elsősorban azt, amit pénz, propaganda nélkül is meg lehet valósítani? Egyszerűen hatályon kívül kell helyezni a borfogyasztás elé meredő pénzügyi akadályokat és ia jogosítványok kiadásával kapcsolatban megszüntetni azt az állapotot, hogy aki boreladási jogosítványhoz akar jutni, annak a legnagyobb körültekintéssel kell eljárnia, mindenre figyelemmel kell lennie, hogy korlátozott, teljesen korlátok közé szorított boreladási jogosítványhoz jusson. A pénzügyi akadályok nemcsak a bortermelőt, hianem a kereskedőt, a kocsmárost, a bizományost is akadályozzák a bornak gyorsabb és nagyobb mértékben való eladásában. Meg kell könnyíteni az árunak az útját, különben természetes, hogy mindenütt csökken a borfogyasztás. Mindenekelőtt el kellene törölni a borfogyasztási adót. Ez a szőlősgazdatársadalom régi követelése. Nem lehet tűrni, hogy a magyar bortermelés állandóan válságban legyen azért, mert nem tudják eltörölni ezt az antiszociális adót, amelyből végeredményben nem is azoknak a községeknek és városoknak van hasznuk, amelyeknek érdekében annakidején ezt az adónemet behozták. Az a 15—16 millió pengő, amely a borfogyasztási adóból évenként a városok és községek háztartásába kerül és amelyből a legnagyobb összeget tulajdonképpen Budapest kapja, nem lehet akadálya annak, hogy különösen a mai alacsony 'borárak idején eltöröljék a hektoliterenként 6 P-től 9*5 pengőig terjedő borfogyasztási adót. El kellene^ ezt törölni, mégpedig minél előbb! A földmívelésügyi kormányzatnak okvetlenül meg kellene találnia az utat a belügyminiszterhez és pénzügyminiszterhez, hogy a helyes gazdasági és szociális álláspontot elfoglalva, mentesítsék a szőlősgazdatársadalmat a borfogyasztási adó terhe alól, mert ezt csak látszólag viseli a vevő, mert ő ezt alacsonyabb áron való vétellel az eladó termelőre hárítja át. Ha azokat az engedélyeket vizsgáljuk, amelyeket a pénzügyminisztérium kiad, akkor azt f tapasztaljuk, hogy ezek különféle korlátozó szabályokat foglalnak magukban. Ha például valaki elmegy egy falusi bortermelő gazdához tízliteres demizsonnal bort venni, akkor a bortermelő azt mondja neki: kérem, nem adhatok el tíz litert az úrnak, mert csak 25 literes adagokban szabad eladnom. A gazda elmegy a vásárra egy hordó borral. El akarja