Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

126 Az országgyűlés képviselőházának 336 területeiknek átalakítását gyümölcsösökké, az állam még ezenkívül ingyenesen megbízható, nemes facsemetéket bocsásson rendelkezésükre, annál is inkább, mert Zalának ezek a dombos, lankás vidékei és Somogynak ezek a dombjai, ahol ezeket a direkt termőket, ezeket a szerencsétlen nohafajtákat termelik, elsőrendűen alkalmasak arra, hogy a legkiválóbb, a legzamatosabb gyümölcsöt termeljék. Itt megint alkalom volna arra, hogy egyöntetűséget tudjunk a gyümölcstermelésbe belevinni, ha a vidéknek, az éghajlatnak, a talajnak megfelelő gyümölcsfajtákat osztana szét az állam ezeken a vidékeken. Ez a felemelése a kártalanításnak, amelyet én kívántam neim tehet ki olyan óriási nagy összeget, hogy az — amint a miniszter úr mondotta és államháztartási okokból mellőzte — az államháztartás egyensúlyát tényleg megbontaná. Azt hiszem, hogy egymillió pengőt rááldozhatna az állam arra, hogy magasabb kártalanítási díjakat fizetne ezeknek a mindenesetre kárvallottá tett embereknek. Ezt az államháztartás egyensúlya nem érezné meg, de viszont igen sok elégedetlenséget, igen sok keserűséget levezetnénk azzal, ha nem erőszakkal, hanem meggyőzéssel és megfelelő _ kárpótlással alakítjuk át vagy pedig tüntetjük el a világról ezeket a direkt termő szőlőterületeket, amelyek mindenesetre alkalmasak voltak arra, hogy eddig is a magyar bornak jó hírnevét rontsák. Amennyire tehát én helyeslem a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, hogy a direkt termő szőlőket és különösen a Noah-t, az Elvirát és a hasonlókat teljesen kiirtsák a magyar bortermelésből, annyira kívánatosnak tartom, hogy ezeket a szőlősgazdákat, akik így kárvallottak lesznek, megfelelőképpen kárpótoljuk. Az átoltásokról is említést tesz a törvényjavaslat. Ezzel ne igen álltassuk magunkat, ezek nagyon drága, nagyon költséges, nagyon pepecselő dolgok és a legtöbb esetben, különösen ezekre az öreg direkt termő tőkékre alkalmazva, nem fognak eredményre vezetni. Megint csak azt fogjuk elérni, hogy ha az alapos, gyökeres kiirtását nem végezzük el ezeknek a szőlőknek, gyökérről élednek fel ezek a Noah-k, úgy, mint a vad'kender és megint csak megfertőzik a magyar bortermelést. A Noah-nak ugyanis nem sok ápolás kell, azt nem szokták permetezni, nem szokták védeni, sőt a legritkább esetben szokták csak 'karózni, vagy kötözni. Ott csak a kapálást végzik el és azután megterem a szőlő nagyobb mennyiségben, bővebben, mint a nemes szőlő. Én azért azt hiszem, már ebből a szempontból se takarékoskodjunk túlságosan a kárpótlási összeggel, hanem miután az átoltás is olyan bizonytalan procetúra, inkább adjuk meg a magasabb kárpótlást és a lehetőséget arra, hogy kitűnő gyümölcsösöket tudjanak ezek a kisemberek létesíteni. T. Ház! Másrészt viszont sokkal szigorúbb intézkedéseket iktatnék a törvénybe, mint ahogyan az új szőlők telepítésénél tervezi ez a törvényjavaslat. Hosszú időre, nem három és nem is ihat esztendőre tiltanám meg síkvidéken a szőlők telepítését vagy akár felújítását, hanem hosszabb időre, 10—15 évre, esetleg ameddig szükség van erre. Nem engedném meg a telepítést immúnis homokon sem, csak azért, hogy ezeket az elvándorolt szőlőket, amelyek a hegyoldalakról elvándoroltak, ismét vissza tudjuk hozni a hegyoldalakra. Legfeljebb 10O négyzetöles kerti szőlők telepítését engedném ülése 1938 június 2U-én, pénteken. meg. Nem engedném meg például azt sem, azok a birtokosok, akiknek még nincs szőlője ez idő szerint, szőlőt ültessenek quantum satis, aki csak akar és ahol tetszik nekik. Ha csak 200—200 négyzetöl új szőlőt tudnak is telepíteni, ez tulajdonképpen felhívás a keringő re, felhívás arta, hogy »telepítsetek csak, mert később majd esetleg nem fogtok telepíteni tudni«. Neki áll boldog, boldogtalan a síkvidéken, ezeken a homokvidé'keken és nem 2000 katasztrális holdnyi területet, hanem esetleg 4—500C katasztrális íholdnyi területet fognak évente ilyen 200 négyzetöles szőlőkkel betelepíteni. (Mózes Sándor: Szociális szempontok teszik ezt szükségessé!) Nem szükséges. Ha eddig nem termelt gazdaember a homokvidéken szőlőt, akkor nem szükséges, hogy ttnost termeljen, hogy éppen most jusson neki eszébe a törvény felhívása folytán, hogy szőlőt telepítsen. (Mózes Sándor: Oßis ha véletlenségből 8—10 gyermeke van, mit csináljon, ha azok most lesznek nagyok?) Ha akart volna telepíteni, megtehette volna eddig. A szőlőterületek tehát, kivéve a halálraítélt nohaterületeket, aieni igen fognak csökkenni, hanem éppen a 23. §-nak (3) és (4) bekezdése értelmében, nagyon tartok tőle, hogy évente esetleg 4—5000 holddal gyarapodni fognak a szőlőterületek. Egészen más dolog a hegyoldalakon való telepítés. Aki tudja, hogy a hegyoldalakon hogyan megy a szőlők telepítése, hogy milyen költséggel és milyen nehézségekkel jár, amikor robbantásokkal kell a sziklát, a követ kicsalni a földből és a telepítés ott egyébként is sokkal drágább, az minden esetre tudja azt is, s hogy a hegyoldalakon csak nagyobb kedvezményekkel tudnók rábírni az embereket arra, hogy ismét felmenjenek a hegyoldalakra a szőlőt odatelepíteni, hogy azokat a csúnya parlagokat, amelyek most ott éktelenkednek és csúffá teszik az egész szőlőhegyet, ismét a szőlő zöldje borítsa be. En a kedvezményeket még jobban kiterjeszteném ezeknél a hgyyidéki szőlőtelepítéseknél, mert bár igenis elismerem a t. miniszter úr megértését, hogy a figyelmeztetésemre rögtön törölte a javaslatból ezt a kis telepítési illetéket, de ez édeskevés, ez nem jelent semmit sem, ez csak azt jelenti, hogy íme, lássátok, én, Magyarország földniívelésügyi minisztere szívesen látom azt, ha ia hegyoldalban szőlőt telepítetek és ezért nem rólak meg benneteket illetékkel. En valami prémiumot ígérnék azoknak a szőlőbirtokosoknak, akik ismét szőlővel telepítenék be azokat a hegyoldalakat, ahol a finom, jó, zamatos és a régebbi időkben jóhírnevű magyar borok teremtek. (Malasits Géza: Kegyelmes uram,, a rossz bor kiszorítja a jó bort, mintahogy a rossi pénz kiszorítja a jó pénzt! — Sztranyavszky Sándor földmívelésügyi miniszter: Nem értettem! — Hertelendy Miklós: A képviselő úr azt mondja, hogy prémiumokat tessék adni! — Sztranyavszky Sándor földmívelésügyi miniszter: Azért csináltuk a javaslatot, hogy a jó bor legyen, az, amely a piacot bírja!) Nagyon helyes a törvényjavaslatnak az az intenciója, hogy nagyobb gondot kíván fordítani arra, hogy a régi jó hegyvidéki borokat egy kicsit megint előtérbe helyezzük és a termelésüket támogassuk, hiszen ez a célja a javaslatnak. Sokkal drágábban termel a hegyvidéki ember, akinek básityázásofckal kell az eső