Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-336

108 Az országgyűlés képviselőházának 336, a száma, amelyek üzemüket nem folytathatták, így, ha csak az utolsó öt esztendőit vesszük figyelembe, azt látjuk, hogy a gy limbics- és szeszfőzdék közül 1932/3ö-ban 687, 1933/34-ben 564, 1934/35-ben 430, 1935/36-ban 395, 1936/37-ben pedig 330 szeszfőzde nem volt üzemben. Nem voltak pedig üzemben azért, mert hátrányban voltak azokkal a szeszfőzdékkel szemben, amelyek a szeszadót nem előre, nem termelési adó formájában és nem akkor fizették, amikor a szeszt termelték, hanem utólag, amikor azt már forgalomba hozták. Hátrányban voltak tehát a kistőkések a nagytőkével szemben. Hiszen nem a nagytőkésre vetették ki az előre fizetendő termelési adót, hanem arra a kistőkésre, aki tőkével nem rendelkezik. 1-80 pengőt kellett minden hektoliter-fok után lefizetni, ezt pedig a legtöbb üzem nem tudta a kellő időben megszerezni és így 5^—10 fillér haszonnal dolgozván, üzemüket leállították. Nem tartom helyesnek a javaslatnak azt a rendelkezését sem, amely szerint, miután most már megváltoztak a viszonyok, olymértékben akarják megállapítani ezeknek a szeszfőzdéknek a kontingensét, hogy éppen az utolsó öt esztendőben kitermelt szesz átlagát akarják figyelembe venni. Ha ez a rendelkezés így marad, akkor ezek a szeszfőzdék semmi körülmények között sem fognak abba a helyzetbe kerülni, hogy a bor- és gyümölcstermelő helyeden az összes rendelkezésre álló nyersanyagokat felhasználhassák. Feltétlenül módot kell tehát adni ezeknek a szeszfőzdéknek arra, hogy a rendelkezésükre álló teljes nyersanyagot fölhasználják. Amennyiben pedig új ^ községek jelentkeznének ezeken a bor- és szőlőtermelő vidékeken, adassék meg részükre az engedély, hogy ilyen üzemet felállíthassanak és a nyersanyagot teljes mértékben felhasználhassák. Ha van nyersanyag a mezőgazdaságban, amit legelsősorban fel kell használni, ez nem a lisztes anyagokból, hanem azokból a melléktermékekből kerül ki, amelyek a bor- és gyümölcstermesztéssel kapcsolatban állnak elő. Ezért arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy tekintettel ezekre a fontos szociális szempontokra, amelyek ezeknek a szeszfőzdéknek a : felállítását indokolják, a jövőben méltóztassék ezeknek a szeszüzemeknek a felállítását a legméltányosabban kezelni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. À miniszter úr nem kíván szólni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 29. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó úr kiegészítő indítványával. (Nem!) A Ház tehát a 29. §-t az előadó úr kiegészítésével fogadta el. Következik a 30. §. Kérem annak felolvasását. Szeder János jegyző (olvassa a 30—31. §-okát, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 32. §-t.)

r Elnök: Az előadó. úr kíván szólni. Molnár Imre előadó: T. Ház!, Mint tegnap a 20, §-nál voltam bátor indítványozni, most azt javaslom, hogy a 32, § 4. »bekezdésének 'tizenhetedik sorában a »fokozatosan« szó elé a következő szavaik iktattassanak "be (olvassa): «Az 1939/40. évii termelési időszaktól kezdődőén.« Ez a módosítás azt célozza, hogy a megfelelő földbirtokkal nem rendelkező mezógaz" daságl szeszfőzdéknek több idejük legyen arra, ülése 1938 június 24-én, pénteken. hogy szövetkezeti szeszfőzdékké átalakuljanak vagy más birtokkal lépjenek kapcsolatba. (helyeslés.) Hilnök: Kíván valaki szólni még a szakaszhoz? {Nem!) Ha szórni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 32. §-t eredeti szövegében elfogadni, szeműén az előadó úr módosító indítványával, igen vagy nem? (Nem!) À Ház a 32. §-t az előadó úr indítványával fogadja el. Következik a 33. §, vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa a S3. §-t). Elnök: Kíván valaki a szakaszhoz szólni? Esztergályos János jegyző: Fellner Pál! Fellner Pál: T. Ház! Ennél a szakasznál vagyok bátor rövid időre a t. Ház türelmét igenyüe venni, mert ez az a szakasz, amely az ipari szeszgyárak termelési keretét megszabja és azáltal, iiugy az iüŐközben jogosultságukat vesztett ipari szeszfőzdék keretben nem részes üinetnek, tulajdonkeppen ez az a szakasz, amely az ipari szeszgyárakra kimondott halálos ítéletet szankcionálja, azt a halálos ítéletet, melyről az elmúlt napok vitájában pro és kontra annyi szó esett. Őszintén megvallom, soká töprengtem azon, vájjon ebben a vitában részt vegyek-e, végül is úgy határoztam, hogy megteszem, egyedül azért, nehogy az a látszat kerekedhessék vagy az a benyomás támadhasson, hogy a vita elől megfutamodtam. Felszólalásomnak célja az, hogy amikor olyan sokan, érdekeltek és érdektelenek, fejtették ki álláspontjukat ebben a kérdésben pro és kontra, akkor én kifejezést adjak annak a szerény meggyőződésemnek, hogy ez a most eltűnő termelési ág Magyarország egyik legrégibb mezőgazdasági iparága, amely mégsem töltött be olyan haszontalan szerepet ennek az országnak gazdasági életében, mint ahogyan azt a vita folyamán és azt megelőzően is sokan beállították. Legyen szabad ennek igazolására idéznem a következőket: Wekerle Sándor — az idősebb — az 1888-as úgynevezett kontingems-alaptörvény képviselőházi tárgyalása alkalmával a következőket mondotta (olvassa): »A nagyipari gyáraknak is olyan mezőgazdasági jelentőségük van, mint a tulajdonképpeni mezőgazdasági gyáraknak, mert amazok a nagyobb birtokosságnak, emezek pedig a kisebb birtokosságnak képezik a mezőgazdasági gyárait.« Az 1908:XXVIII. te. indokolásában ezzel a kitétellel találkozunk (olvassa)' »Az ipari szeszfőzdék kontingensének ilyen rendeltetéssel való apasztásánál azonban szintén csak bizonyos határig lehet menni és ez a határ ott van megvonva, amelyen ha túlmegyünk', az ipari szeszfőzdék fennállása lehetetlenítve van« és »mondhatni, hogy az ipari szeszfőzdék kontingensének ezen apasztása az exkontingens termelési lehetősége folytán lényegesen nem fogja szűkebb határok közé szorítani«... »szükségesnek tartom, hogy ebben a keretben ipari szesztermelésünk továbbra is fennmaradjon.« Végül a jelenlegi javaslat indokolásában is hivaitikozott Teleszky-féle 1914-es törvényjavaslat indokolásból idézem a :; következőket (ol•vassá): »Az ipari szeszfőzdék kiszállításainak korlátozásával szemben az ipari szeszfőzdék meglévő kontingense csonkítatlanul fenntartandó a jövőben is.« »Az ipari szesztermelésnek biztositassék «fi a keret, amely jelenlegi térje-