Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.
Ülésnapok - 1935-336
Az országgyűlés képviselőházának 336. delmének figyelembevételével jogos igényeinek megfelel,« »Azok az ipari szeszfőzdék, amelyek a jelenlegi kontkigentálási rendszer kezdete óta állanak fenn, birtiokállományukban megvédelmeztessenek.« Befejezésül pedig' a monopol-javaslattal egyidejűleg készült és azután a ( viszszavont Fabinyi-íéle javaslat indokolásából bátor vagyok ezeket idézni (olvassa): »Az ipari szeszfőzdéknek a javasolt mértékben való tevékenysége az adott körülmények között nem nélkülözhető.« T. Ház! Méltóztassék nekem megengedni azlt a megállapítást, hogy ez ia most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat is tulaj doniképpen az ipari szeszgyárak nélkülözhetetlenségét bizonyítja, ha más kezekben, az állam kezében is. A pénzügyminiszter úr tegnap azt volt szíves mondani, hogy nem lehet egy iparágat kényszeríteni arra, hogy szűk keretek között veszteségesen tudjon csak termelni és e, mellett állandó termielési készenlétben legyen, és ezért folyamodott ehhez, az ipari szeszgyártásra nézve radikális megoldáshoz. Elhangzott többek részéről az a megjegyzés is, hogy az előzetes tárgyalások folyamán az ipari szeszgyárak túlságosan merevek voltaik a többi érdekeltséggel való tárgyalások során. (Mocsáry Dániel: A »merev« kissé enyhe kifejezés!) Én nem. rekriminálni akaróik, annál kevésbbé, mert hiszen elintézett ügyről van szó. Ügy érzem azonban, tartozom ennek a most halálra ítélt iparágnak azzal a megállapítással, hogy ennek az évnek januárjában az ipari szeszgyárak lényeges engedményei útján jött léittre egy megállapodás a bortermelőkkel ós a mezőgazdasági szeszérdekeltséggel, ezek tizenkét képviselőjével, — akik az érdekképviseletük elnöki tanácsának tagjai — s az Omge. és a Mezőgazdasági Kamara megbizottainak jelenlétében lés ajánlására. (Mocsáry Dániel: Nem jött létre a megegyezés.) En tényeket mondok, nem kívánok ezekhez semmiféle konzekvenciát fűzni és nem hiszem, hogy ezzel valami hibát követnék el. A mezőgazdasági szeszérdékeltség egyeteme — a közigyűlés — ezt a [magállapodást felborította és erre az ipari szeszgyárak további engedményeikre mutatkoztak hajlandóknak, ha nem is mindjárt, — anteirt a tárgyalások eigyidőne amegiszakadtak — végre azután azt a platttformot is elfogadták volna, illetve fel is ajánloítiták, amelyre vonatkozólag a pénzügyminiszter úr tegnap szíves volt azt mondani, hogy ilyenre kényszeríteni a gyárakat nem lehet. Hallottam olyan megjegyzéseket, hogy ekkor már késő volt. Méltóztassanak megengedni annak hangoztatását, hogy soha sem éreztük úgy, hoigy ezKtel a törvényjavaslattal a kormány az ipari szeszgyárakat büntetni akarja. A kormány azért folyamodott ehlhez a törvényjavaslathoz, mert az adott helyzetben — szerintem helytelenül — úgy látja, hogy a kérdést másképen megoldani nem tudja. Ha pedig nem büntetni akar, akkor szerény nézetem szerint azokat az ellentéteket, amelyek a két érdekeltség között még fennmaradtak, nem túlságos nehézséggel^ ki lehetett volna egyenlíteni. A korábbi pénzügyminiszter úr készítette el ezt a javaslatot, még pedig, amint utólag hallom, kvázi fenyegetésképpen, hogy engedékenységre bírja az ipari szeszérdekeltséget. Mi azonban erről az elgondolásról, ennek egész menetéről talán 14 nappal ezelőtt értesültünk először. Tudtuk, hogy a monopóliumra vonatkozó bizonyos gondolatok a levegőben vannak, sőt meg vannak fogalmazva, ülése 19 3 S júniue 2U-én f pénteken. 109 de az elgondolás mianetéről csak 14 nappal ezelőtt értesültünk. Azt is megmondhatom, hogy azokról a feltételekről, amelyek ebben á törvényjavaslatban az ipari szeszgyárak megszüntetését illetően foglaltatnak, csakis 4 törvényjavaslatnak a képviselőházban való benyújtása után szereztünk tudomást. (Zaj jobbfelől.) Lehet, hogy mindez nem érdekes, de én úgy érzem, az igazságnak tartozom ezeknek leszögezésével, még pedig azért, nehogy az a benyomás keletkezzék a Házon belül és a Házon kívül is. mintha az ipari szeszgyárak okozták vagy provokáltak volna azt. hogy ez a kérdés ilyen módon rendeztessék. (Mocsáry Dániel: Hosszú éveken keresztül.) T. Ház! Az ipari szeszgyárak eddigi szerepével és helyzetével kapcsolatban tegnap különböző megállapítások hangzottak el. A megjegyzések egyik csoportja — ami a múltban is ismételten megtörtént — az ipari szeszgyárak csillagászati számokban kifejezett keresetére vonatkozott. Hogy e tekintetben mi a helyzet, azt ma már mindenki tudja, hiszen az előttünk fekvő hivatalos adatok bizonyítják. A két nagyipari szeszgyárnak, mely most r meg fog szűnni, évi bruttó forgalma az évek átlagában körülbelül 2 l /z millió pengőt tesz ki nyersanyaggal, szénnel, munkabérekkel, rezsivel» mindennel együtt. Itt azonban még a legutóbbi napokban is évi 6 millió pengős tiszta haszonról beszéltek. Ha ilyen számok hangzanak el s ezek válasz nélkül maradnak, azoknak a hivatalos fórumoknak részéről, amelyek tudják, hogy ezek a számok nem helytállóak, akkor ez természetszerűleg a közvéleményt is befolyásolja és természetes, 'hogy az egész kérdés hamis és egészen eltorzított beállításba kerül. Amint említettem tehát, az évi bruttó forgalom 2Vs millió pengő volt. Ebből, (ha sokat számítok, 10—15% a haszon. (Mocsáry Dániel: A képviselő úr bebizonyítja^ hogy nekünk van igazunk. Méltóztassék kiszámítani. hogy mennyi volt a szeszgyárak produktuma és mennyi volt az alapár!) Az err» vonatkozólag forgalomba került számok rendkívül túlzottan vannak beállítva. A nyereség — hh optianisztikusaTi számítóim iis — átlagiban 300.000 pengőt tehet ki a folyton hangoztatott 5r-6 millióval szemben. (Mocsáry Dániel: Bebizonyítottam, hogy 3 millió volt a tiszta nyereség!) Megmondottam-, hogy 2Va millió volt a bruttó forgalom. (Mocsáry Dániel: 90.000 hektoliter szeszt méltóztattak kifőzni. Ez 50 pengős átlagár; mellett is több, mint 5 millió. Méltóztassék kiszámítani!) Engedelmet kérek, először is nem 5 millió, hanem 4%' millió, ha az összes ipari szeszgyár bruttó forgalmáról beszélünk, én azonban most csak egy gyár adatairól beszélek. Legyen szabad, visszatérve még egy pillanatra erre a témára, is te helyen csak annyit megjegyeznem, hogy ezek a keresetek a polgári mértéken erősen belül maradtak és minden vállalkozási kockázat ellenére is alig jelentettek többet mintha a pénz nem vállalkozásba fektetve feküdt és kamatozott volna. Legyen szabad még megjegyeznem, hogy & vita folyamán a nyersanyagokra vonatkozólag — mind a répára, mind a melaszra vonatkozólag — felhozott adatok tévesek, amennyiben á répa ara vasúti fuvarral együtt 2-70 V, ami viszont a répafejet és a hulladékot illeti, az ipari szeszgyárak soha egyetlen ki'lót sem dolgoztak fel — a melasz ára pedig az elmúlt 10 év átlagában — amint ez hivatalosan bizonyít16*
