Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. pengő előleg, amelyet ezért a cukorért a gyárak adtak neki. Kérdezem, történik-e gondoskodás arról, hogy ezek a kisemberek a jövőben is kapjanak előleget, mert különben napszám jaikat fizetni nem tudják. (Csoór Lajos: Nagyon fölényesen intézte el a miniszter úr ezt a kérdést.) A szövetkezet rendkívül tetszetős dolognak látszik és én vagyok az első, aki a kormánynak ezt a lépését üdvözli. Az én kerületemben ugyanis valóban helye volna egy ilyen szövetkezeti szeszfőzdének, mert nem tudunk mit csinálni a nyersanyagunkkal. Egészen biztosan akadnának vállalkozók is, akik ebben a szövetkezeti szeszfőzdében kifőznék terményüket, nyersanyagukat. De legyen szabad azt a kijelentést tennem, nagyon szkeptikus vagyok abban a tekintetben, hogy az országban egyáltalán fognak-e létesülni ilyen szövetkezeti szeszgyárak. (Csoór Lajos: Tíz év alatt lesz egy!) Nem igen bízom abban, hogy a magyar kisgazdaközönség össze tűcTna hozni olyan hatalmas összeget, amilyent egy szeszgyár felállítása igényel. Például e törvényjavaslat benyújtása óta kerületemben több népgyűlésen jelentem meg és azt kérdeztem választóimtól: mondják meg őszintén, ha én idejönnék azzal a propozicióval, hogy csináljunk a magunk számára szeszgyárat, hogy kifőzhessük nyersanyagunkat, akadna-e önök közül néhány ember, aki ehhez 1000, 100 vagy akár 50 pengővel is hozzájárulna? őszintén mondhatom, egyetlen egy sem akadt, aki hasonló összegeket tudna adni egy ilyen szövetkezeti szeszgyárhoz. Hiszen akinek a szövetkezetek létesítése körül van egy kis tapasztalata, az tudja, hogy milyen nehézségekbe kerül egy 200—300 lakosú faluban megalakítani csak egy tej szövetkezetet is. Mennyit fáradunk vele, amíg szövetkezeti alapon összehozunk egy 1000—1500 pengős Hangya-fiókot! A múlt hetekben csináltam a kerületemben 2—3 ilyen Hangya-fiókot, tudom tehát, mennyi fáradozásba és szenvedésbe kerül ennek az összehozása. Nekem nincs nagy reményem a tekintetben, hogy 100.000—150.000 pengőt hozzanak össze ezek a kisemberek ilyen szövetkezeti szeszgyárak céljaira. Ha azonban a kormányzat olyan kegyes» hogy így akarja megadni azt a lehetőséget, hogy kisgazdák is részesüljenek a szesztermelés nemzeti ajándékában, akkor az volna a kérésem a kormányzathoz és az igen t. pénzügyminiszter úrhoz, hogy bocsásson ezeknek azr alakítandó szövetkezeteknek a rendelkezésére egy nagyobb és olcsóbb hitelt, hogy legalább nagy hitelkerettel tudjanak dolgoznj. és úgy állíthassák fel ezeket a szeszgyárakat. Miután ebben a javaslatban óriási lépést látok a tekintetben, hogy a kisemberek védelme biztosíttassék s miután látom azt, hogy a kisszasztermelők és gyümölcstermelők érdekeit megvédelmezi, a javaslatot természetesen elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Szeder Sándor jegyző: Malasits Géza! Elnök: Malasits Géza képviselő urat illeti a szó! Malasits Géza: T. Képviselőház! Mi, szociáldemokraták, körülbelül 50 esztendeje hirdetjük Magyarországon, hogy közérdekű cikkeket előállító bizonyos üzemeket köztulajdonba kell venni. Amiért mi a termelő üzemek köztulajdonba vételét hirdettük, az egésa országban végigűztek bennünket, majd megrágalmaztak azzal, hogy szétromboljuk a családot és Kéipvisetökáai Napló. XX. ülése 1938 június %3-án, csütörtökön. 99 a magántulajdont. A magántulajdon legelkeseredettebb ellenségeiként állítottak oda minket a közönség elé és üldözésben volt ezért részünk. Most pedig, ősz fejjel azt kell tapasztalnunk, hogy ha egyelőre sután is, ha nem is határozott lépésekkel, de mégis a kormány is a kisajátítás és szocializálás felé fordítja tekintetét. (Csoór Lajos: Változtak az idők!) En még emlékszem arra, hogy amikor Franciaországban a népfront uralomra került, megkezdték a szocialista-programra legfontosabb pontjának, a háborús üzemek szocializálásának megvalósítását. Akkor ugyanazok a kormánypárti újságok és ugyanazok az egységespárti urak, akik ma véresre tapsolják tenyerüket ezért a javaslatért, a népfront vezetőit, Blum Leót kommunistának, bolsinaki és egyébnek nevezték el, pedig az a francia népfront valóban kisajátította a Schneider-Creusot gyárat, állami tulajdonba vette, (Baross Endre közbeszól.) 9. kártalanítás mértéke pedig toronymagasságban felülmúlta azt a kártalanítási módszert, amelyet a kormány ebben a törvényjavaslatban kontemplál. En nem akarok ebbe a kártalanítási kérdésbe beleszólni, nehogy azt higyje a. t. túloldal, hogy én kapitalista érdekeket védek, — a kapitalisták éppen elég erősek ahhoz, hogy megvédjék a maguk érdekeit (Csoór Lajos: Amint a példa mutatja!) — én csak annyit kívánok mondani, hogy amikor a francia népfront, a francia szocialisták kisajátították ezt a gyárat, akkor a kártalanítást valóban gavallérosan hajtották végre és valóban száz százalékig kártalanítottak, nem úgy. amint itt történik, amire különben még majd rátérek. Ma tanúi voltunk annak a hallatlan nagy osztogatásnak, amely itt folyt. Azt a nemzeti ajándékot, amelyet a kormány letett a Ház asztalára, azzal, hogy elvette az ipari szeszgyárak kontingensét, szépen szétosztották ma az urak. Minden érdekeltség jelentkezett, felemelte az ujját: én is kérek belőle. A legnagyobb részt kapják a .mezőgazdasági szeszgyárakrak, sub titulo mezőgazdaság megsegítése. Mi, szociáldemokraták, kész örömmel támogatjuk a mezőgazdaságot, sohasem elleneztünk egyetlen olyan javaslatot sem, amely valóban a mezőgazdaság érdekét szolgálja, soha és sehol nem szólaltunk fel egyetlenegy olyan javaslat ellen sem, amely a mezőgazdaságon segít, ez alkalommal azonban meg kell állapítanom, hogy nagy túlzás azt állítani, hogy az egész magyar mezőgazdaságon segítenek ezzel a törvényjavaslattal. Segítenek egypár nagybirtokoson, segítenek egypár nagybérlőn, segítenek össze-vissza 140 emberen, akiknek mezőgazdasíági szeszgyáruk van, segítenek azután a bores gyümölcsérdekeltségen is, különösen nagyot segítenek rajtuk akkor, ha azt a kontingenst, amely ma meg van állapítva, valamivel felemelik. Körülbelül 140 vagy mondjuk 150 nagybirtokoson, nagybérlőn és mezőgazdasági szeszgyártulajdonoson segítenek, de nem az egész magyar .mezőgazdaságon. Ez még messze van attól, hogy az egész magyar mezőgazdaság megsegítésének lehessen nevezni. Az urak tehát szépen felosztották ezt a nemzeti ajándékot; majd meglátjuk azután* hogy mi lesz az eredménye. Hogy ez a nemzeti ajándék nem olyan kicsiny és nem olyan haszontalan dolog, az abból tűnik ki, hogy az 15