Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. selőtársaim ezt a törvényjavaslatot. Az egyik rész tisztára ipari kérdést, a másik rész pedig inkább mezőgazdasági kérdést látott benne. Én azonban azt mondom, hogy a szőlő- és gyümölcsgazdaság szempontjait is meg kell látni és ez tulajdonképpen egymillió magyar embert érdeklő szempont. Ezt a szempontot kellett volna ennek a javaslatnak helyesen kidomborítania és a gazdasági kérdéseket a szociális kérdésekkel össze kellett volna illesztenie. Ezáltal az a jótétemény, amelyet a javaslat hoz, megsokszorozódva állott volna elénk és ebben a megoldásban sokkal többet várhattunk volna tőle, mint a mostani formájában. Hiszen a miniszter úr is azt mondja indokolásában, hogy minél több kisembernek adjon kenyeret ez a törvény, ezt azonban valóban csak mondja, de a rendelkezések iközött ennek megfelelőt nem sokat találunk. Még egy szempontot doimborítok ki és ezzel zárom is felszólalásomat. Szerintem tudniidik a szeszkérdés megoldása azért is szükséges volt, mert a szeszgyárak egyúttal politikai hatalmat is jelentettek. (Kun Béla: De mennyire!) Ez a politikai hatalom megnyilatkozott abban, hogy amikor mi a képviselőházban a szeszkartel ellen felszólaltunk, az újságok túlnyomó része, 90%-a, bizony nem hozta ezeket a felszólalásokat. (Csoór Lajos: De az Igazság igen! — Drozdy Győző: Az jó lap! — Kun Béla: Ügy van!) A szeszgyárak politikai hatalma megnyilatkozott a képviselőháziban is (Kun Béla: Még minisztert is buktattak a szeszkartel urai!) és nyilvánvaló, hogy ennek a javaslatnak már két-három, vagy négy évvel ezelőtt is meg lett volna a többsége, hiszen .a képviselőház ebben az irányban már többízben állást foglalt, de a javaslat megalkotása mégis mind a mai napig elhúzódott. Valósággal a törvényhozás tekintélye forgott már kockán, hogy ez a törvényjavaslat ilyen sokáig váratott magára. Annál megdöbbentőbb, mert tulajdonképpen nem komoly közgazdasági tényezőkkel állottunk itt szemben, hanem nyolc gyárossal, (Kun Béla: Pár családdal!) akiknek egész hatalma tulajdonképpen a kormánytól ered a szeszmonopólium következtében! (Ügy van! jobb felől.) Szóvá kívánom itt még azt is tenni, hogy ha az ipari szeszgyáraknak ezt a politikai hatalmát a kormány ezzel a törvényjavaslattal megszünteti, ugyanakkor méltóztassék a mezőgazdasági szeszgyáraknál is foglalkozni ezzel a kérdéssel. (Drozdy Győző: Ügy van! Menjünk tovább!) Itt van a kezemben a mezőgazdasági szeszfőzdékről szóló kimutatás. Csak egy-két nevet akarok itt említeni. Kik ezeknek a (mezőgazdasági szeszfőzdéknek ,a tulajdonosai? Berkovits Andor és Társai, Berkovits Miksa és Fiai, Blau Béla, Bleyer Jenő. Blum Miksa és Blum Béla, »Boni« Gyártelep és Mezőgazdasági Et., dr. Brück Imre, Brunner Simon, Cziner Adolf, Cziner Adolf és neje, Diner Béla, Diner Ede és Fia, Diner Pál és Diner István, Eisdorfer Jenő, Engel Jenő és Rottmann Márton. Fraenkel József, Fraenkel Marcel, Feldmann Sándor, Fried Adolf, Fried Aurél, (Csoór Lajos: Mit csináltak ezek?) — ezek a mezőgazdasági szeszgyárak tulajdonosai — Fried Béni, Fried Manó, Fülöp Bernát örökösei, Fülöp Lajos és Frenkel Ernő, özv. Fülöp Mórné és Kohn Géza és így tovább. (Kun Béla: Ezeknek mind emelik a kontingensét? - Csoór Lajos: Hol a 20%?) Ezt így lehetne folytatni és az a másik indoka annak, hogy a törvényjavaslatot nem tudom elülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 95 fogadni, mert ilyen neveknek valóban nem érdemes a kontingenst felemelni. (Hertelendy Miklós: Tessék a törvényjavaslatot elolvasni! Ott a tulajdonosokról van szó!) Nagyon téved igen t. képviselőtársaim, mert nagyon is elolvastam és ugyanakkor úgy látom, hogy igen t. képviselőtársam ezt a kimutatást nem ismeri. Mi tehát azt mondjuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak megvan az az előnye, hogy a jeget megtörte az állami kisajátítás terén. Mi azt mondjuk, hogy a kormánynak tessék ezen az úton tovább haladni, ne méltóztassék megállani a többi szükséges kisajátítás előtt. Tessék igenis folytatni a cukorgyáraknál elsősorban és a felesleges hasznot méltóztassék a kincstár javára fordítani. Folytatódjék ez a kisajátítási gondolat tovább a hadiiparnál, mert lehetetlennek tartjuk, hogy azokat a súlyos százmilliókat, amelyeket befektetünk a hadiiparba, ismét egy-két gyár tegye zsebre, ne pedig a kincstár érdeke legyen az első. Amikor tehát helyesnek tartjuk azt, hogy az ipari szesztörvényjavaslattal kapcsolatban az ipari szeszgyárak leépíttetnek, amikor a költséges ráfizetéssel járó szeszexportunk és borexportunk is leépíttetett, akkor azt mondjuk, hogy ezeknek az eredményeit a mezőgazdaságon kívül elsősorban a szőlőgazdaság számára 'kellett volna nagyobb mértékben kamatoztatni. Amikor a törvényjavaslat indokolása nagyon helyesen azt mondja, hogy szükség van arra, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak is rentábilisan dolgozzanak és az úgynevezett polgári hasznot meg tudják keresni, akkor azt mondjuk, hogy ugyanerre a tisztes polgári haszonra szükség van a szőlőgazdáikodásnál is és olyképpen kell a törvényjavaslatot megalkotni, hogy a szőlőgazdaság, ez az egymillió magyar embert foglalkoztató mezőgazdasági termelési ág hozzá tudjon jutni a tisztes haszonhoz. Mivel ezt nem látom a törvényjavaslatban kellőleg kidomborítva, azért nem fogadom el. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Drozdy Győző! Drozdy Győző: T. Ház! Húszesztendős háborúnak a végéhez értünk el ezekben a felszólalásokban. (Csoór Lajos: No, no, még a végéhez nem értünk!) Ezt a húszesztendős háborút néha a béka-egérharc kacagó derűje öntötte el, néha tragikomikus jeleneteket láttunk. Most azonban, hogy végefelé közeledik ez a háború, megállapíthatjuk, hogy az egyik fél teljesen leverve fekszik a porondon és a másik fél nem százszázalékos, hanem még talán ennél is több eredményt ént el küzdelmében. Véleményem szerint ostoba ember az, aki a háborúba akkor avatkozik bele, amikor annak a sorsa már úgyis eldőlt és amikor azt már sem jobbra, sem balra nem fordíthatja. Ha mégis vállalkozom arra, hogy felszólalok, ezt csak egyetlenegy szempontból teszem és ez a kisemberek szempontja. Engem nem érdekel sem az ipari, sem a mezőgazdasági szeszfőzdéknek a helyzete és érdeke, mert egyik érdekeltséghez sem tartozom. Engem kizárólag a kisemberek sorsa érdekel és csakis azoknak az érdekében akarok szót emelni, még pedig elsősorban a kis szesztermelők, a kisüstösök, a központi szeszfőzdék és másodsorban a kis cukonriépatermelők érdekében. (Haám Artúr: Biztosítva van!) A szesztermelés eddig négyféle üzemben folyt. A legrégibb és a legősibb típus volt a