Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. nebb gyár volt a kiindulópont. A tőkésített jövedelem megfelel ezen gyár által bevallott vagyonértéknek. (Zaj.) Azért kellett ebből a gyárból kiindulni, mert itt a leírások normálisak voltak. A másik nagy érdekeltség, a Leipziger-cég, mint értesültem, leírta már az épületeit és ennél a gyárnál valami 350 ezer pengővel szerepeltek ezek az ingatlanok és felszerelési tárgyak, úgyhogy amikor körülbelül 3'5 millió pengővel fogja ezt a gyárat a kincstár kártalanítani, — tehát a feltüntetett összeg tízszeresével — azt hiszem, elég nobilisán jár el. (Mozgás.) Ami a perkátai Kuffler-gyárat illeti, ez négy esztendő óta veszteséggel dolgozik. (Felkiáltások jobbfelől: Szegény gyár!) Azt hiszem, hogy ez a gyár tehát olyan nemzeti ajándékot kap, hogy a megváltási árnak legalább t felét egy nemes gesztussal hadfelszerelési célokra fogja felajánlani, (Derültség.) mert ha valaki egy deficites üzemtől ilyen sima és könnyű módon meg tud szabadulni, az mégis csak hálával kell, hogy tartozzék a t. Háznak és a kormánypártnak. (Fellner Pál: És ha t. képviselőtársunk családi birtokát elvinnék, akkor valószínűleg ugyanezt tenné! — Haám Artúr: Az nem családi birtok! — Fellner Pál: Hát mi? — Haám Artúr: A Kuf fier-gyár nem családi birtok! — Fellner Pál: Az enyém az volt az első pillanattól kezdve és mindig büszke leszek rá, hogy az!) A megváltandó győri gyár pedig mint finomító tovább fog működni, tehát Drobni képviselő úr ilyen irányú szociális .aggályai alaptalanok. Budapesten a szeszexportfelesleg levezetése céljából le lesz állítva a Leipziger-gyár. Itt éppen azért csak a gépek megváltásáról lesz szó, amelyek különben is leállnának és nem működnének tovább. Rassay képviselő úrnak igaza van abban, amikor azt mondja, hogy a kormány azt is mondhatta volna, hogy közérdek ez, tehát elveszem, a jogosítványt és nem fizetek semmit, de éppen a kormánynak abszolút kapitalisztikus és lojális felfogását bizonyítja az, hogy nem akarja az ipart kitenni semminemű veszteségnek és amikor a kisajátítás országos érdek, megváltja a gépeket. Azt hiszem, ez az út csak helyesnek mondható. (Haám Artúr: Üri gesztus!) T. Ház! Felvetődött a másik oldalról az a kérdés is, hogy mit szólnánk mi akkor, ha a mi családi birtokunkhoz nyúlnának éppen így hozzá. Erre csak azt mondom, hogy a magyar családi birtokhoz már hozzányúltak. (Felkiáltások jobbfelől: Ingyen adtuk oda! — Egy hang jobbfelől: Nem csaltak! — Fellner Pál: A gyárosok sem csalnak! Ezt kikérem magamnak! — Haám Artúr: A gazda a telekkönyv után fizeti az adóját, akár van terhe, akár nincs! — Fellner Pál: Méltóztassék utánanézni, pontosan dupla megváltási ár jönne ki az én esetemben. — Elnök csenget. — Bárezay Ferenc: Ingyen adtuk oda!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz br. Roszner István: A magyar földbirtokososztály odaadta a családi birtokot, szó nélkül lemondott róla, mert magyar meggyőződése azt parancsolta, hogy amikor az ország érdeke megkívánja, akkor necsak vért, hanem ha kell anyagiakat is áldozzon. (Haám Artúr: Azok magyarok voltak ám! — Malí»sits fJéza: Éppen eleget sírtak azért! — Takács Ferenc közbeszól, — HÍ* ám Artnr: Hogy maguk a pártját fogják, az természetes!) , ' Abban a földreformtörvényben, amelyre KépTréietöházi Napló. XX, . ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 91 Rassay képviselőtársam hivatkozott, tényleg benne van ia kártalanítás megállapításának módja, ezt azonban nem tartották be és mi nem is kívántunk ezzel a törvénnyel élni, amikor a kisemberek érdekéről volt szó. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Takács Ferenc: Megállapítom, hogy a földbirtokosok között is vannak olyanok, akik nem magyarok.) Takács képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Haám Artúr: Ebben igaza vau!) Haám képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Méltóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok elmondhassa beszédét, vitéz br. Roszner István: A földreform alkalmával megállapított megváltási árat utólag egy rendelet leszállította. A megváltási árnak csak egy részét kaptuk meg készpénzben, a másik részére azt mondották, hogy majd egyszer meg fogjuk kapni kötvényben, ott van a Lebosz.-nái. Ezt azonban sohsem fogjuk látni, nem is sürgetjük, belátjuk, hogy nom kaphatjuk meg, amint azt is belátjuk, hogy a földreform megvalósítása olyan népi és nemzeti érdek volt, amelyért áldozatot kellett hoznunk, pedig ez a kisajátításnak sokkal krudé lisabb formája volt szerintem, mint az a formája, amely ebiben a javaslatban van. (megállapítva. Hisz követelésünknek csak egyik részét kaptuk meg készpénzben, de ki tudná megmondani, hogy követelésünk másik részét, amelyről azt Ígérték, hogy kötvényben kapi"k meg, mikor fogjuk majd látni. (Bárczay Ferenc: Soha!) Kérdem, ki sürgeti ezt a mi oldalunkról és ki hivatkozik a kisajátítási törvényre. (Bárcaay Ferenc: Senki!) S hta újra azt fogják mondani, hogy újabb házhely kell, vagy valami más kell, megint csak oda fogjuk adni. Itt volt a hitbizományi és a telepítési törvény. Hol van az a birtokos, aki tiltakozott az ellen, hogy a telepítési törvény alapján megadják a magyar népnek azt a. földet, amely megilleti s amelyre szüksége van! (Haám Artúr: A gazdák nem tudtak kimenni Vaduzba! — Fellner Pál: Ugyan kérem, micsoda beszéd az! Annak tessék azt mondani, aki kiment, de ne nekem! — Haám Artúr: Vannak olvanok, akik Vaduzban jártak! — Fellner Pál: Biztosan vannak! — Malasits Géza: 1934-ben nem merték volna ezt neki mondani, amikör a dohány még a kezében volt!) T. Ház! Ebben az országban, amelyet Trianon megcsonkított, nem lehetnek magánérdekek. A magánérdekek itt megszűntek, itt. csak nemzeti érdekek vannak. (Fellner Pál: Ez helyes!) Í3s ha a nemzeti érdek úgy kívánja, hogy áldozatot kell hozni, az áldozatot meg kell hoznia az illetőnek, akár földbirtokos, akár gyáros és akármelyik oldalon van. Arra kérem az ipari szeszgyári érdekelteket, hogy ezt a kérdést így fogják fel (Fellner Pál: Sohasem fogtuk fel másképpen!) Nem lebet másképpen felfogni. Nem szabad a kérdésbe azt belemagyarázni, hogy itt forradalmi tünetek vannak, jogtiprás van, hogy veszedelmes lépéseket teszünk a jövőt illetőleg. Nem, uraim, nincs semmi ilyesmiről szó. Mi csak azon az úton haladunk, amelyet a magyar sorsközösség nemzetünkre ráparancsolt és amelyet követnünk kell, mert mindig csak előre kell haladnunk, hogy elérhessük a mindnyájunk által várt magyar feltámadást. A törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök; Szólásra következik? 14