Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 335. nebb gyár volt a kiindulópont. A tőkésített jö­vedelem megfelel ezen gyár által bevallott va­gyonértéknek. (Zaj.) Azért kellett ebből a gyárból kiindulni, mert itt a leírások normálisak voltak. A másik nagy érde­keltség, a Leipziger-cég, mint értesültem, leírta már az épületeit és ennél a gyárnál va­lami 350 ezer pengővel szerepeltek ezek az in­gatlanok és felszerelési tárgyak, úgyhogy ami­kor körülbelül 3'5 millió pengővel fogja ezt a gyárat a kincstár kártalanítani, — tehát a fel­tüntetett összeg tízszeresével — azt hiszem, elég nobilisán jár el. (Mozgás.) Ami a perkátai Kuffler-gyárat illeti, ez négy esztendő óta veszteséggel dolgozik. (Fel­kiáltások jobbfelől: Szegény gyár!) Azt hiszem, hogy ez a gyár tehát olyan nemzeti ajándékot kap, hogy a megváltási árnak legalább t felét egy nemes gesztussal hadfelszerelési célokra fogja felajánlani, (Derültség.) mert ha valaki egy deficites üzemtől ilyen sima és könnyű módon meg tud szabadulni, az mégis csak há­lával kell, hogy tartozzék a t. Háznak és a kormánypártnak. (Fellner Pál: És ha t. kép­viselőtársunk családi birtokát elvinnék, akkor valószínűleg ugyanezt tenné! — Haám Artúr: Az nem családi birtok! — Fellner Pál: Hát mi? — Haám Artúr: A Kuf fier-gyár nem csa­ládi birtok! — Fellner Pál: Az enyém az volt az első pillanattól kezdve és mindig büszke le­szek rá, hogy az!) A megváltandó győri gyár pedig mint finomító tovább fog működni, te­hát Drobni képviselő úr ilyen irányú szociá­lis .aggályai alaptalanok. Budapesten a szesz­exportfelesleg levezetése céljából le lesz állítva a Leipziger-gyár. Itt éppen azért csak a gépek megváltásáról lesz szó, amelyek különben is le­állnának és nem működnének tovább. Rassay képviselő úrnak igaza van abban, amikor azt mondja, hogy a kormány azt is mondhatta volna, hogy közérdek ez, tehát el­veszem, a jogosítványt és nem fizetek semmit, de éppen a kormánynak abszolút kapitalisz­tikus és lojális felfogását bizonyítja az, hogy nem akarja az ipart kitenni semminemű vesz­teségnek és amikor a kisajátítás országos ér­dek, megváltja a gépeket. Azt hiszem, ez az út csak helyesnek mondható. (Haám Artúr: Üri gesztus!) T. Ház! Felvetődött a másik oldalról az a kérdés is, hogy mit szólnánk mi akkor, ha a mi családi birtokunkhoz nyúlnának éppen így hozzá. Erre csak azt mondom, hogy a magyar családi birtokhoz már hozzányúltak. (Felkiál­tások jobbfelől: Ingyen adtuk oda! — Egy hang jobbfelől: Nem csaltak! — Fellner Pál: A gyárosok sem csalnak! Ezt kikérem magam­nak! — Haám Artúr: A gazda a telekkönyv után fizeti az adóját, akár van terhe, akár nincs! — Fellner Pál: Méltóztassék utánanézni, pontosan dupla megváltási ár jönne ki az én esetemben. — Elnök csenget. — Bárezay Fe­renc: Ingyen adtuk oda!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz br. Roszner István: A magyar föld­birtokososztály odaadta a családi birtokot, szó nélkül lemondott róla, mert magyar meggyő­ződése azt parancsolta, hogy amikor az ország érdeke megkívánja, akkor necsak vért, hanem ha kell anyagiakat is áldozzon. (Haám Artúr: Azok magyarok voltak ám! — Malí»sits fJéza: Éppen eleget sírtak azért! — Takács Ferenc közbeszól, — HÍ* ám Artnr: Hogy maguk a párt­ját fogják, az természetes!) , ' Abban a földreformtörvényben, amelyre KépTréietöházi Napló. XX, . ülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 91 Rassay képviselőtársam hivatkozott, tényleg benne van ia kártalanítás megállapításának módja, ezt azonban nem tartották be és mi nem is kívántunk ezzel a törvénnyel élni, ami­kor a kisemberek érdekéről volt szó. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Takács Ferenc: Megállapítom, hogy a föld­birtokosok között is vannak olyanok, akik nem magyarok.) Takács képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. (Haám Artúr: Ebben igaza vau!) Haám képviselő urat is kérem, méltóz­tassék csendben maradni. Méltóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok elmondhassa beszédét, vitéz br. Roszner István: A földreform al­kalmával megállapított megváltási árat utólag egy rendelet leszállította. A megváltási árnak csak egy részét kaptuk meg készpénzben, a másik részére azt mondották, hogy majd egy­szer meg fogjuk kapni kötvényben, ott van a Lebosz.-nái. Ezt azonban sohsem fogjuk látni, nem is sürgetjük, belátjuk, hogy nom kaphatjuk meg, amint azt is belátjuk, hogy a földreform megvalósítása olyan népi és nem­zeti érdek volt, amelyért áldozatot kellett hoz­nunk, pedig ez a kisajátításnak sokkal krudé lisabb formája volt szerintem, mint az a for­mája, amely ebiben a javaslatban van. (meg­állapítva. Hisz követelésünknek csak egyik ré­szét kaptuk meg készpénzben, de ki tudná megmondani, hogy követelésünk másik részét, amelyről azt Ígérték, hogy kötvényben kapi"k meg, mikor fogjuk majd látni. (Bárczay Fe­renc: Soha!) Kérdem, ki sürgeti ezt a mi olda­lunkról és ki hivatkozik a kisajátítási tör­vényre. (Bárcaay Ferenc: Senki!) S hta újra azt fogják mondani, hogy újabb házhely kell, vagy valami más kell, megint csak oda fog­juk adni. Itt volt a hitbizományi és a telepí­tési törvény. Hol van az a birtokos, aki tilta­kozott az ellen, hogy a telepítési törvény alap­ján megadják a magyar népnek azt a. földet, amely megilleti s amelyre szüksége van! (Haám Artúr: A gazdák nem tudtak kimenni Vaduzba! — Fellner Pál: Ugyan kérem, mi­csoda beszéd az! Annak tessék azt mondani, aki kiment, de ne nekem! — Haám Artúr: Van­nak olvanok, akik Vaduzban jártak! — Fellner Pál: Biztosan vannak! — Malasits Géza: 1934-ben nem merték volna ezt neki mondani, amikör a dohány még a kezében volt!) T. Ház! Ebben az országban, amelyet Trianon megcsonkított, nem lehetnek magán­érdekek. A magánérdekek itt megszűntek, itt. csak nemzeti érdekek vannak. (Fellner Pál: Ez helyes!) Í3s ha a nemzeti érdek úgy kí­vánja, hogy áldozatot kell hozni, az áldozatot meg kell hoznia az illetőnek, akár földbir­tokos, akár gyáros és akármelyik oldalon van. Arra kérem az ipari szeszgyári érdekelteket, hogy ezt a kérdést így fogják fel (Fellner Pál: Sohasem fogtuk fel másképpen!) Nem le­bet másképpen felfogni. Nem szabad a kér­désbe azt belemagyarázni, hogy itt forradalmi tünetek vannak, jogtiprás van, hogy vesze­delmes lépéseket teszünk a jövőt illetőleg. Nem, uraim, nincs semmi ilyesmiről szó. Mi csak azon az úton haladunk, amelyet a ma­gyar sorsközösség nemzetünkre ráparancsolt és amelyet követnünk kell, mert mindig csak előre kell haladnunk, hogy elérhessük a mind­nyájunk által várt magyar feltámadást. A törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől. — A szónokot számosan üd­vözlik.) Elnök; Szólásra következik? 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom