Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

. Az országgyűlés képviselőházának 318. oldása céljából eddig még semmi sem történt, mert az egyszerűen nem igaz, (Dinnyés Lajos: Helyeslem!) inert nagyon sokat tett a kormány az elmúlt években és mennél többet hangoztatjuk ezeket a kérdéseket, annál hamarabb meg is fognak valósulni, tehát ne méltóztassék rossznéven venni, ha én tiszta szivből és lelkiismeretből ezeket a kérdéseket szóvá teszem. (Dinnyés Lajos: Nagyon helyes!) T. Ház! Áttérve a belügyi és honvédelmi tárcákra, a rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt igazán csak sürgönystílusban megemlíteni kívánom azt, hogy a belügyminiszter úr feladatai között igen fontosnak tartom a fokozottabb idegenellenőrzést s a községi jegyzők tehermentesítését az alól a szörnyű munkakör alól, amely őket terheli. Az egyesületek felülvizsgálatát,^ amint arra Marton Béla t. képviselőtársam és barátom már rámutatott, magam is helyeslem és azt hiszem, hogy nagyon sok egyesület megszüntethető és egybeolvasztható volna, mert a sok egyesület csupán felesleges és súlyos megterhelését jelenti a társadalomnak. (Buchinger Manó: Az egyesületből sohasem lehet sok, szervezkedésben rejlik az erő!) Rá kell mutatnom arra, hogy a moziengcdélyek juttatásával kapcsolatban is egy helyesebb és egészségesebb rendszert kellene kiépíteni, különösen abban a tekintetben, hogy az engedélyesek kiknek az anyagi támogatására lesznek kötelezve. Sajnos, itt ez teljesen diszkrecionális módon és tetszés szerint intéztetett mindezideig, és ennek az eredménve az, hogy sokszor nagyon érdemes és arra rászorult hadirokkantak és hadiözvegyek nem kapnak ilyen támogatást, ellenben kapnak más^k akik talán keyésbbé vannak rászorulva. Most méltóztassanak megengedni nekem, hogy, mint zalai képviselő, még egy problémát megemlítsek és ez a cigánykérdés rendezése, ami a belügyminisztériumnak igen fontos feladata volna, mert bizony az én zalai községeimben rengeteg sok a kártétel és valami módon ebben a kérdésben is kiutat kellene találni. (Zaj a hal- és a szélsőbaloldalon.— Buchinger Manó: Szakkérdés!) T. Ház! Rátérve már most a honvédelmi tárcával kapcsolatos problémáimra, én elsősorban, is szívem egész melegével üdvözlöm az új honvédelmi miniszter urat. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Én tudom azt, bog r mint kiváló és szigorú, de a mellett aranyszívű katona, mindent meg fog tenni a magyar honvédség fejlesztésére, amiben közöttünk különség nincs és nem is lehet és tudom, hogy ugyanakkor az én bajtársaimnak, a világháború hadirokkantjainak is a támogatására fog sietni. Mi nem kérjük ezt a támogatást elsősorban, mert mi elsősorban magyarok vagyunk és azt mondjuk, hogy mindent a hadseregért, mindent a nemzet biztonságáért (Ügy van! a jobboldalon.) s csak másodsorban és amennyire a nemzet anyagi helyzete azt megengedi, kérjük az igazságszolgáltatást, kérjük az elégtételt és kérjük támogatását a magyar hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák számára, akik azt méltán megérdemlik. (Helyeslés a jobboldalon.) Végtelen örömmel üdvözlöm a katonai egyenjogúság de facto meglétét. Ha nincs is deklarálva, tényleg mégis megvan és az egymilliárd pengős beruházás lehetővé fogja tenni a hadsereg helyes kiépítését. Szükségesnek tartanám a fokozottabb tisztképzést. Sajnos, ma. százával és százával utaülése 1938 május 23-án, hétfőn, 117 sítják el a jelentkezőket, akik katonatisztek szeretnének lenni és ezt a kiképzést szeretnék igénybe venni, mert nincsen elegendő kiképzőintézetünk és a legjobbak közül is csak nagyon keveset lehet felvenni. Fontosnak tartom a kétéves önkéntesi szolgálat megvalósítását, a leventék és lövészek támogatását, a légoltalmi rendelkezések végrehajtását és itt külön kérem a miniszter úrtól, hogy amennyiben lehetséges, Zalaegerszegnek is szíveskedjék repülőteret biztosítani. A hadirokkantkérdéssel kapcsolatban rá kívánok mutatni arra, hogy milyen sérelem éri a (hadirokkant tényleges tiszteket azáltal, hogy miután ők hadirokkantak, nem tudnak úgy előlépni, mint nem hadirokkant bajtársaik. En morális szempontból is • fontosnak tartanám ennek a megkülönböztetésnek a megszüntetését. (Helyeslés jobbfelől.) Rámutatok ezenkívül arra, hogy anost, az előléptetések küszöbén, mennyire fontos a tűzharcostörvény végrehajtása a tűzharcos tisztviselők előléptetése szempontjából, amit különös melegséggel ajánlok a mélyen t. kormány figyelmébe. De elérkezett már az ideje, t. Ház, a hadigondozottak járadékemelésének is. (Rakovszky Tibor: Ez igaz!) Az 1936/37. évi zárszámadás szerint a rokkantadóbevétel már 16,200.000 pengő volt. Az ez évi költségvetésben 17,700-000 pengőben van ez előirányozva, ami azt jelenti, hogy a rokkantadó immár százszázalékban fedezi az összes hadigondozási kiadásokat, mert az változatlanul 17,735.000 pengőben van előirányozva. Azt hiszem, ha még maximum két-, i vagy hárommillió pengőt áldozna a magyar i nemzet erre a eélra, nem a közvetlen adóbevé! télből, hanem egyéb bevételeiből, akkor ezzel ! tökéletes megnyugvásra lehetne a járadékok ! kérdését rendezni. Itt különösen rámutatok | annak az erkölcsi fontosságára, hogy a hősi i halott özvegye, az a szegény, elöregedett hadi! özvegy ma, öregkorában is havi öt pengő já! radékot kap, amiből a száraz kenyeret is na• gyón nehéz megszerezni. (Ügy van! Ügy van!) | Ennélfogva indokolt volna valahonnan előtej remteni még azt a két-három millió pengőt és i ebből legalább ^ méltányosan felemelni a hadi| özvegyek, hadiárvák és az alacsonyabb száza| lékú hadirokkantak járadékait. (Dinnyés La| jos: Megígérték, hogy felemelik!) A kormány ! és az előző honvédelmi miniszter, Röder Víl! tmiois — 'akit mi igaz hálával 'szerettünk, mert I mindenkor támogatott bennünket r

— évről-évre \ segélyezésekre fordította a költségvetési öszszegből mutatkozó feleslegeket, tehát azokat az összegeket, amelyek a gyermekek felnövése, vagy a hadirokkantak és özvegyek elhalálozása folytán évente jelentkeztek. Köszönettel állapítom meg, hogy ez is igen négy segítség, mert évente többszázezer pengőt fordítottak a segélyezésre, de ^ mégis csak helyesebb és megfelelőbb volna végre a járaI dékok rendezésének útjára lépni és megfelelő i támogatást biztosítani azok számára, akik ha! zajukért a legtöbbet áldoztak. (Rakovszky Ti| bor: Ez becsületbeli kötelesség!) Ugyanezért sürgetjük e kérdés novelláris rendezését és egy új, méltányos orvosi utasítás kiadását, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert hiszen lehetetlenség, hogy sokszor alkati hajlamra hivatkozva szállítsák le húsz év elmúltával valakinek a százalékát, amikor az eddig, húsz éven keresztül, nem, jutott az eszükbe. Fontos azonban, az eddig már fennállott, a nemzet hálájából meghozott törvények és rendeletek betartása és végrehajtása is. Itt 19*