Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-318
118 Az országgyűlés képviselőházának 31$ szomorú szívvel kell megállapítanom, hogy sokszor a közületek sem respektálják a rokkanttörvényt és nem hajtják végre a rendelkezéseket, így például a székesfőváros üzemeiben — hogy mindjárt itt kezdjem — nem tartják be azt, hogy 10%-ban az új felvételeknél hadigondozottakat kell alkalmazni. Ajánlottunk a főváros meg a Közmunkatanács margitszigeti fürdőibe hadigondozottakat felvételre. Erre a törvény azt mondja, hogy oda kizárólag, száz százalékban csak hadigondozottakat szabad felvenni, amíg ilyen jelentkező van. Visszautasították a jelentkezőinket. Kérem tehát a kormánynak és elsősorban a honvédelmi miniszter úrnak hathatós beavatkozását, hogy ' a törvényt becsületesen betartsák. (Helyeslés a baloldalon.) Utcai árusaink érdekében is szót kell emelnem (Ügy van! a baloldalon.) Legszegényebb páriáink ezek a szegény utcai árusok, akik pattogatott kukorica, gyümölcs és hasonlók árusításával szerzik .meg naponta filléreiket, í mégis a legnagyobb nehézségekkel tudtuk csak kiharcolni, hogy főútvonalakról ne tegyék őket eldugott helyekre, ahol éhen halnának. Sfijnos, meg kell említenem, hogy a VII. kerületi kapitányság részéről nem mutatkozott ebben a kérdésben a legjobb indulat és még ma is egy csomó ilyen szegény hadirokkantunk sokkal hátrább árusít, mint ahol még a kiadott rendelet alapján is joga volna. Erről a helyről is kérem a mélyen t. kormányt arra, hogy az Eucharisztikus Kongresszus alatti utcai árusításokat is méltóztassék a hadirokkantaknak biztosítani. 76 ilyen utcai árus hadirokkant jelentkezett és mind elutasították annak ellenére, hogy a rokkanttörvény azt mondja, hogy az utcai árusítás kizárólag a hadirokkantakat illeti. (Dinnyés Lajos: Ki csinálta ezt?) Azt mondták, hogy az nem közterület, ki van most vonva az általános forgalomból az a terület, amelyet a rendezőbizottság kijelölt és ott nem diszponál a polgármester. A cserkészeknek adták ezt az árusítási jogot. Tisztelem és becsülöm a cserkészintézményt, ismerem annak jelentőségét, de engedelmet kérek, azoktól a szegény öreg hadirokkantaktól, özve gyektől elvenni azt a kis kereseti lehetőséget, talán mégis csak méltánytalan. (Dinnyés Lajos: Lelketlenség!) T. Ház! Rámutatok arra, hogy a mi szövetségünk sok nehézség ellenére nagy lelkesedéssel és minden pártpolitikai és minden egyéb széthúzó momentum felett törekszik a hadigon- j dozottak érdekeinek a rokkantt örvényen alapuló becsületes képviselésére. Hogy nem vettünk részt abban a mozgalomban, amelyet a testvérszövetség legutóbb indított, annak oka is a túlzott óvatosság volt részünkről, hogy miután ott egy alkalmi csoportosulás állt az élre, nehogy ebbe politika magyaráztassék bele. Természetesen egyébként ugyanazok a hazafias nemzetvédelmi és szociális szempontok vezetnek bennünket, mint a Vitézi Rendet és az Országos Erontharöos Szövetséget. Hogy menynyire kell vigyáznunk, mindjárt rámutatok arra, hogy a székesfőváros közönsége hosszas küzdelem után, de végre nagy megértéssel és egyhangúan egy telket adományozott szövetségünknek, hogy ott a szövetség székházát felépíthessük. Akadt egy székesfővárosi bizottsági tag úr, akinek nevét nem akarom megmondani, aki megfellebbezte ezt az egyhangú közgyűlési határozatot a belügyminiszterhez, tehát sajnál a magyar hadigondozottaktól még egy telket is Budapesten, (Felkiáltások: Haliülése 193 S május 23-án, hétfőn. , juk, ki az?) mégpedig arra való hivatkozással, hogy a szövetség nem tölti be céljait, elleniben politizál. (Felkiáltások; Ki az?) Nem kívánom megnevezni, (Élénk felkiáltások: De mi kívánjuk!) de el kellett ezt itt mondanom, mert fáj a lelkem, hogy Magyarországon még ilyen ember is akad. Kérem a belügyminiszter urat arra, hogy ezt a fellebbezést, mint teljesen alaptalant és méltánytalant, utasítsa vissza. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki az? Meg kell mondani!) T. Ház! Áttérek még néhány problémára és ezzel be is fejezem beszédemet. ^Mint említettem, nekünk az a szent meggyőződésünk, hogy elsősorban magunkra vagyunk utalva és a saját erőnkkel kell a szebb magyar jövendőt munkálni. Természetes azonban, hogy ugyanakkor fontos az is, hogy barátaink legyenek a nagyvilágban és én tudom, hogy milyen nehéz helyzete van a mi külügyminiszterünknek, amikor annyi ellenséges érzés és támadás közepette is tudja a mi külpolitikánkat olyan helyes irányba terelni, hogy a barátaink száma egyre szaporodik. En azonban szeretném neki figyelmébe ajánlani azt, hogy ne csupán az elszakított területeken lévő magyar kisebbségek védelmét tartsa teendőjének, hanem a magyar revízió munkálását is, igazságos és békés eszközökkel, miután nekünk soha arról lemondanunk nem lehet, hogy a megszállt területek újra egyesüljenek és a magyar zászló alatt legyen újból minden magyar és terjedjen országunk határa a Kárpátoktól az Adriáig. Ebből a célból kell nekünk egy belső revíziót is keresztül vinnünk (Rakovszky Tibor: Ez a fontos!) de ez a belső revízió ne a gyűlölködés és még kevésbbé a felforgatás jegyében történjék, mert hiszen, amint a főméltóságú kormányzó úr éppen tegnap mondotta avató beszédében Székesfehérváron, Szent István síremlékénél: fegyelmezetlen erő csak rombolni képes, tehát fegyelmezett, összetartó és egy egységben tömörülő magyar nemzetre van nekünk szükségünk ahhoz, hogy vissza tudjuk állítani a régi Nagy-Magyarországot. Tehát a lövészárkoknak a lelki egységét, ne pedig a gyűlölködés lövészárkait teremtsük meg és megfelelő asszimilációs és megfelelő szociális reformpolitikával, mindnyájunk legteljesebb áldozatkészségével és összefogásával igyekezzünk szolgálni a magyar feltámadást. Miután meg vagyok róla győződve, hogy a magyar kormány ebben az irányban halad, iránta való teljes bizalommal és a szebb magyar jövendőnek reményében, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? vitéz Kenyeres János jegyző: Temesváry Imre! Elnök: Temesváry Imre képviselő urat illeti a szó. Temesváry Imre: T. Képviselőház! Amidőn állami költségvetésünk számadatait vizsgáljuk, csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk a kormány gazdasági és pénzügyi politikájáról, amellyel lehetővé tette, hogy hosszú esztendők után végre egy kiegyensúlyozott állami költségvetéssel léphetett a nemzet színe elé. Azt hiszem, hogy a költségvetési egyensúly rendkívüli nagy jelentőségéről felesleges bővebben szólanom, hiszen a nemzeti élet minden
