Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

86 Az országgyűlés képviselőházának 313. kező (olvassa): «A mezőgazdasági politikának ma a Legégetőbb kérdése .a földkérdés. Földíbir­tokpoliUkánk ütemét imieg kell gyorsítanunk.« Örülünk annak, (hogy a kormány programm­jába, ez a kérdés ennyire hangsúlyozottan ibele­fceaiilt. Ez ja kérdés nemcsak a mezőgazdasági politika kérdése, de egész nemzeti 'életünk egyik centrális problémája, -amelyet feltétlenül meg kell oldanunk. Meg^ kell oldanunk lehető gyorsan, de a gyűlölködés szellemének, az agi­tata óinak lehetőleg teljes kiküszöbölésével. (He­lyeslés.) Amikor mi gyors cselekvést kérünk ebben a tekintetben, ezt kívánjuk nemcsak ki­fejezetten mezőgazdasági politikai .szempont­ból, de a szociális nyugalom szempontjából is. Hangoztatjuk magunk is, hogy ártalmas ebben a kérdésben minden olyan elfogultság, amely a nagybirtokkal szemben úgy jelentkezik, hogy már nemcsak a nagybirtokot, de a nagybirto­kost is gyűlöli, a gyűlölet légkörével veszi kö­rük mert ebben a kérdésben — állítom — na­gyon sokat ártott felfogás, amely ezt az egész problémát áttolta a szenvedélyes párt­viszályok és pártaigitáció körébe. T. Kép viselőiház ! A földkérdéssel kapcso­latosan rá kell mutatnom itt egy eléggé ér­dekes jelenségre. Bizouyos szélsőséges mozgal­makban jelentékeny számban szerepelnek a nagybirtokos mágnásosztály tagjai. Ügy hal­lom, az egyik párt megint gyarapodott egy ilyen nagybirtokos-képviselővel. (Br. Berg Miksa: Darizó mangár! — Derültség-) Ha tré­fálni akarnék, tényleg azt mondanám, — meg­ismételve a pártvezér úr kijelentését — hogy most már csakugyan ketten vannak a darizó mangárok. (Derültség.) Vannak, akik azzal vádolják a mágnás­osztálynak ezeket a tagjait, hogy ezekkel a mozgalmakkai akarják elterelni a figyelmet a földkérdésről. Kétségtelen, hogy a szélsősé­ges mozgalmak mágnás tagjai nem nagyon szívesen beszélnek erről a kérdésről, sőt^ egyik képviselőtársunk itt mellettünk nem régiben, amikor közbeszólás formájában felhozták a földkérdést, azt felelte vissza, hogy ízléstelen dolog mindig a földproblémáról beszélni. Csak­hogy tévednek azok is, akik ezeket a mágnás képviselőket azzal vádolják, hogy mozgalmaik­kal el akarják terelni a figyelmet a földkér­désről, de tévednek azok a gróf urak is, akik azt hiszik, hogy a radikalizmus általános ter­jesztésével ezt a kérdést ki tudják kapcsolni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) A felkeltett tömegvágyak semmi körülmények között a gróf urak birtokának mesgyéjén, vagy palotá­juk kapujában megállani nem fognak. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mióta a világ­történelem mozgalmait ismerjük, állíthatjuk, hogy irányított és befogható radikalizmus nincs. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Magyar­országnak volt már egy mágnása, aki teljes mértékben átadta magát az ilyen radikális (mozgalmaknak, de ennek a példája — azt hi­szem — senki által sem irigyelt, és nem is hin­ném-, hogy követendő volna. De hivatkozom magára egyik tényezőjére ennek a szélsőséges mozgalomnak, aki 1933-ban — akkor még jó kormánypárti lévén — a következő kijelentést tette költségvetési 'beszédében (olvassa): »Gaz­datestvéreiim mindig okos és józan emberek voltak. Sohasem engedtek a szélsőségeknek, ímert tudták a történelemből, hogy a szélsőség, az erőszak politikája elsősorban azoknak árt, akik azt saját hasznukra igénybeveszik.« Szeretném figyelmébe ajánlani pártvezér ülése 1938 május 28-án, hétfőn. képviselőtársamnak ezeket a múltban a túlol­dalról elhangzott saját, nagyon okos szavait. A földkérdés megoldásánál figyelembe kell venni a következő szempontokat. Le kell vonni a múlt földreform tanulságait. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez a múlt földre­form sok helyen, mintha csak azért készült volna, hogy örökre diszkreditálja Magyaror­szágon ezt a nevet. Az én vidékemen a falutól 16—18—20 kilóraéterre kiosztott kis — egy-két holdas — parcellák természetesen nem adhat­tak életlehetőséget azoknak a szegény emberek­nek, de még arra sem tették őiket képessé, hogy ennek a földnek az árát a föld termésélből meg tudják fizetni. A földreformnak, illetőleg az egész földbirtok-politikának organikusnak, át­gondoltnak^ az észszerű szükségleteket és ész­szerű lehetőségeket figyelembe vevőnek kell lennie. De a legelső követelmény az, hogy le­gyünk tisztában magával a problémával. Fel­teszem a kérdést: vájjon van-e a kormánynak ebben a kérdésben az egész országra szóló át­gondolt terve, vagy pedig csak sporadikusan és incidentaliter akar-e intézkedni a földibir­tokpolitikai megoldások tekintetéhen? Orszá­gos sémákkal nem. lehet dolgozni, hiszen min­den vármegyének, sőt majdnem minden köz­ségnek mások a problémái e tekintetben, úgy hogy a legelső feladat — a nélkül, hogy magát a folyamatot megállítanék, — egy olyan Pon­tos felvételezése a szükségleteknek és^ lehetősé­geknek, amely nélkül komoly munkát ezen a téren nem lehet végezni. T. Ház! Figyelembe kell venni, amint azt a miniszterelnök úr hangoztatta, a termelés szempontjait, mégpedig két irányban kell fi; gyelembe vennünk: először általános termelési szempontból kell néznünk a dolgokat. Itt; nincs igazuk azoknak, akik a termelés értékének csökkenésétől félnék, ha a nagybirtok erősebb ütemhen aprózódik fel. mert a kisbirtok, ter­melésénél nemcsak a szemtermelést kell figye­lembe venni, hanem mindazt a más produktu­mot is, amelyet a kisbirtok a nagybirtoknál sokkal uagyoibb mértékben produkál. De figye­lembe kell venni a termelési szempontot a lé­tesítendő kisbirtokoknál is, mert hiszen csu­pasz földre 'ráállítani egy tőkében szegény vaffv tőke nélkül álló embert, nem földbirtok­politika és nem földreform, már pedig csak olyan föld'birtokpolitüka engedhető mese, amely a föld mellett lehetővé teszi a termelés azon­nali és minél intenzívebb megindítását. T. Képviselőház! A földkérdés megoldása nélkül megoldhatatlan a magyar földmunkás­ság problémája. (Ügy van! Ügy van! half elől.) A multévi költségvetési vita során egyik kép­viselőtársam ki akarta kapcsolni ezt a kérdést a magyar földmunkásság problémái közül. Komoly földbirtokpolitika és komoly földre­form nélkül azonban a magyar földmunkásság életlehetőségeit — becsületes életlehetőségekre gondolok — nem lehet megteremteni ebiben az országban. A miniszterelnök úr itt a képviselőházban és a felsőházban is — ott is végighallgattam beszédét — meleg elismerő szavakkal és meleg rolkonérzéssel emlékezett meg erről a nagy magyar társadalmi rétegről. Ez a réteg meg is érdemli ezeket az elismerő szay Az előadó úr szólt arról, hogy hálásnak kell lenni a kormányok iránt, amelyek ebben az országban a rendet, a munka és termelés lehetőségét fenntartották. Hálásnak kell lenni azonban az iránt a szenvedő magyar réteg

Next

/
Oldalképek
Tartalom