Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

86 Az országgyűlés képviselőházának 313. kező (olvassa): «A mezőgazdasági politikának ma a Legégetőbb kérdése .a földkérdés. FöldíbirtokpoliUkánk ütemét imieg kell gyorsítanunk.« Örülünk annak, (hogy a kormány programmjába, ez a kérdés ennyire hangsúlyozottan ibelefceaiilt. Ez ja kérdés nemcsak a mezőgazdasági politika kérdése, de egész nemzeti 'életünk egyik centrális problémája, -amelyet feltétlenül meg kell oldanunk. Meg^ kell oldanunk lehető gyorsan, de a gyűlölködés szellemének, az agitata óinak lehetőleg teljes kiküszöbölésével. (Helyeslés.) Amikor mi gyors cselekvést kérünk ebben a tekintetben, ezt kívánjuk nemcsak kifejezetten mezőgazdasági politikai .szempontból, de a szociális nyugalom szempontjából is. Hangoztatjuk magunk is, hogy ártalmas ebben a kérdésben minden olyan elfogultság, amely a nagybirtokkal szemben úgy jelentkezik, hogy már nemcsak a nagybirtokot, de a nagybirtokost is gyűlöli, a gyűlölet légkörével veszi körük mert ebben a kérdésben — állítom — nagyon sokat ártott felfogás, amely ezt az egész problémát áttolta a szenvedélyes pártviszályok és pártaigitáció körébe. T. Kép viselőiház ! A földkérdéssel kapcsolatosan rá kell mutatnom itt egy eléggé érdekes jelenségre. Bizouyos szélsőséges mozgalmakban jelentékeny számban szerepelnek a nagybirtokos mágnásosztály tagjai. Ügy hallom, az egyik párt megint gyarapodott egy ilyen nagybirtokos-képviselővel. (Br. Berg Miksa: Darizó mangár! — Derültség-) Ha tréfálni akarnék, tényleg azt mondanám, — megismételve a pártvezér úr kijelentését — hogy most már csakugyan ketten vannak a darizó mangárok. (Derültség.) Vannak, akik azzal vádolják a mágnásosztálynak ezeket a tagjait, hogy ezekkel a mozgalmakkai akarják elterelni a figyelmet a földkérdésről. Kétségtelen, hogy a szélsőséges mozgalmak mágnás tagjai nem nagyon szívesen beszélnek erről a kérdésről, sőt^ egyik képviselőtársunk itt mellettünk nem régiben, amikor közbeszólás formájában felhozták a földkérdést, azt felelte vissza, hogy ízléstelen dolog mindig a földproblémáról beszélni. Csakhogy tévednek azok is, akik ezeket a mágnás képviselőket azzal vádolják, hogy mozgalmaikkal el akarják terelni a figyelmet a földkérdésről, de tévednek azok a gróf urak is, akik azt hiszik, hogy a radikalizmus általános terjesztésével ezt a kérdést ki tudják kapcsolni. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) A felkeltett tömegvágyak semmi körülmények között a gróf urak birtokának mesgyéjén, vagy palotájuk kapujában megállani nem fognak. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mióta a világtörténelem mozgalmait ismerjük, állíthatjuk, hogy irányított és befogható radikalizmus nincs. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Magyarországnak volt már egy mágnása, aki teljes mértékben átadta magát az ilyen radikális (mozgalmaknak, de ennek a példája — azt hiszem — senki által sem irigyelt, és nem is hinném-, hogy követendő volna. De hivatkozom magára egyik tényezőjére ennek a szélsőséges mozgalomnak, aki 1933-ban — akkor még jó kormánypárti lévén — a következő kijelentést tette költségvetési 'beszédében (olvassa): »Gazdatestvéreiim mindig okos és józan emberek voltak. Sohasem engedtek a szélsőségeknek, ímert tudták a történelemből, hogy a szélsőség, az erőszak politikája elsősorban azoknak árt, akik azt saját hasznukra igénybeveszik.« Szeretném figyelmébe ajánlani pártvezér ülése 1938 május 28-án, hétfőn. képviselőtársamnak ezeket a múltban a túloldalról elhangzott saját, nagyon okos szavait. A földkérdés megoldásánál figyelembe kell venni a következő szempontokat. Le kell vonni a múlt földreform tanulságait. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez a múlt földreform sok helyen, mintha csak azért készült volna, hogy örökre diszkreditálja Magyarországon ezt a nevet. Az én vidékemen a falutól 16—18—20 kilóraéterre kiosztott kis — egy-két holdas — parcellák természetesen nem adhattak életlehetőséget azoknak a szegény embereknek, de még arra sem tették őiket képessé, hogy ennek a földnek az árát a föld termésélből meg tudják fizetni. A földreformnak, illetőleg az egész földbirtok-politikának organikusnak, átgondoltnak^ az észszerű szükségleteket és észszerű lehetőségeket figyelembe vevőnek kell lennie. De a legelső követelmény az, hogy legyünk tisztában magával a problémával. Felteszem a kérdést: vájjon van-e a kormánynak ebben a kérdésben az egész országra szóló átgondolt terve, vagy pedig csak sporadikusan és incidentaliter akar-e intézkedni a földibirtokpolitikai megoldások tekintetéhen? Országos sémákkal nem. lehet dolgozni, hiszen minden vármegyének, sőt majdnem minden községnek mások a problémái e tekintetben, úgy hogy a legelső feladat — a nélkül, hogy magát a folyamatot megállítanék, — egy olyan Pontos felvételezése a szükségleteknek és^ lehetőségeknek, amely nélkül komoly munkát ezen a téren nem lehet végezni. T. Ház! Figyelembe kell venni, amint azt a miniszterelnök úr hangoztatta, a termelés szempontjait, mégpedig két irányban kell fi; gyelembe vennünk: először általános termelési szempontból kell néznünk a dolgokat. Itt; nincs igazuk azoknak, akik a termelés értékének csökkenésétől félnék, ha a nagybirtok erősebb ütemhen aprózódik fel. mert a kisbirtok, termelésénél nemcsak a szemtermelést kell figyelembe venni, hanem mindazt a más produktumot is, amelyet a kisbirtok a nagybirtoknál sokkal uagyoibb mértékben produkál. De figyelembe kell venni a termelési szempontot a létesítendő kisbirtokoknál is, mert hiszen csupasz földre 'ráállítani egy tőkében szegény vaffv tőke nélkül álló embert, nem földbirtokpolitika és nem földreform, már pedig csak olyan föld'birtokpolitüka engedhető mese, amely a föld mellett lehetővé teszi a termelés azonnali és minél intenzívebb megindítását. T. Képviselőház! A földkérdés megoldása nélkül megoldhatatlan a magyar földmunkásság problémája. (Ügy van! Ügy van! half elől.) A multévi költségvetési vita során egyik képviselőtársam ki akarta kapcsolni ezt a kérdést a magyar földmunkásság problémái közül. Komoly földbirtokpolitika és komoly földreform nélkül azonban a magyar földmunkásság életlehetőségeit — becsületes életlehetőségekre gondolok — nem lehet megteremteni ebiben az országban. A miniszterelnök úr itt a képviselőházban és a felsőházban is — ott is végighallgattam beszédét — meleg elismerő szavakkal és meleg rolkonérzéssel emlékezett meg erről a nagy magyar társadalmi rétegről. Ez a réteg meg is érdemli ezeket az elismerő szay Az előadó úr szólt arról, hogy hálásnak kell lenni a kormányok iránt, amelyek ebben az országban a rendet, a munka és termelés lehetőségét fenntartották. Hálásnak kell lenni azonban az iránt a szenvedő magyar réteg