Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 818. iránt is, a magyar földmunkásság iránt, amely lehetővé tette a sok gyötrelem, nélkülözés és hiány közepette is, hogy ebben az országban a rend beavatkozás nélkül fenntartható legyen. T. Képviselőház! A magyar földmunkásság problémái nagyon sok jó magyar embert foglalkoztattak már Széchenyitől kezdve a két Vadnayn keresztül más nagy férfiakig. Nem akarom felsorolni a neveket és főleg nem akarok idézni, mert az idézetek ebben a Házban az elmúlt viták Vsorán bizony meglehetősen lejárták magukat, amikor az egyik oldalon is, , a másik oldalon is ugyanazoknak a férfiaknak \ munkájából vett idézetekkel verték fejbe — j talán nem parlamentáris kifejezést használok (Gr. Festetics Domonkos: Őszinte beszéd!) — egymást a felszólalók. Én az idézésnek ezt a módszerét, amely csak szavakat idéz és nem egy férfiúnaki a magyar nemzet valamelyik nagyságának egész szellemiségét, lelkületét állítja ide, megengedhetetlennek és nem fair fegyvernek tartom. (Helyeslés jobb felől.) T. Ház! Ha a magyar nemzet óriásait, Széchenyit, Kossuthot idehozzuk a Ház elé, akkor álljon itt ez a két nagyság a maga szellemiségében, nem pedig néhány töredékmondattal, talán félre is vezetve azokat, akik ennek a két óriás történelmi alakunknak egész munkásságát és szellemiségét nem ismerik. Ma is itt van a földmunkásság kérdése, amelyre nemzetünknek ezek a nagyjai olyan megrázó szavakkal mutattak rá s amely kérdés ma is megoldatlan. A föbimunkásság megpróbált önmagán segíteni. Elkezdte a maga társadalmi szervezkedését, de ezt az akkori közhatóságok kíméletlen eréllyel nyomták el és lehetetlenné tették, hogy ez a színmagyar réteg a maga bajait, keserűségeit, panaszait, a saját maga szervezetei útján hozza az ország tudomására. Ez a réteg először az agrárszocialista mozgalmakba, — mint politikai mozgalomba — azután kivándorlóira jókra menekült. De elindult Románia felé is s elindult szerte a világba és körülbelül majdnem egymillió fővel csökkentette a magyarság életerejét ebben az országban. T. Képviáelőház! A földmunkásság problémaival nagyon sok könyv foglalkozik mostanában. Ezek szerzői a falukutató fiatal írók, akiket ma már ítéletek sújtanak, akiknek, jó magyar lelkiismeretéről és felelősségérzéséről azonban én itt ebben a Házban is tanúságot teszek. Egy fiatalember, ha lát valami bajt, amely a nemzete testén rágódik és ha azt maga szemléli, természetes, hogy nem az öregek bölcseségével fogja interpretálni és odaállítani ezt a bajt nemzete elé, hanem fellobog a lelke és lobogó lelkének tüzénél talán sötétebb lesz a kép. (Törley Bálint: Es túloz! — Gr. Festetics Domonkos: Mert nem tárgyilagos!) Ami a túlzást illeti, t. képviselőtársam, ha én itt a Házban elmondanám újra és újra — amint néhányszor elmondottam —- azokat a képeket, amelyeket magam láttam és amelyekre nem tudok keserűség nélkül ebben a szép, fényes palotában visszagondolni, akkor kénytelen volnék megállapítani: lehet, hogy van túlzás, mondjuk, egyes nagybirtokokkal vagy bárkivel szemben, de az a kép, amelyet megrajzoltak, sötéten rajzoltak, sajnos, az országban is ugyanolyan sötét, mint amilyennek ülése 193 S má.jus 23^án, hétfőn. 87 ők megrajzolták. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezen a rétegen feltétlenül és organikusan segíteni kell. A végső cél csak az lehet, amit pártom egyik "vezére mondott egyik gyűlésünkön: földet ezeknek az embereknek a lába alá és házat a fejük fölé, hogy itthon érezzék magukat ebben a hazában s ne legyenek mostoha gyermekek. Megismétlem: a földszerzés lehetőségét meg kell könnyíteni, meg kell indítani a házhelyakciót komolyabb alapon, mint a múltban. Itt figyelmébe ajánlom a kormányzatnak azt, hogy ha már házhelyakcióról gondoskodik u jövőben, ne 2—300 négyszögöles házhelyeket adjon, vagy adasson ezeknek az embereknek, ha nem legalább 800—1000 négyszögölet, hogy egy kis házikert a ház mellett megvalósítható legyen s hogy ezek az emberek háziszükségletü ket otthon, a maguk munkájával tudják megtermelni. De a földbirtokpolitikai akciót nem lehet egy nap alatt, két hét alatt, egy hónap alatt, vagy egy esztendő alatt lebonyolítani (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) és ezt senki józan ember nem állíthatja. Míg ez ' evolúciós úton, minden komoly országos • erde/ figyelembevételével előbbre mehet és kielégítheti a kielégíthető igényt, addig is gondoskodni kell arról, hogy ez a réteg munkával és becsületes munkabérrel úgy legyen ellátva, hogy végre szűnjék meg az az irtózatos nyomor, amelyben él, az éhség, a lerongyoltság, a fizikai leromlás és az a keserűség, amely a lel két eltölti. Nem sorolom fel most — talán majd a föld mívelésügyi tárca tárgyalásánál — azokat a nagy és komoly, közgazdaságilag is hasznos munkaalkalmakat, amelyek a magyar munkásság munkafeleslegét feltétlenül le tudnák vezetni, de rámutatok itt még egy kérdésre. Nagyon örültem annak, hogy a miniszterelnök úr az egyke kérdésével itt a Házban foglalkozott. A múlt költségvetési vitánál azt a javas latot tettem, hogy ha másként nem megy, ha ezeket a magyar véreinket, akik önmagukat halálra ítélték, ha ezt a szép és gyönyörű fajtát nem lehet megállítani a saját sírja felé vezető úton. akkor át kell törni az örökösödési jog rendjét. Én hálával és tisztelettel emlékezhetem meg a miniszterelnök úr be jelentéséről, hogy a kormányzat ezzel a kérdéssel ebben a vonatkozásban, a drasztikus intézkedések vonatkozásában foglalkozik. Vannak, akik azon a vidéken ezt a kérdést nem szeretik emlegetni népszerűségi szempontból. de minden népszerűségi szempont felett áll az a felelősség, amellyel saját fajtánkért ma és a jövendőben tartozunk. (Ügy van! Ügy va/n!J Ezt a népet nem az szereti, aki kendőzi bajait és elhallgatni igyekszik betegségeit, hanem, ha kell, kemény igazságokat kell mondanunk a saját fajtánknak, s ha más eszköz nincs, akkor igenis, drasztikus intézkedésekkel kell őket visszatéríteni a saját haláluk és pusztu lásuk felé vezető útról. T. Képviselőház! Tudom, hogy agrárkérdéseinken túl Van ennek az országnak nagyon sok más komoly elintézendő kérdése is. A beruházási törvényjavaslatot megszavaztuk, mert mi is tudjuk a honvédelmi kérdés elsőbbsé gét és ezt feltétlenül elismerjük. Abban a meggyőződésben élünk, hogy a magyar honvédé lem kérdése ezzel a beruházási javaslattal még nincs elintézve, hogy feltétlenül újabb fejlődés és a nemzet fokozott áldozatai kellenek