Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 818. iránt is, a magyar földmunkásság iránt, amely lehetővé tette a sok gyötrelem, nélkülözés és hiány közepette is, hogy ebben az országban a rend beavatkozás nélkül fenntartható legyen. T. Képviselőház! A magyar földmunkásság problémái nagyon sok jó magyar embert fog­lalkoztattak már Széchenyitől kezdve a két Vadnayn keresztül más nagy férfiakig. Nem akarom felsorolni a neveket és főleg nem aka­rok idézni, mert az idézetek ebben a Házban az elmúlt viták Vsorán bizony meglehetősen lejárták magukat, amikor az egyik oldalon is, , a másik oldalon is ugyanazoknak a férfiaknak \ munkájából vett idézetekkel verték fejbe — j talán nem parlamentáris kifejezést használok (Gr. Festetics Domonkos: Őszinte beszéd!) — egymást a felszólalók. Én az idézésnek ezt a módszerét, amely csak szavakat idéz és nem egy férfiúnaki a magyar nemzet valamelyik nagyságának egész szellemiségét, lelkületét ál­lítja ide, megengedhetetlennek és nem fair fegyvernek tartom. (Helyeslés jobb felől.) T. Ház! Ha a magyar nemzet óriásait, Szé­chenyit, Kossuthot idehozzuk a Ház elé, akkor álljon itt ez a két nagyság a maga szellemisé­gében, nem pedig néhány töredékmondattal, talán félre is vezetve azokat, akik ennek a két óriás történelmi alakunknak egész munkássá­gát és szellemiségét nem ismerik. Ma is itt van a földmunkásság kérdése, amelyre nemzetünknek ezek a nagyjai olyan megrázó szavakkal mutattak rá s amely kér­dés ma is megoldatlan. A föbimunkásság meg­próbált önmagán segíteni. Elkezdte a maga tár­sadalmi szervezkedését, de ezt az akkori köz­hatóságok kíméletlen eréllyel nyomták el és lehetetlenné tették, hogy ez a színmagyar ré­teg a maga bajait, keserűségeit, panaszait, a saját maga szervezetei útján hozza az ország tudomására. Ez a réteg először az agrárszocialista moz­galmakba, — mint politikai mozgalomba — azután kivándorlóira jókra menekült. De elin­dult Románia felé is s elindult szerte a világba és körülbelül majdnem egymillió fővel csök­kentette a magyarság életerejét ebben az or­szágban. T. Képviáelőház! A földmunkásság problé­maival nagyon sok könyv foglalkozik mosta­nában. Ezek szerzői a falukutató fiatal írók, aki­ket ma már ítéletek sújtanak, akiknek, jó ma­gyar lelkiismeretéről és felelősségérzéséről azonban én itt ebben a Házban is tanúságot teszek. Egy fiatalember, ha lát valami bajt, amely a nemzete testén rágódik és ha azt maga szemléli, természetes, hogy nem az öre­gek bölcseségével fogja interpretálni és oda­állítani ezt a bajt nemzete elé, hanem fellobog a lelke és lobogó lelkének tüzénél talán söté­tebb lesz a kép. (Törley Bálint: Es túloz! — Gr. Festetics Domonkos: Mert nem tárgyila­gos!) Ami a túlzást illeti, t. képviselőtársam, ha én itt a Házban elmondanám újra és újra — amint néhányszor elmondottam —- azokat a képeket, amelyeket magam láttam és ame­lyekre nem tudok keserűség nélkül ebben a szép, fényes palotában visszagondolni, akkor kénytelen volnék megállapítani: lehet, hogy van túlzás, mondjuk, egyes nagybirtokokkal vagy bárkivel szemben, de az a kép, amelyet megrajzoltak, sötéten rajzoltak, sajnos, az or­szágban is ugyanolyan sötét, mint amilyennek ülése 193 S má.jus 23^án, hétfőn. 87 ők megrajzolták. (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon.) Ezen a rétegen feltétlenül és organikusan segíteni kell. A végső cél csak az lehet, amit pártom egyik "vezére mondott egyik gyűlésün­kön: földet ezeknek az embereknek a lába alá és házat a fejük fölé, hogy itthon érezzék ma­gukat ebben a hazában s ne legyenek mostoha gyermekek. Megismétlem: a földszerzés lehetőségét meg kell könnyíteni, meg kell indítani a házhely­akciót komolyabb alapon, mint a múltban. Itt figyelmébe ajánlom a kormányzatnak azt, hogy ha már házhelyakcióról gondoskodik u jövőben, ne 2—300 négyszögöles házhelyeket ad­jon, vagy adasson ezeknek az embereknek, ha nem legalább 800—1000 négyszögölet, hogy egy kis házikert a ház mellett megvalósítható le­gyen s hogy ezek az emberek háziszükségletü ket otthon, a maguk munkájával tudják meg­termelni. De a földbirtokpolitikai akciót nem lehet egy nap alatt, két hét alatt, egy hónap alatt, vagy egy esztendő alatt lebonyolítani (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) és ezt senki józan ember nem állíthatja. Míg ez ' evo­lúciós úton, minden komoly országos • erde/ figyelembevételével előbbre mehet és ki­elégítheti a kielégíthető igényt, addig is gon­doskodni kell arról, hogy ez a réteg munkával és becsületes munkabérrel úgy legyen ellátva, hogy végre szűnjék meg az az irtózatos nyo­mor, amelyben él, az éhség, a lerongyoltság, a fizikai leromlás és az a keserűség, amely a lel két eltölti. Nem sorolom fel most — talán majd a föld mívelésügyi tárca tárgyalásánál — azokat a nagy és komoly, közgazdaságilag is hasznos munkaalkalmakat, amelyek a magyar munkás­ság munkafeleslegét feltétlenül le tudnák ve­zetni, de rámutatok itt még egy kérdésre. Na­gyon örültem annak, hogy a miniszterelnök úr az egyke kérdésével itt a Házban foglalkozott. A múlt költségvetési vitánál azt a javas latot tettem, hogy ha másként nem megy, ha ezeket a magyar véreinket, akik önmagukat halálra ítélték, ha ezt a szép és gyönyörű faj­tát nem lehet megállítani a saját sírja felé vezető úton. akkor át kell törni az örökösö­dési jog rendjét. Én hálával és tisztelettel emlékezhetem meg a miniszterelnök úr be jelentéséről, hogy a kormányzat ezzel a kér­déssel ebben a vonatkozásban, a drasztikus intézkedések vonatkozásában foglalkozik. Van­nak, akik azon a vidéken ezt a kérdést nem szeretik emlegetni népszerűségi szempontból. de minden népszerűségi szempont felett áll az a felelősség, amellyel saját fajtánkért ma és a jövendőben tartozunk. (Ügy van! Ügy va/n!J Ezt a népet nem az szereti, aki kendőzi bajait és elhallgatni igyekszik betegségeit, hanem, ha kell, kemény igazságokat kell mondanunk a saját fajtánknak, s ha más eszköz nincs, akkor igenis, drasztikus intézkedésekkel kell őket visszatéríteni a saját haláluk és pusztu lásuk felé vezető útról. T. Képviselőház! Tudom, hogy agrárkérdé­seinken túl Van ennek az országnak nagyon sok más komoly elintézendő kérdése is. A be­ruházási törvényjavaslatot megszavaztuk, mert mi is tudjuk a honvédelmi kérdés elsőbbsé gét és ezt feltétlenül elismerjük. Abban a meg­győződésben élünk, hogy a magyar honvédé lem kérdése ezzel a beruházási javaslattal még nincs elintézve, hogy feltétlenül újabb fejlő­dés és a nemzet fokozott áldozatai kellenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom