Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-318
Az országgyűlés képviselőházának 318. ülése 1938 május 23-én, hétfőn. 85 majd rá fogok térni, hogyan lehet még ezt Is ' kijátszani — a szegény kisgazdák tömegei kénytelenek elkótyavetyélni egész évi (munkájuk gyümölcsét. (Ügy van! Ügy van!) Az aratáskor — dehogy, már az aratás előtt — jelentkezik elsősorban maga az állam. Az adómorált fenn kell tartani é& az adót he kell szedni, de én szomorúan^ nézem esztendőrÖl-esztendőre a magam, egyébként is csapásokkal agyonvert vidékén, bogy mihelyt sárgulni kezd a (búzamező, (mihelyt az első kaszát belevágják a búzába, és mihelyt az -első keresztek megjelennek ezen a verejtékáztatta földön, rögtön ott van a végrehajtó és fölírja a gabonakereszteket. Még annyi nyugalma sincs annak a szegény kisgazdának, hogy legalább cséplésig várjanak. ! Lefoglalják sorban a kereszteket. Ugyan akkor jelentkezik a bank a kamatért, a törlesztésért s minden más hitelező. Gazdasági életünknek minden tényezője egyszerre rohanja meg azt a szegény kisgazdát, úgyhogy ha az aratás végén, a betakarítás idején számotvet azzal, hogy miért dolgozott és verejtékezett egy esztendőn át, hát alig van, amivel rendelkezzék. A legszomorúbb dolgok következnek például abból, ha egy kisgazdánál lefoglalnák egy meghatározatlan mennyiségű gabonakeresztet, mert amikor a szegény már elcsépelt és a kovácstól kezdve a lelkészig kifizetett mindenkit, akinek gabonával tartozik, akkor nem marad adóra annyi, amennyit lefoglaltak nála. Nálam már eddig is van két húszholdas komoly, becsületes, szorgalmas magyar ember, aki sikkasztásért el van ítélve, mert nem tudta beszolgáltatni azt a gabonamennyiséget, amelyet nála lefoglaltak. Itt rámutatok egy jelenségre, amely hozzájárul ahhoz, hogy az aratás idején a nagy kínálat miatt is a lehető legalacsonyabbak a gabonaárak. Közgazdasági lapjaink, azt hiszem, majdnem kivétel nélkül merkantil jellegűek. De méltóztassanak csak megnézni ezeket a közgazdasági lapokat, részben még a napilapokat is. Mihelyt közeleg az aratás ideje, ragyogóbbnál ragyogóbb jelentések jelennek meg a termés állásáról. (Gr. Festetics Domonkos: Ez így van!) és ezzel befolyásolják az egész közgazdasági életet. Nekem néha ökölbe szorult a kezem, amikor ilyen híradásokat olvastam. Amikor a magam vidékén minden pusztul óh an volt, akkor olyan jóslatok láttak napvilágot, mintha egészen jó termésre lehetne számítani. Közvetlenül az aratás előtt és alatt egy mesterséges hangulatkeltés folyik, amely mindig optimista hírekkel, túlságosan és lelkiismeretlenül optimista hírekkel befolyásolja a megindulandó gabonapiacot. Én — mondjuk — csak az egyik legszörnyűbb példáját olvasom fel az ilyen hírterjesztésnek. 1936-ban aránylag jó volt a termésünk, de hogy egyik komoly közgazdasági lapunk hogyan ítélte meg akkor a helyzetet, errenézve jellemző ez a mondat (olvassa): »A mezőgazdaságunk egyetlen évi és a múlt évihez viszonyított jövedelemtöbblete meghaladja az összes védettség alá tartozó adóssági terhek tőkeösszegét. Ez 800 millió pengő.« (Zaj és ellentmondások jobb felől.) Nem tudom, nem volna-e szükséges az ilyen komoly köntösben jelentkező gazdasági hírszolgáltatást is rémhírterjesztésnek minősíteni, mert az ilyen híradások után magam láttam ebben az esztendőben bankkörleveleket, amelyek sematikusan voltak elkészítve és amelyek felszólítoiták a gazdaadósokat arra, hogy mivel ilyen ragyogó a helyzet, most már azonnal nem csak a kamatszolgáltatásnak, de a tőketörlesztésnek is tegyenek eleget. (Kun Béla: Merénylet a falusi nép exiisztenciiiája ellen!) Meg kellene teremteni a módját annak, hogy a magyar gazda terményeiért legalább az évi átlagárat kapja meg. 1935-ben az augusztusi búzaár a minimális búzaárak bevezetése után is 15 P, a decemberi 18 P volt. 1936-ban az augusztusi búzaár 15-2 P, a decemberi 19*11 P volt, tehát több mint 4 pengő volt a differencia. 1937-ben sem ment az augusztusi búzaár, 15 P fölé, — a miuimáilis árakat nem nagyon lehetett sehol sem túllépni — ma pedig már 23—24 pengőn áll a búza ára. Hadd mondjam meg azt, hogy a minimális árakat sem tudja elérni sok helyen az a gazda, aki az értékesítési centrumoktól távolabb van, mert van egy eszköz, amellyel ezt is ki lehet játszani: a levonások eszköze. És ebben nincs különbség egy gabonabevásárló szerv közt sem. 10—15% -ig mennek el szegényt kisembereknél. ' a levonásokkal, könnyen kiszámítható, hogy mennyi értékcsökkenést jelent ez. Van azonban itt még egy kérdés, amelyet meg kell emítenem. Ilyenkor már a legtöbb kisgazda, a mezőgazdasági munkás azonban feltetlenül vásárlásra van utalva. Veszik a lisztforjgalmi váltsággal terhelt lisztet pénzadósságra, és amikor elkövetkezik az aratás, egy métermázsa búzának megfelelő mennyiségű lisztért legalább két métermázsa búzát kell eladniok, és ezzel csökken a keresetük azokon a vidékeken, hol így meg vannak az emberek szorulva. T. Képviselőház! Meg kellene említenem még egy egész sereg komoly agrárkérdést, amelyeket az árszínvonal tartása mellett meg kell oldani, így a termeléshez szükséges üzemanyagok és felszerelések árának lehető nivellálását és csökkentését. Itt rámutatok az állatvédő- és a növényvédő-szerek hallatlan drágaságára. {Ügy van! Ügy van!) Lehetetlen állapot az, hogy egy agrárországban még ma is szánté dupláját fizessük annak, amit a szomszéd államok fizetnek. Hogy állatállományunk csökkent, annak sck más oka és tényezője is van, de az állatállomány — legalább is a sertésállomány — csökkenése nagymértékben összefügg azzal, hogy ezek a szénumok megfizethetetlenek. (Gr. Festetics Domonkos: Államosítsuk a szérumgyártást! — Kun Béla: Máihat év előtt interpelláltunk ebben a tárgyban!) T. Ház! Célzott a miniszterelnök úr r a mezőgazdasági hitelkérdés rendezésére, a régi adósságok kérdésének végleges rendezésére. Itt legyen szabad rámutatnom arra, hogy az eladósodott magyar gazdaközönség — védettek és nem védettek — várják a kormányzattól az igazságtételt ebben a kérdésben, várják azt, hogy a törvénytelenül és erkölcstelenül beszedett hatalmas kamatok, amelyek felduzzasztottak a tőketartozást, bizonyos mértékben leírassanak az adósságok összegéből. (Helyeslés.) Meg kell oldani a .mezőgaz das ági termelés közteherviselésének kérdését is. Ezért komoly adóreformra van szükség. Szeretném, ha a pénzügyminiszter úr magáévá tenné elődjének — azt hiszem, itt a Házban is elhangzott —ígéretét és a falusi házak adójánál további mérséklést vinne keresztül a házosztályadó rendszerének visszaállításával. T. Ház! A miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében volt egy mondat, amelyet mi nagy Jirömimel köszöntöttünk. Ez a mondat a követ15*
