Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. annyiban érintem, amennyiben ezt budgetáris vonatkozásaik elkerülhetetlenné teszik. Így egyedül arra a szempontra térek ki, hogy a politikai atmoszféra, amelyről bővebben beszélni nem kívánok, s amelynek a gazdasági életre való kihatását a legntóbb lefolyt viták alatt főként ellenzéki oldalról sokan kommentálták, mennyiben és milyen befolyással bírhat az állam közbevételeire, az államháztartás egyensúlyára. Nem kétséges, t. Ház, hogy egyik legnagyobb történelmi átalaknláiS korát éljük, amelyet teljes egészében tömegköyetelmények dominálnak, amelyek világjelenségek, s amelyeknek nem lehet és nem szabad megengedni, hogy illegális utakon próbáljanak érvényesülni. Nagyon sok múltbeli közéleti és jogi meghatározás anakronizmussá vált az új világ eszmék felőrlő erejében, s a kapitalista világrend sem tud ma már egyes jogos törekvést jelentő tömegjelenségek miatt bizonyos kollektív jellegű lépésektől elzárkózni. Ezeknek a követelményeknek útja tisztán gazdasági vonalban vezet, s így természetesen a gazdasági tényezőket ostromolják, és pedig nem csupán a vagyonokat, hanem a kereseti és megélhetési lehetőségeket is, s így nyilvánvalóan ezeknek levezetése, törvényes keretekben tartása, és jogosultságuknak kielégítése sem történhetik meg, szembeálló magánérdekek és jogok csorbítása nélkül, másrészt viszont éppen a tömegmozgalmak veszélyt is jelenthető ereje tesz jogosulttá, sőt államérdekből egyenesen kényszerítővé olyan intézkedéseket, amelyek elméleti, konzervatív közjogi alapon ugyan ellenezhetők, de állambiztonsági szempontból feltétlenül helytállók. (Ügy van! a jobboldalon.) Anélkül, hogy politikai pártállásból eredő bármily szempont is befolyásolna, nyíltan kimondom azon határozott meggyőződésemet, hogy ha a tapasztalt, s hiszem, hogy csak átmeneti ideges hangulat után a józan és higgadt megítélés úrrá lesz az országban, a közvélemény meg fog nyugodni abban, hogy a kormány törekvései, intézkedései, amelyeket részben már egyes törvényjavaslatok elfogadásával a t. Ház is magáévá tett, még hallható ellenmondások ellenére is azt az egyensúlyi helyzetet mozdítják elő, amely végeredményben az ország jövő, egészséges irányú fejlődésének, s integritásra törekvésének a fundamentuma. A közelmúlt napokban egyes törvényjavaslatok tárgyalása során hallottuk azt a több ellenzéki szónok által kifejezett véleményt, hogy a szóbanförgó intézkedések, mint közszabadságjogok korlátozásai, kedvezőtlenül befolyásolják majd a polgárság áldozatkészségének igénybevételénél szükséges közéleti légkört. (Farkas István: l3gy is van!) T. Ház! Igénytelen véleményem szerint, ha ezeket a kérdéseket az alkotmányjogi oldalukról tekintjük is, amint az egyéni szabadság sem jelenthet korlátlanságot és terjedelmét mindenkor magasabb közérdekekkel szembeni alárendeltsége határozza meg, úgy az alkotmány sem lehet mozdulatlan, sőt a merevség egyenesen megölné azt. Jelentősége éppen abban domborodik ki,, hogy tud annyira elasztikus lenni, hogy kellő időben és kellő mértékben idomuljon a korszakok által teremtett fejlődési és átalakulási fejezetekhez. ülése 1938 május 23^án, hétfőn. 79 így például a sajtókérdést illetőleg ma, amikor a technikai fejlettség ilyen fokán, ahol állunk, az állambiztonsági kérdések tekintetében is fokozottabb tevékenységre van szükség, amikor a közvélemény a nyomtatott betűk útján alakul ki, az államhatalomnak elsősorbani kötelessége őrködni afelett, hogy e téren is bizonyos korlátlanság lábra ne kapjon, s a sajtószabadság helyére szabadosság ne lépjen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) A káros irányú, szinte anarchisztikus tartalmú nyomdatermékek akadálytalan kiözönlése lehetetlenné tehetné az államélet normális funkcionálását, s elsősorban a gazdasági egyensúlyát. Bár ezek a kérdések kétségtelen összefüggésben vannak a költségvetést irányító általános, de különösen gazdaságpolitikai problémákkal, mivel a közelmúlt napok tárgyalásai ezeket a vonatkozásokat is kimerítették és lezárták, semmi értelme és célja nem volna annak, hogy -ezek vitáját bővebb részletezéssel felelevenítsem. Budgetáris vonatkozásban ezeket a kérdéseket csak abból a szempontból nézem, s tettem róluk említést, mert ellentétes meggyőződésem szerint e kérdések szabályozása alátámasztja azokat a törekvéseket, amelyek a jogrend, a normális államélet törés nélküli folytonossága és a költségvetésen és a beruházási terven nyugvó konstruktív fejlődés elérését célozzák s ezen elsődleges szempontok miatt nem szabadna ott sérelmeket keresni, ahol éppen a jövő várható nagy feladataira való felkészülés szinte parancsol bizonyos intézkedést. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Őszinte érdeke volna az országnak, t. Ház, ha ilyen időkben nem érzékenykednénk annyira a szükségszerű korlátozásokkal szem ben, még ha azok közszabadságokat érintenének is, mert ilyen korlátozások hiánya lehetne reánk nézve katasztrofális. Idézem a miniszterelnök úrnak a napokban elhangzott azon szavvait (olvassa): »Az új eszme megkívánja, hogy az egyén áldozatot hozzon a köznek, nemcsák anyagiakban, de önrendelkezési jogának józan korlátozásában is. Azok a feladatok, melyek ma a nemzetre várnak, csak úgy oldhatók meg, ha a közösség szelleme irányítja és hatja át az egyedeket.« T. Képviselőház! Fegyelemnek kell a közéletben is uralkodnia és pedig minél nehezebbek a viszonyok az országban, annál nagyobbnak. És ha a fegyelmezettség jelenségei hiányoznak, az államnak kell ezt hatalmi úton is teremteni. Nem egy kis országot, de nagy birodalmakat is megdöntött már a fegyelem hiánya. Az egyik legnagyobb ókori történetíró, Titus Livius, amikor egy művének bevezetésében megjósolja a római birodalom bukását, annak okát ezzel a két szóval fejezi ki: disciplina labente, vagyis annak okát a fegyelem meglazulásában látja. Pedig ezt a művét Livius Agustus császár korában írta, tehát Róma fénykorában, amikor még ennek a lazulásnak csak itt-ott felbukkanó jelenségeit láthatta és mégis Róma végzete csakugyan a megjósolt okokból következett be. Könnyebben elviselhetek a korlátozások, mint a korlátlanság esetén egészen biztosan beálló romboló következmények. Ezek voltak, t. Ház, azok a gondolatok, amelyeknek előrebocsátásával az 1938/39. évi