Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

76 Az országgyűlés képviselőházának 318, az ország' devízahelyzete lehetővé tette továbbá azt, hogy a kormány tárgyalásokat kezdjen hitelezőinkkel a külföldi adósságok rende­zése iránt, amely tárgyalások már nagyrészt megegyezésre is vezettek. Mindezek a körülmé­nyek arra az elhatározásra késztették a Nemze­tek Szövetségének Tanácsát, hogy pénzügyi bizottsága részéről kiküldött megbízottjának működését folyó évi március hó 31-vel meg­szüntesse. Az állami bevételek emelkedése és az adós­ságrendezés révén azonban nem pusztán a költségvetési egyensúlyt sikerült helyreállí­tani, hanem az államháztartás helyzetének ked­vezőbb alakulása lehetővé tette azt is, hogy az 1938/39. évre egybeállított költségvetésben egyes, nemzeti létünk szempontjából elsőren­dűen fontos szükségletek kielégítéséről az ed­diginél sokkal fokozottabb mérvben gondos­kodhassunk. . T. Képviselőház! Ezeknek, mint a költség­vetési helyzet általános körvonalozását célzó mondatoknak előrebocsátása .után, mielőtt a részletes ismertetésekre áttérnék, igyekszem még bizonyos más olyan szempontokat is érinteni, amelyek szerény véleményem szerint a költségvetés kialakulására befolyással vol­tak. Az államelmélet korszakonként, gyakran évről-évre változó irányító eszméinek behatá­sai alatt formálódnak az összes nagyvonalú problémák és így természetesen az állami költ­ségvetés is, mint amely ezeknek a közéleti kér­déseknek a foglalata és mint ilyen nem füg­getleníthető bizonyos politikai tartalomtól, je­lentőségénél és rendeltetésénél fogva azonban a napi politikától függetlennek kell maradnia. A napjainkat domináló koreszmék a társa­dalmi és gazdasági helyzet egyensúlybahozását követelik és ha a napi politika impulzívitásain túltekintünk és azoknak föléje emelkedünk, tapasztalhatjuk azt a meglátást, amellyel a kormány politikájának koefficiensévé ezt a ki­egyensúlyozási törekvést tette, amely átvonul az egész költségvetésen és az ezzel szoros kap­csolatban lévő beruházási terven is, részint gazdasági és kulturális erőforirások teremtése, a meglevők erősítése, részint pedig az admi­nisztrációnak fokozottabb feladatokhoz való formálása révén. Jelenti végeredményében e két javaslatban mutatkozó törekvés azt, hogy való­jában csak most tudott a kormány a gazdasági válság kényszerítő negatívumairól pozitív irányra áttérni. Nem akarok politikai nomen­klatúrákat népszerűsíteni, hanem ellenkezőleg, a bírálat figyelmét kívánom még fokozottabban felhívni annak megítélésére, hogy ez a törekvés mennyiben bír a költségvetésre is kihatással és reálpolitikai jelentőséggel a tekintetben, hogy ennek segítségével a gazdasági és társadalmi diszparitások hátrányai csökkentetnek és ki­küszböltetnek-e és hogy az állam pénzügyi érdekei a polgárok helyzetével összhangba ho­zatnak-e? Nem ez az első költségvetésünk, amely en­nek a törekvésnek elemeivel dicsekedhetik, mert az erre irányuló céldutatosság már az előző években is mutatkozott, de kétségtelen az is, hogy határozott tendenciája, erőtelje­sebb lépései ebben a költségvetésben dombo­rodnak ki. Látjuk mindjárt elsősorban azt, hogy miként törekszik a kormány az 1931. év­ben reánk szakadt válság során alkalmazott kényszerintézkedéséket felgöngyölíteni, s a ülése 1938 május 23-ún, hétfőn. kezdő lépéseket megtenni egyes vonatkozások­ban a statusquo-hoz való visszatérésre. (Lányi Márton, a Ház újonnan megválasztott alelnöke a terembe lép. — Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Lányi Márton! — Lelkes éljenzés és taps.) Ami e tekintetben például a tisztviselői illetmények emelésében jelentkezik, bár nem sok, de mégis több, mint szimbolikus jelentő­ség és támaszt nyújt ennek a nemzeti szem­pontból olyan fontos és értékes kategóriának legalább az időközi drágulással szemben a vé­dekezésre, s nagy jelentősége van a szándék és a jóakarattal mutatott irány megnyugtató hatásában is. Ez is egy példája a kiegyen­súlyozási törekvésnek, de nagyobb jelentőség­gel azok a tételek bírnak, amelyei már új tartalmat adnak az ország közéletének, új életformákba öntik társadalmi erőinket. Ra az öregkori biztosítást, a falu gazdasági és egész­ségügyi megerősítésére irányuló intézkedése­ket, a munkaidő és munkabérek szabályozását veszem elő további példáknak, ezekre már el­mondhatom azt is, hogy egy átalakuló kor fundamentumát rakják le, mutatják az irányt arra a kiegyensúlyozásra, amely radikális szociálpolitikát jelent és amelynek aktivitását a kormány tényeivel szemben a tárgyilagos bírálat nem vonhatja kétségbe. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Maga a költségvetés korlátolt erőviszonyainknál fogva természetszerűen nem tehetné ezeket a lépéseket kellőeu hatéko­nyakká és így a kormány, érezvén uemcsak e szociálpolitikai, de egyéb szempontból is a normális fejlesztés méreteit jóval meghaladó szükségszerűségek nyomását, a költségvetésben biztosítható anyagi eszközökön túl a t. Ház által már elfogadott beruházási tervben rend­kívüli áldozatokat is igénybe vesz polgáraitól, öt év alatt végrehajtandó teljesítmények cél­jaira. A beruházási terv így koordinált hely­zetben van a költségvetéssel, egyik a másik­nak jelentőségéből el nem vesz, bár az egyik több, a másik egy évre szóló feladatok telje­sítésének! biztosítására van hivatva, de a be­ruházási terv sok tekintetben tehermentesíti a költségvetési olyan kiadások lehetővé tételével, amelyek a költségvetésben az általános köz­szolgáltatások fokozása nélkül r megvalósítha­tók — legalább is ilyen mértékben — • nem volnának. A költségvetés kiterjeszkedvén az állam­élet minden legkisebb részletére] és ma­gába foglalván minden állami szükségletről a lehetőségek keretein belül való gondoskodás kötelezettségét, összeállításának, mint minden reális költségvetés összeállításának, természet­szerű, alapvető kelléke, az ország helyzetének mélyreható ismerete és a behatásokat okozó tényekhez és tényezőkhöz való alkalmazkodás, ebből következőleg a szükségleti mérveknek és sorrendnek (helyes és célszerű megállapí­tása. Ha már most ebből a szempontból bírál­juk a kormány mostani budgetpolitikáját, a bírálatnak meg kell állapítania, hogy ebben a költségvetésben — beleértve ebbe a vonatko­zásba természetesen a beruházási javaslatot is — teljes bizonyosságát adta ennek a felisme­résnek, amikor; jelentős állambiztonsági intéz­kedésekre, a gazdasági tényezők megerősíté­sére s az elmaradott szociális szükségletekre helyezte az elrendezés súlypontját és amellett biztosítani tudta az államélet zavartalan me­netének egy nélkülözhetetlen posztulátiuimát is, a költségvetési egyensúly megteremtésével. Igen hálás téma lenne számomra, t. Kép­viselőház, a mai helyzet jellemzésére, de bizo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom