Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. nyos várható kritikával szembeni preveniálásra is a trianoni helyzet beálltára, vagy még az azt megelőző időre is visszamenve, időrendi dedukcióval állítani be a hangsúlyozandó ténykérdéseket. Messzire és olyan területekre vezetne ez a módszer, amelyek taglalását sem feladatom körébe tartozónak, sem célszerűnek nem tartom. Azon megfigyeléseim alapján azonban, amelyeket évek óta volt alkalmam a költségvetési viták során szerezni, annyit kell ezzel kapcsolatban mondanom, hogy a kritika a múltban sohasem vette olyan mértékig figyelembe a kormányoknak, — s ezt mindegyik kormányra vonatkoztatom, — a kormányzati teendőket és feladatokat gátló helyzetét, mint azt figyelemre méltatnia kellett volna. Különösen áll ez a trianoni helyzet konzekvenciáira. Sohasem állította oda a kritika a mérleg másik serpenyőjébe azt, hogy olyan ország újjáépítéséről van szó, amely hosszabb időn át olyan nagyhatalmi kötelékben élt, amely nemzeti öncélúságában egyenesen korlátozta, s külpolitikai problémái e helyzet által determináltattak, s hogy azokkal a világnézeti problémákkal sem kellett küzdenie, amelyek ma annyi örvényt rejtenek magukban, s ezekből következőleg nemzeti vonatkozású kérdésein túl sem kül-, sem belpolitikai viszonylatban a maihoz hasonló önálló exisztenciális harcot nem folytatott és ebből a viszonylagos nyugalmi helyzetéből megcsonkítottan, életlehetőségeitől szinte megfosztottan dobatott be Közép-Európa vulkánikus porondjára, hogy ott kezdjen egy teljesen új életet. Felvetheti esetleg bizonyos irányú kritika ezzel kapcsolatban azt is, hogy "az utóbbi évek szociális alkotásai és ennek az évnek energikus előretörése nem késett-e már el? Nyiltan felelhetünk erre a kérdésre is t. Képviselőház, azzal, hogy elismerjük azt, hogy a fejlődésünkben késtünk ugyan, de még el nem késtünk! Beismerhetjük azt, hogy az előbb mondott okok, a magyar közéletet a múltban még politikai vonatkozásban is befolyásoló romantikus gondolkodás csak akkor ocsúdott fel s helyezkedett át reálisabb vonalra, amikor Európa ebben az iramban már messze maga mögött hagyta. De ezzel a nyilt beismeréssel szemben a másik oldalon annak a megállapításnak kell állania, hogy viszont e meglátás időpontjától kezdve ez a nemzet gondolkozását, politikáját egy átfogó célra, keresztény, nemzeti, teljes szociális tartalommal bíró népegységre állította át. Hogy ez az ország ma is áll és így áll, csak hála járhat érte azoknak, akik kormányozták. Nem lehet az ilyen körülmények között történt hibákat kíméletlen kritika tárgyává tenni, mert olyan hibák a mondottak ellenére sem történtek, amelyek helyrehozhatatlan következményekkel jártak volna. Ha nem is írhatunk minden hiányt vagy hátrányt a trianoni számlára, de ott, ahol ennek közvetlen vagy közvetett következményei letagadhatatlanok, azt a bírálatnak is el kell ismernie. Ez okból nem helytállók a nálunk szerencsésebb körülmények között élő államok haladási, fejlettségi berendezkedéseivel szembeni összehasonlításokra alapított kifogások sem, annál kevésbbé, mert ha hazánknak gazdasági és szociális fejlődése nem is, de rendje, közbiztonsága, még az egyébként kedvezőtlen helyzetünk ellenére is, európai relációban is kiemelkedő volt. Meg kellett ezt most még azért is mondanom, mert talán a közhangulat ülése 1938 május 23-én, hétfőn. 77 kiegyensúlyozását is jelenti az, hogy ebben az évben a most lefolyt bizottsági tárgyalás során az 1938/39. évre szóló költségvetésünket ebből a szempontból is objektív kritika tárgyává tették. Abban a spectrum-képben, melyet a költségvetés az államéletről nyújt, megtaláljuk a vetületet mindazoknak a kérdéseknek, amelyekre feleletet várunk, s az egyes tárcák ágazatonként is elválasztva elibünk tárják azokat a változatokat is, amelyekből a haladás fokozatai megítélhetők. Az egyes tárcák ismertetésébe s így a részletkérdések taglalásába nem bocsátkozhatnám, még sem tudok ellenállni annak, hogy ki ne emeljem azokból a fundamentális agrárgondolatnak, agrártörekvéseknek, mezőgazdaságunk megerősítésének, tehát a falu helyzetének az elmaradottságából való kiemelésének a költségvetésben és a beruházási tervben egyaránt mutatkozó irányzatát. Az e célokat jelentő kérdések nagyon közel állanak nemcsak igénytelen személyemnek, de a Ház legtöbb tagjának is a lelkéhez (Ügy van! Ügy van! a joboldalon.) s csak örömmel láthatjuk azokat a tételeket, amelyek az Alföld öntözése, a mezőgazdasági szakoktatás erős tempójú fejlesztése, a telepítés menetének gyorsítása, házhelyekhez való juttatás, a mezőgazdaság érdekeit is szolgáló útépítések, kutak létesítése, egészségvédelmi intézmények fejlesztése és sok más kisebb és nagyobb ilyen érdekeket szolgáló gondoskodásban egy kétségtelen, le nem tagadható gazdasági fejlődés reményét tárják elénk. Bár a költségvetés ismertetésénél tulajdonképpen csak effektív tényekről lehetne beszélni, olyanokról, amelyeken a költségvetés már nyugszik, amelyeket már befejezett, s így bírálható körülményeket tárnak elénk, mert a realitás megállapíthatására csak ezek vonatkoznak, amikor azonban beszédem alapgondolatául a kiegyensúlyozódást vettem, az előbb mondottak folytatásaként nem tudok kitérni e gondolatmenet jövőbeli alakulása tekintetében várható más kérdések elől sem, mert ha a haladásnak egy lépcsőfokán megállunk, önkéntelenül is a következőre vetődik a tekintetünk, s nem közömbös annak a felvetése, hogy általánosságban is további haladó lépésekre, avagy stagnációra nyujt-e a jövendő kilátást? Az a szociális energia, amelyet a kormányzat az eddigi tényeivel vitathatatlanul felmutathat, minden joggal arra enged következtetni, hogy politikájának szukcesszívitása nem fog megtorpanni még akadályok előtt sem. Az ily célú prognózishoz felidézem a pénzügyminiszter úr közelmúltban elhangzott expozéjának azokat a részleteit, amelyek providenciális jelentőséggel bírnak, s az ezekben kifejezett törekvései közül első helyen azt, hogy a közterhek viselésénél az arányos és igazságos megadóztatás megvalósítását tűzte ki célul, s mint közelfekvő tervet, a társulati adótörvénynek a Ház elé terjesztését helyezte kilátásba; továbbiakban a jövedelem- és vagyonadó módosításának keretében a nem fundált nagy jövedelmeknek és a mobil vagyonoknak nagyobb mérvű megadóztatását, az adóalapok kikutatásánál egyes kategóriáknál vexatórius jellegű módszernek tételes adóztatás bevezetése útján való kiküszöbölését; a földadó terén megvalósítható reformokat, az egészen kis haszonbérleteknek a kere14*