Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-331

Az országgyűlés képviselőházának 331. ülése 1938 június 15-én, szerdán. 817 tudni teremteni, amíg az, amin osztozunk, olyan csekély lesz, mint ma. Ezt méltóztassanak mindig szem előtt tartani. Vannak kívánatos szociálpolitikai célkitűzések, amelyek, ha talán igazságosabb elosztást eredményeznek is, — ide csak talán — a termelést csökkentik s végeredményben visszavetnek (bennünket azon az úton, amelyen ihaladunk kell. Ne adjuk el a holnapi túzokot a mai verébért, (Helyeslés ) hanem menjünk azon az úton, amelyen a jövőnek és jelennek érdekeit lemérve, azt találjuk, hogy tartózkodás mellett, jövőre tízszer akkora eredményt tudunk elérni, mint amilyent egy elhamarkodott intézkedéssel ma elérhetnénk. Válasszuk habozás nélkül a tízszeres eredményt holnap, a ma egyszeres eredményéve] szemben! (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Felmerült ebben a vitában az a szempont is, hogy az ipari termelés terén bizonyos dekonjunkturális jelenségek mutatkoznak és hogy ennek következtében az ötéves terv végrehajtása, de az egész gazdasági és szociális Programm végrehajtása is fennakadást szenvedhet. Elismerte az illető felszólaló képviselő úr is, — azt hiszem, Rassay Károly t. képviselő úr volt — hogy bizonyos iparágak az állami rendelések következtében erősebb foglalkoztatáshoz jutnak. Ami az egyéb iparágakat illeti, bátor vagyok rámutatni arra, hogy maga az a körülmény, hogy egyes iparágakban erősebb a foglalkoztatás, tehát több ember jut munkához és jövedelemhez, a fogyasztáson keresztül kihat a többi, különösen a fogyasztási iparágakra is. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hŐgy minden egyéb eszközt s ezek közt a hitelpolitikai eszközöket is annak szolgálatába fogjuk állítani, hogy az ipari *termelést más vonatkozásokban is felkaroljuk és emeljük. Meggyőződésem az, hogy az ipari lakosság foglalkoztatása egyben a legjobb fellendítést hozza a mezőgazdasági lakosság számára is és ez maga után /ogja vonni a termeivények kedvezőbb értékesítésén keresztül, a mezőgazdasági termelés fokozását is. Itt tehát nem vitiosus, hanem — hála Istennek — üdvös cireulussal állunk szemben, amelyet, ha kellő módon fogunk meg, meggyőződésem, hogy az állami rendeléseken, anint kezdőponton keresztül újabb gazdasági fellendülésbe tudjuk átvinni az országot. (Helyeslés.) Előkészületeink folynak egyéb vonatkozásokban is. Az iparügyi minisztérium foglalkozik azokkal a szociálpolitikai'alkotásokkal, .amelyeket én belmutatkozó beszédemben érintettem és amelyeiket az iparügyi miniszter úr expozéjában felemlített. Foglalkozunk továbbá nemcsak szociális, hanem termelési szempontból is az adóügyeknek bizonyos tekintetű reorganizál lásával, amire a pénzügyminiszter úr Ő excelleneiája célzott. Az igazságüigyminisztérinm és a szakminiszténiuanak foglalkoznak olyan kérdésekkel, amelyeket talán kevésbbé gazdasági természetük, mint inkább erkölcsi kihatásuk révén kell megítélni, így bizonyos kettős foglalkoztatások, kettős állások, összeférnetetlenleoségelk megszüntetésének kérdésével (Kun Béla: Könyörtelenül meg kell szüntetni az álláshalimozásokat!) és az örökösödés kérdésével is, amelynek az egyke elleni küzdelem szempontjából van jelentősége. (Helyeslés és -taps.) Végül foglalkoznak az érdekelt gazdasági tárcák azokkal a gazdasági társadalmi szervezési problémákkal is, amelyekről szó volt. Ezekről addig, amíg megfelelő javaslatok el nem készülnek, nem akarnék elhamarkodott vázlatos nyilatkozatokat tenni, mert ezek csak kombinációkra és nyugtalanságra adhatnának alkalmat. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel kapcsolatban csak azt volnék báto,r még leszögezni, hogy mindezek a folyamatban lévő munkálatok és részben azok a javaslatok is, amelyeket idáig benyújtottunk, mélyreiható változásokat idéznek elő a magyar közéletben, a. társadalmi életben és a gazdasági élet szerkezetében. Ezek a változások nem lesznek mindenkire nézve kellemesek, de méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy sem agitáció val, sem pedig a közvélemény befolyásolásával sem engem, sem kormányom tagjait attól iá meggyőződéstől, vagy annak érvényesítésétől eltéríteni nem lehet, íhogy ezekre a változásokra szükség van. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől és középen.) T. Ház! Ez a munka, amelyet most itt vázoltam és amely részben befejeződött, részben folyamatban, részint pedig előkészületi stádiumban van, az állami adminisztrációra — méltóztassék elhinni — hihetetlen munkát és erőfeszítést jelent. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Tisztviselőkarunknak valóban a legnagyobb elismerést kell nyilvánítanom erről a 'helyről azért, amit az utóbbi hónapok folyamán teljesítményben nyújtottak. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Ezek a férfiak éjjelt nappallá téve dolgoznak (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) azért, hogy valóra váltsák azokat a gondolatokat, amelyek a kormány programmjáiban megnyilvánultak és én azt hiszem, hogy kötelességet teljesítek akkor, amikor ezért nekik itt, erről a helyről köszönetet mondok. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — Esztergályos János: A tisztviselők fizetését is vissza kell adni!) Ugyanakkor, amikor ezt teszem, nem mulaszthatom el azt seim, ihogy az állami adminisztráció terén szerzett tapasztalatok alapján kijelentsem, hogy ennek az adminisztrációnak sok tekintetben az átépítésére van szükség. Nevezetesen a belügyminiszter úr őexcellenciája is említette azt, hogy nemcsak hogy szociális szellemmel kell megtölteni az adminisztrációt, hanem szociális igazgatást is kell bevezetnünk ebben az országban, mert valóban számos olyan kérdés van, amelynek az adminisztrációiban vagy nincsen gazdája, vagy pedig annyi gazdája van, (hogy azok között elvész a gyermek. (Ügy van! Ügy van!) Szükségünk van emellett arra is, hogy bizonyos centrális szerveket építsünk ki, amelyek a minisztériummal, tehát elhelyezésileg a miniszterelnökséggel állanak szorosabb kapcsolatban. Vannak olyan kérdések- amelyek több tárcát érdekelnek és amelyeknek összefogására, de szervezeti összehangolására van szükség. Ezen a téren szükség lesz tehát.bizonyos változtatások keresztülvitelére. Végül, — hogy ne nagyon terheljük *neg az állami budget-et, mert valóban az a cél, hogy minél kisebb' kiadással érjük el ezeket az eredményeket — szükség lesiz arra is, hoigy az egyszerűsítés és racionalizálás kérdésével foglalkozzunk. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Nagyon sok oly felesleges munka folyik, (Ügy van! Ügy van!) amely mellőzhető vagy amelynek, ha talán van is valamelyes értelme, mégr sem oly fontos, hogy miatta súlyosabb és fon-