Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-331
Az országgyűlés képviselőházának 331. ülése 1938 június 15-én, szerdán. 807 gazdasági életben érvényesülő elvet, hogy a pénz csak kenőolaj, esak forgalmi eszközi a gazdasági életben és annyi pénznek, hitelnek kell lenni, amennyit a gazdasági élet szerkezete és igénye megkíván. Itt tehát a régi Prokrusztesz-ágyról lehet szó, a nagyobb dimenziójú, nagyra nőtt gazdasági életet le kell vágni, össze ikell zsugorítani, hogy beleférjen a pénzpolitika rövidreszabott ágyába. A másik kérdés, amellyel kénytelen va] gyök foglalkozni, a földbirtokpolitikai kéri ües. Erre vonatkozóan a miniszterelnök úr és la földmívelésügyi miniszter úr is. akit saját I személyében rendkívüli mértékben tisztelek, csak általánosságban nyilatkoztak. Általánosságban 'beszéltek arról, hogy kisbérietekről kell majd gondoskodni és hogy a földbirtokpolitikát, a telepítést gyorsabb temnóban kell folytatni és erre nagyobb összegek állnak rendelkezésre. Én a földmívelésügyi tárcánál is azt mondtam és most is azt mondom, hogy kiomoly földbirtokpjolitikáti icsakJ akkor várhatnánk a kormánytól és csak akkor bízhatnánk benne, ha három hónapon belül megmondaná, mennyi földet fog & kisemberek kezére juttatni, akár bérlet, akár földbirtok, akár pedig földtulajdon alakjában. Ez nemcsak nekünk, parasztoknak és földproletároknak érdekünk, hanem elsősorban érdekük a közép- és a nagyobb birtokosoknak. Nem lehet bizonytalanságban termelni, ha a földbirtokosok nem tudják, hogy mekkora darabot hasítanák le földjükből és mikor hasítják azt le, mert így egész gazdasági berendezkedésüket nem tudják a tényleges helyzethez igazítani. Elsősorban az ország gazdasági érdeke kívánja meg, hogy ne legyen bizonytalanság a termelésben. A miniszterelnök úr fokozni akarja a termelést, — nagyon helyesen — de a nagyobb birtokos és a középbirtokos csak akkor tudja fokozni a termelést, ha tudja, hogy az a föld azi ő földje és az övé is marad és ha- megalkuszik, azzal a gondolattal, hogy ennyit vagy annyit elvesznek belőle s azzal nem számol, arról lemond, üzemét berendezi arra a mértékre, amely megmaradt földjén a legmegfelelőbb. De ugyanez az elv a földhöz juttatandók tekintetében is. En, mmt ellenzéki képviselő mondom, hogy nem érdek, hogy gazdasági és társadalmi életünk éveken és évtizedeken keresztül izgattassék a földkérdés megoldatlanságával. Meer nekünk, ellenzéki politikusoknak sem kívánságunk, hogy mindig a földkérdésről legyünk kénytelenek odakint az országban beszélni és ígéreteket hangoztatni, kívánságokat; felvenni. Nekünk és az egész gazdasági életnek az az érdekünk, hogy tudja az a kispolgár, az a kis falusi ember, hogy ez az a föld, amelyre számíthat, hogy ennek megfelelően rendezhesse be termelését. Csak akkor bízhatnék tehát, a kormányban a földbirtofcpolit'ika szempontjából, ha a legrövidebb idő alatt megmondaná, hogy mennyi földet kívánnak a néw kezére juttatni és mikor fogják ezt megcsinálni, Éppen ezért nagyon csodálkozom a kormányon, hogy nem válaszolt Matolcsy igen t. képviselőtársam interpellációjára, amelyben azt kérdezte, hogy hová lett, hová sikkadt el az a törvényjavaslat, amelyet még a Darányikormány készített el és amely arról szólt, hogy a kisbérletek létesítése milyen tempóhan történjék. Éppen ez a hallgatás, a dolgoknak ez az eltitkolása kelt gyanút és bizonytalanságot bennem, mertha a kormánynak volna komoly szándéka, volna komoly elhatározása és akarata és főként volna kész terve arra, hogyan oldja*meg a földkérdést, akkor kiállna vele, de mert nincs, hallgat. T. Ház! Tehát sem a pénzpolitikában, sem a földbirtokpoilitikáiban nem látok olyan szi- 11 lárd irányt és főként konkrétumot, amely aü nemzeti népies és szociális gazdasági rendnek megfelelne. Hiába hangoztatja tehát a miniszterelnök úr, hogy ő jobboldali, — értve ezen a nemzet és szociális irányt — ezt a múltbeli és a jelenlegi tények után nem tudijuk meg1 állapítani. (Mózes Sándor: A jobboldaliság \ semmit sem jelent ma!) T. Ház! Azt hiszem, talán meg méltóztat- -• naik engedni, hogy e gazdaságpolitikai vonatkozású kérdések után egy kis közjogi vonatkozású kérdéshez is hozzászóljak. Nem akarom említeni^ a kormány által benyújtott és letárgyalt két javaslatot: a sajtó javaslatot és a második trend javaslatot, amelyeiknél olyan konok és makacs kitartást tapasztaltunk minden jóindulatú indítvánnyal szemben, amilyen a magyar parlamentarizmus történetében még sohasem fordult elő, mert amikor kértük azt, hogy ; a mindenható kormány intézkedései ellen legalább egy fellebbezési fórumot, egy megnyugtató eljárást biztosítsanak, ezt sem fogadták el. Hát, ezt már nem akarom említeni, ez már a múlté; hogy lesz>-e ebből a törvényből valami és hogy milyen lesz, azt majd megmutatja a jövő, de legyen szahad felvetnem egy egészen mondhatnám kedélyes közjogi kérdést. Én annakidején bátor voltam interpellálni éppen ,a miniszterelnök úr személyével kapcsolatban, amikor mint a Nemzeti Bank elnöke közgazdasági miniszterré neveztetett ki. Rövid felS'ZÓ'lalásomiban kimutattam, hogy ennek a közgazdasági miniszteri kinevezésnek abszolúte semmi néven nevezendő törvényes alapja nincsen, mert az 1917. évi törvény a háborúról való átmenet lebonyolítására engedte meg négy tárcanéiiküli miniszter kinevezését. Erre azi okfejtésre ma már nem akarok visszatérni. Mindenesetre azt látom azonban, hogy van az elfügadiott költségvetésben egy közgazdasági miniszteri cím fizetés nélkül, de most nem tudom, van-e közgazdasági miniszter (Mózes Sándor: Nincs, megszűnt!), megszünt-e vagy nem (Mózes Sándor: Megszűnt!) és nem tudom, hogy 1938 július 1-től kezdve lesz-e közgazdasági miniszter. Ez azonban csak egyik része a dolognak. Ugyancsak voltam bátor propozíciót tenni arra is, hogy a propagandaminiszter úr megjelenhetne a Házban más minisztertársai helyett, hogy legalább a parlamentarizmusnak csináljon propagandát. De most kérdezem vele kapcsolatban, hpjgy miért nincs egy szó sem a költségvetésben a propagandaminisztérium költségeiről és miért nines ebben a felhatalmazási javaslatban sem egy szó említés a propaigaindamlinisztériuím létesítéséről? Egy 80 pengős ideiglenes díjneki állást vagy egy altiszti állást csak költségvetés útján tudunk létesíteni, erre költségvetési fedlezetnek kell lennie, épúgy, mint ahogy fedezetnek kell lennie a község költségvetéséiben a »kisbíró fizetésére vagy amiként költségvetési fedezetnek kell lennie az állami költségvetésh en a 80 pengős állásokban elhelyezett ifjak fizetésére. Létezik egy propaganda- Vagy nevelésügyi miniszterünk — a címét nem tudom, — de sem a költségvetésiben nincs egy fillér megállapítva az ő költségeire, sem az appropriációban nincs egy szó sem ennek az állásnak a létesítéséről
