Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-331

808 Az országgyűlés képviselőházának és költségeinek megállapításáról. (Mózes Sándor: Szó sem volt róla!) » Nagyon kérem, a pénzügyminszter urat. beszélje meg ezt a miniszterelnök úrral, meri alkotmány ide vagy oda, végeredményben mégis, ha egy miniszter létezik, valami fedezetnek is kell lennie, a költségvetésben leg alább egy betűvel nyomának kell lennie, ha pénzt nem is adnak neki, habár, tudomásom szerint, egy állami intézménynél, a Nemzeti Múzeumnál lakása van; valami megoldást tehát találni kell azért hogy az a propagandaminisztérium ne lógjon a levegőben. Jelenleg az 1937/38. évi költségvetésben egyáltalában nincs szó propagandaminisztériumról, — nem tudom, hogy július l-ig honnan ós miből létezik ez az egész konstrukció — viszont az 1938/39. évre szóló költségvetésben és az appropriációban sincs egy szó sem a propagandaminisztériumról. Nem tudom, nem vagyok képes megérteni, hogyan lehetséges az, hogy így kreáltassanak itt állások vagy titulusok az alkotmányosság nevében. Már talán unalmassá, nevetségessé is válok, hogy mindig ilyen alkotmánykérdéseket fejtegetek, de valamikor régen, amikor iskolába jártam, bizonyos elveket megtanultam és nagyon szeretném, ha a miniszterelnök úr ezekhez a régi bevált elvekhez ragaszkodnék, nem az ő gazdaságpolitikai elveihez, hanem azokhoz az évezredes magyar alkotmányos elvekhez, amelyek az országot egy évezreden át fenntartották. Ha ilyen jelenségeket látok a pénzpolitikában, a földbirtokp-olitikában és a közjogi politikában méltóztassanak elhinni, nem viseltethetem bizalommal a kormány iránt és nem fogadhatom el a felhatalmazási törvényjavaslatot. Mindezeken felül azonban van még egy nagy gondolat, ami miatt igazán a legteljesebb bizalmatlanságomat kell kifejeznem a kormányzattal szemben. Ez pedig az, hogy az egész kormányzati programmból és politikából hiányzik a magyar nemzeti öntudatnak, a magyar nemzeti sorstudatnak a nemzetbe való belevezetése, beleoltása. Mi itt olyan nehézségek között élünk, — mint azt mélyen t. képviselőtársaim már hangoztatták — hogy nyugatról, keletről, délről óriási hatalmak és erők fenyegetnek bennünket és arról van szó, hogy Magyarország létezik-e tovább vagy nem. De ez nem lehet kérdéses, t. Képviselőház. A közönség körében elalvás, megalkuvás és csüggedés mutatkozik és ebben a nehéz időben a kormányzatnak az volna a legnagyobb feladata, hogy lendületet, lelkesedést, áldozatkészséget, öntudatosságot adjon és történelmi hivatásának tudatosságát vigye bele a nemzetbe, hogy lássa miért él és mit akar. Egy nagy nemzeti magyar gondolatot kellene itt nevelni, de nem látok semmi olyan vezető cselekményt vagy gondolatot, amely ma a magyar nemzetnek célt tudna mutatni. Méltóztassék visszaemlékezni Gömbös Gyula kormányára, akinek én ellenzéke voltam bizonyos mértékig. Ö tudott a magyar nemzet elé egy célt tűzni, tudta vinni a nemzetet, adott neki lelket, erőt és izzó lelkesedést. (Hertelendy Miklós: Ugyanazt a célt visszük tovább!) Most el akarnak altatni minket. Az a gondolat, amelyet Gömbös Gyula képviselt annakidején a mai időben fokozatosan szükséges volna, ment most talán még nagyobb veszélyek előtt vagyunk és esetleg még nagyobb feladatok megoldása vár reánk. Összefoglalva az elmondottakat, a kor mányzat pénzügyi, földbirtokpolitikai, közSSl. ülése 1938 június 15-én, szerdán. jogi és nemzetpolitikai munkájával szemben elégületlenségemet kell kifejeznem, ezért a felhatalmazást nincs módomban megszavazni. Elnök: Béldi Béla képviselő úr következik. Béldi Béla: T. Ház! Az utóbbi időben a parlamenti vitákat, különösképpen a 'költségvetési, de még különösebben a felhatalmazási vitát bizonyos filozofikus elmélyülés jellemzi. Ezekben a felszólalásokban tükörképét látom annak, hogy ma már tényleg elismerjük; és elhisszük, hogy itt az eszméik harcáról van szó, nem pedig a kormányzati módszerek változásairól és talán ez az oka annak, hogy a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédétől kezdve Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársunkon keresztül az egész vonalon egy bizonyos ilyen elméleti, vagy mondjuk, filozófiai hajlandósággal tárgyaltattak azok a gondolatok és törekvések, amelyek ma a magyar politikai életben aktuálisak. Méltóztassék megengedni, hogy részben ezért, részben pedig mert ez a koradélutáni magány különösen csábítja az embert a filozofálásra, én is megengedhessem magamnak azt, hogy ezekről a gondolatokról bizonyos elméleti alapon is nyilatkozzam, illetőleg azokhoz elméleti szempontból hoizzászóljak, annál is inkább, mert a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében azt kívánta, — és Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársunk ma reggel helyeselte azt — hogy az eszmék, zűrzavarában teremtsünk rendet. Ehhez a rendcsináló munkához- kötelességünk valamenynyiünknek hozzájárulni, hiszen bizonyára különböző szempontok jelentkeznek a különböző helyekről megnyilvánuló fejtegetésekben, éppen ezért, t. Ház, méltóztassék megengedni nekem, aki kezdettől fogva mint intranzigens jobboldali foglalkoztam ezeknek a gondolatoknak úgy elméleti, mint gyakorlati részével, hogy én ezeket a kérdéseket ma itt a magam véleménye szerint megvilágíthassam. Rendkívül örülünk annak, hogy végre hivatalos helyen is, a miniszterelnök úr szájából is elismerést nyert az, amit eddig igenis tai gadtak hivatalosan: hogy van korszellem, van világnézeti harc és ez a világnézeti harc nem áll meg a magyar határokon, ahogy a miniszI terelnek úr mondta, hanem olyan probléma. — az ő szavait idézem — amellyel meg kell birkóznunk és amelyet be kell illesztenünk abba a nemzeti lelkiségbe, amelyet az előző nemzedékek örökségként ránkhagytak. Teljesen igaza van a miniszterelnök: úrnak . és sízáz százalékliig helyeseljük ai imiinliszlteirelnök ; úrnak eat a kijelentéslét. Csak azon csodálkozunk, hogy amikor mi évekkel ezelőtt ugyanezt mondtuk, akkor olyan hatalmas és viharos kórus nyomta el a mi hangunkat, amelyre talán az újabbkori parlamenti történetben nincs is példa. Amikor évekkel ezelőtt azt mondtuk, hogy igenis korszellemváltozás előtt, történelmi fordulón állunk, — ahogyan a miniszterelnök úr kifejezte magát —• hogy igenis vannak világnézeti alapok, amelyekből az elméleti kérdéseket és a gyakorlati politikát egyaránt nézni lehet, sőt nézni kell, akkor kezdve a liberális fronttól egészen a feudális frontig mindenki felemelte a szavát és bizony olyan általános közéleti vihar keletkezett, amely vihar ezt a jobboldaliságpt, a jobb oldaliságnak ezeket a jelentkezéseit bizony sokáig elhallgattatta, vagy legalábbis bizonyos mértékig akadályozta. Ma már hála Istennek, nem áll meg a miniszterelnök úr véleménye szerint sem az a