Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-331

Az országgyűlés képviselőházának túlterheltségének enyhítését; a munkaerők szaporítását. Mindenesetre nagy elismerés illeti a kormányt azért, hogy ezer új munkaerő dotációját állította be a költségvetés keretébe, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de még ez sem mentesíti a vezető jegyzőt annyira, hogy feltornyosult munkája közben a község gazdasági, szociális és kulturális vezetésében megfelelően részt vehessen. Szabad legyen itt megjegyeznem szintén a falu érdekében, hogy ha már minden községben nem is lehet, de legalább minden járás székhelyén kis mintagazdaság alakításával gazdasági szakiskola létesíttessék. (Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak a közigazgatási tisztviselők fizetésének aránytalanságaira. A IX. fizetési osztályban a fizetés lakbérrel együtt 237 pengő, a VIII. fizetési osztályban 289.60 pengő. A vármegyei tisztviselőnek doktori diplomát kell szereznie, háromévi gyakorlat után közigazgatási szakvizsgát kell tennie, amely két részből áll és csak ezután választható meg szolgabírónak és aljegyzőnek. A közigazgatási tisztviselő majdnem ugyanolyan képesítéssel bír, mint az ítélőbíró, fizetése mégis sokkal kevesebb, aránytalanul kevesebb, mert a bíró képesítési pótlékot kap, míg a közigazgatási tisztviselő ezt nem kapja. Méltányos lenne, ha ezt a képesítési pótlékot a közigazgatási tisztviselő is megkapná, annál is inkább, mert a vármegyei tisztviselő semmiféle kedvezményben sem részesül. Borsod vármegyében egyetlen kedvezményben részesült, amikor a vármegye tulajdonában lévő kórház gyógyszertárából beszerzési áron szerezhette be gyógyszerszüségletét, azonban ezt is megvonták tőle. Szabad legyen a mélyen t. kormányt arra kérnem, hogy ezt a kedvezményt méltóztassék visszaállítani. (Helyeslés jobbfelől.) A községi jegyző még ennél is sokkal rosszabb helyzetben van és az aránytalanságok különösen a nagyobb községek vezető jegyzői fizetéseinél vannak meg. Ezeken a helyeken a vezetéssel járó és el nem kerülhető, sok pénzbe kerülő reprezentálások költségeit nem bírják a vezető jegyzők és ezek a költségek úgyszólván anyagi romlásukat idézik elő, már pedig az államnak fontos érdeke az, hogy anyagilag teljesen független és megelégedett tisztviselők lássák el a közügyeket. Nagy elismeréssel kell megemlékeznem a kormánynak arról az intézkedéséről, amely szerint szociális és gazdasági tanfolyamon igyekszik a tisztviselőket a gyakorlati élethez közelebb hozni. Erre szükség volt, szükség van és szükség lesz, mert — tisztelet a kivételeknek — még ma is vannak tisztviselők, akik nem tudják megérteni azt, hogy nem a nép van a tisztviselőért, hanem a tisztviselő van a népért, ami azt jelenti, hogy a tisztviselő szociális megértéssel, meleg szívvel igyekezzék; a gondozására bízott közönség ezerféle ügyes-bajos dolgát elintézni. (Ű9y van! jobbfelől.) Vagyis a tisztviselőnek nem a zaklatás a hivatása, hanem a segítés és a rendre, fegyelemre, törvény- és tekintély-, tiszteletre való nevelés. T. Képviselőház!

1 A falu problémáinak megoldására egyik leghathatósabb eszköznek bizonyult a szövetkezeti eszme ápolása. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Egyedül a szövetkezeti eszme diadalmas térfoglalása képes a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. 1. ülése 1938 június 15-én, szerdán. 803 kartelek ellen a versenyt felvenni (Úgy van! jobbfelől.) és azokat letörni. Éppen ezért a szövetkezeti eszme fokozottabb mértékben való támogatása a falu megmentését jelenti. Az úgynevezett falukutatók kérdésével is foglalkozni óhajtok. Az nem kétséges, hogy a falusi nép jelentékeny része súlyos helyzetben van, de nem lennénk tárgyilagosak, ha úgy állítanók be ezt a képet, hogy a többi osztály helyzete rózsás. Hiszen, a kisipar általában majdnem a csőd szélén áll, pedig a kisiparos szintén épp ilyen értékes tényezője a nemzeti _ társadal omnaJk, annak megmentése tehát szintén nagy érték] a nemzeti társadalom számára. Helytelen beállításnak tartom azt is, amikor úgy tüntetik fel a dolgot, mintha csak nálunk Magyarországon lenne ilyen a helyzet, inert a győző Franciaországban is, ahova mindefelől tódul az arany, a francia falusi nép nagyrésze igen súlyos helyzetben él. Szabad legyen itt hivatkoznom Bernáth István nagy magyar agrároohtikus következő jellemző szavaira, (olvassa): »Azok, akik Franciaországot csak Párizs után ismerik, jó, ha tudják, hogy a francia föld munkásai a legnagyobb nyomorúságban vannak.« A falukutatók gyűlölködést teriesztenek, az osztályokat egymás ellen uszítják. (Meskó Rudolf: Földet osztanak!) legtöbbször nem .tárgyilagos megállapításaik

1 nem szolgálják azt a magasabb szempontot, amelynek alappillérei az államrend és a törvényes tekintély tisztelete. A falut nem kutatni kell, hanem imieg kell ismerni (Egy hang jobbfelől' Es szeretni kell!) és főképpen szeretni kell. ami azt jelenti, hogy a népnyomor igazi oka nem az, hogy ebben az országban minden (társadalmi osztály és réteg gőgös és széthúzó. A legszerencsétlenebb elgondolásnak tartom azt, hogy egyesek hibája miatt az összes társadalmi osztályokat egymás ellen uszítják és általánosítanak. Minthogy a 'kormány minden ténykedéséből és szociális gondoskodásából azt látom, hogy az Imrédy-kormány talpra akarja állítani az elesett embereket, ki fogja munkálni a falu jövőjét és biztosítani akarja a törvényes rendet, iránta való teljes bizalommal a javaslatot' elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Az ülést egy félórára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A t. Ház ülését újból megnyitom. SzióHásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Az elmúlt (költségvetési vita során talán túlzott mértékfen is igénybe vettem a mélyen t. Ház türelmét, mert minden tárcádnál felszólaltam. Felszólalásomat minden tárcánál azzal a refrénnel végeztem, hogy a költségvetést a kormány iránti politikai bizalmatlanságom folytán nem fogadom el. Méltóztassék megengedni, hogy ez alkalommal még egyszer igénybe vegyem a t. Ház türelmét és ezta politikai bizalmatlanságomat röviden megindokoljam a mélyen t. Ház előtt. Mielőtt" azoniban erre rátérnék el kell mondanom a következőket. Az imént hallottam Martsekényi Imre igen t. képviselőtársam beszédét, aki a német veszedelem kérdésével foglalkozott. Erre akarok pár mondattal reflektálni. Öva intem a t. Házat, Martsekényi kép114