Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-331
804 Az országgyűlés képviselőházának yiselőtársamat és az egész magyar nemzetet attól, hogy mi túlságosan hiszékenyek legyünk és túlságosan hízzunk azokban a kijelentésekben, amelyek' idegen nemzetek részéről irányunkban elhangzanak. Értsük meg mi maigyarok, hogy a cmai koriban élet-halál harc folyik a nemzetek között, a mai kor szelleme aiz imperalisztikus törekvés és ennek az imperializmusnak érdiekében felhasználnak minden eszközt. Ezzel a törekvéssel, ezzel az erőkiifejtéssel szemben mi nem hihetünk, nem bizakodhatunk, magunkat puhányok módjára meg nem adhatjuk, mert akkor bennünket össze fognak! roppantani és szét fognak morzsolni. Az idegen imperializmussal szemben magyar imperialista gondolatnak kell itt kifejlődnie nemcsak Nyugat, de Kelet felé is és határaink felé minden irányban, mert minden irányból imperialisztikus törekvések vannak, hogy ezt a szegény megcsonkított földiét, amely még ímegcsonkítottságában is érték és Európának 1 egyik legnagyobb kincse, magúiknak megkaparintsák. Nagyon kérem a t. Házat és a magyar közvéleményt, de főként azokat, akik túlságosan híznak akár a bajtársi, akár a szövetségi vagy másmilyen kijelentésekben 1 , hogy elsőnek vagyunk mi és csak magunkban bízhatunk», nem pedig az idegeneknek reánk vonatkozó ígéretében. A felhatalmazási javaslat és a kormány iránti bizalmatlanságom tekintetében kiindulási alaoom lehet először a kormányelnök úr bemutatkozó felszólalása, másodszor a költségvetési vita során a kormány tagjai részéről elhangzott felszólalások és harmadszor azok a tettek, amelyeket eddig- a kormányzat produkált. A szakminiszter urak felszólalásaival egészen röVidien végezhetek, mert ezek abban a keretben mozogtak, amiket a mélyen t. kormányéin ök úr programmbeszédében elmondott, semmivel több konkrétumot, semmivel részletesebb adatot a szakminiszteri felszólalások nem tartalmaztak; utaltak a miniszterelnök úr programmnyilatkozatáfra. utaltak a beruházási Drogrammra. szóval általánosságban mozogtak a felszólalások, úgvhogy külön bírálat alapiául nem szolgálhatnak. K:- A miniszterelnök úr programmnyilatkozata már sokkal inkább tartalmaz alapot arra, hogy azzal (behatóbban foglalkozzunk. Amint azt Meizler igen t. képviselőtársam V tegnapi beszédében említette, madártávlatból valóban nagyon szép dolgokat hozott a kormányelnök úr az ő felszólalásában ide és az ország elé. Gondolatmenete körülbelüli a következő volt. Megállapította, hogy a kormányzat jobboldali, ami alatt azt érti, hogy a nagy nemzeti közösség érdekeinek alá kell rendelni az egyéni érdekeket, Összhangba kell hozni a liberális rendszerben a liberális politikai ée gazdasági szemlélet által kitermelt individuális, egyéni irányt az újabban felmerült kollektív, közösségi irányzattal. Beszélt a külpolitikáról s azt mondotta, hogy aktív békepolitikát kíván folytatni, de óvatosan, a fal mellett, mert sokat nem kockáztathatunk. Igen szép volt, amikor azt hangoztatta, hogy a családvédelmet teszi az egész kormánypolitika tevékenységének centrális gondolatává és erről többízben nyilatkozott. Említette, hogyszo : ciális intézkedéseket akarnak megvalósítani éppen annak a gondolatnak jegyében, hogy a közösség érdekét elébe kell helyezni az egyéni érvényesülés lehetőségének. Bejelentette, hogy 331. ülése 1938 június 15-én, szerdán. a pénzpolitikában, vagyis a pénzellátás politikájában bizonyos reformokra készül és így a Nemzeti Bank Készvény társaság alapszabályai tekintetében bizonyos módosításokat fog behozni. Igen, kiemelte a termelés fokozásának biztosítását, mert hisz, mondotta, osztozni csak úgy osztozhatunk, ha több is lesz, amin osztozkodni tudunk. Az adóterhek arányosításáról, az ifjúság elhelyezéséről, az álláshalmozás megszüntetéséről és a rend fenntartásáról mondott még nagyon komoly és megszívlelendő dolgokat. Ezefc, mint már voltam bátor említeni, madártávlatból valóban szép dolgok, olyanok, mint amikor az ember messziről nézi a hegyeket, kéknek, rózsaszínűnek látja azokat és ha nem megy közelebb hozzájuk, akkor nem ismeri meg bennük a szakadékokat, a sziklákat és a kietlenséget. Ha vizsgálom ezt a madártávlatban felállított programmot közelebbről ha közelebb megyek a hegyhez, akkor, sajnos, igen nagy szakadékokat, igen nagy pusztaságokat, nagy kietlenségeket kell látnom. A miniszterelnök úr tudvalevően a pénzügyminisztériumban kezdte munkáját, onnan átkerült a Nemzeti Bankhoz, majd a Nemzeti Banktól távozva a Gömbös-kormányzat alatt pénzügyminiszter lett* a pénzügyminiszterséget felcserélte később a Nemzeti Bank elnöki tisztségével, aztán közgazdasági miniszter lett, ezt megelőzően a Tébe.-nek, a bankok egyesületének volt az igazgatója. A miniszterelnöik úrnak ez a közéleti tevékenysége kétségtelenül annak a régi iskolában felnőtt pénzügyi és gazdaságpolitikai körnek keretében folyt le, amelyet mi most, úgynevezett jobboldaliak erősen támadunk és perhorreszkálunk. De a miniszterelnök úr nemcsak felnőtt ebben a körben és ennek az iskolának emlőin nevelkedett, hanem ezeket az elveket a gyakorlatban követte is. Kénytelen vagyok erre a múltra visszatérni, mert mint egy felszólalásomban már mondottam, a múlt kötelez, a multat az ember nem tagadhatja meg könynyen, a saját bőréből nem bújik ki könnyen. A múltból tudok következtetést levonni a jövőre. A miniszterelnök úr, aki ráüti a bélyegét ennek az egésa kormányzatnak és az egész politikai rendszernek irányítására, szerintem hibás gazdaságpolitikai irányban dolgozott a múltban és ezt több dologgal tudom igazolni. Amikor 1932-ben az első Gömbös-kormány idejében pénzügyminiszter lett, ő volt azi, — méltóztassanak visszaemlékezni rá — aki a kíméletlen adóbehajtást hozta a falu népére. Méltóztassanak talán visszaemlékezni, 1932 decemberéiben valósággal ordított, sikoltott a kétségbeesés végig az országon, mert a legkíméletlenebbül vitték el adóhátralék és folyó évi adóbehajtás címén a kisemberek legszükségesebb dolgait, a varrónőknek a varrógépét, a parasztfuvaros embernek a lovát, a vetőmagot; az árverések tömege zúdult akkor az országra azért a hibás ideáért, hogy a 7—8 pengős búzaárak idején fizessék meg azokat az adótartozásokat, amelyeik a 30 pengős búza idejében keletkeztek. Adós fizess! — ez volt a pénzügyminiszter úrnak 1932es álláspontja. Es akkor fosztották ki a világválságnál sokkal jobban a magyar népet, a magyar falut, az adó kíméletlen behajtásával, mert lehetetlen a 30 pengős búza és az 1.20 pengó'ís állatárak idején megállapított adókat és keletkezett adótartozásokat az 5-80 nengos vagy 7—8 pengős búzaárak idején megfizetni. Ez az eljárás folyt 1933-ban
