Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-317
Az országgyűlés képviselőházának 317. Elnök: Kíván még valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az államtitkár úr óhajt szólni. Antal István igazságügyi államtitkár: T. Képviselőház! Legnagyobb sajnálatomra, nem tudom magamévá tenni Csoór Lajos igen t. képviselőtársam indítványát. Az a kérdés, amelyet ő itt tüzetesen előadott és megindokolt, nem törvénybe, hanem a felügyeleti intézkedések sorába tartozik s annak kapcsán — őszintén megmondom az igen t. képviselőtársamnak — az igazságügyi kormány nem is nagyon szeretné, ha az ilyen ügyek tárgyalása 45 f napig is elhúzódnék. Megnyugtatom a t. képviselőtársamat, hogy az igazságügyi kormány a felügyeleti intézkedések keretei között mindent meg fog tenni, hogy azok a lehetőségek, amelyektől ő az iménti felszólalásában tartott és amelyek miatt a törvényjavaslat kibővítését javasolta, ne következzenek be, illetve hogy a felügyeleti intézkedések során kiküszöböltessenek. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 8. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Csoór Lajos képviselő úr indít vauy ával, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a 8. §-t eredeti szövegében fogadta el. Következik a 9. §. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Gaal Olivér jegyző (felolvassa a törvényjavaslat 9. §-át, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfoaad. Felolvassa a 10. §-t). Elnök: Rupert Rezső képviselő úr! Rupert Rezső: T. Képviselőház! Szeretném a t. Ház figyelmét felhívni arra, hogy milyen lehetetlen, komikus és kínos helyzet adódhatnék elő a tárgyalásokon, ha ez a szakasz megmaradna. Ezért alkalmat akarok adni felszólalásommal a kormánynak arra, hogy hivatalbój javasoljon e tekintetben módosítást, mert ez a szakasz is azok közé a rendelkezések közé tartozik a javaslatban, amelyek nem szerencsések. A mi régi, okos jogászaink aligha szerkesztettek bele valamit úgy a törvénybe, hogy az ne legyen jó. Itt mégis csak a jogfejlődés eredményeiről is szó van. Ezek nem olyan semmik, hogy ezeken olyan könnyen túltehetjük magunkat. Mi történik itt? Nagy vívmány a javaslat szerint az, hogy ezentúl nemcsak a bíróság elnöke faggathatja a vádlottat, hanem a tanács minden tagja. Faggathatja az ügyész és faggathatja a védő is. Mi fog ebből következni? Akad olyan vádlott, — azt hiszem, nem is egy, különösen ilyen mozgalmak emberei közül — aki egyszerűen hallgat és nem válaszol az elnöknek, nem válaszol a bíráknak, nem válaszol az ügyésznek, hanem csak a maga védőjének és akkor nevetség tárgya lesz az egész tanács, az ügyész, és a bírák maguk is. Ez is példa arra, hogy nem olyan jó azt, amit régi, okos emberek jónak tartottak, megváltoztatgatni. Legjobb, ha meghagyjuk, hogy az elnökön kívül a, vádlottat ne faggathassa senki. Neki is vagy felel az a vádlott, vagy nem, mert nem lehet arra kényszeríteni, hogy feleljen, nincs is olyan hatalom, amelylyel kényszeríteni lehessen erre, hiszen ma már nincsen tortúra, amellyel ezt keresztül lehetne vinni. Ne tegyük tehát nevetség tárgyává az elnököt, a tanácsot, az ügyészt, mert méltóztassanak elhinni, sok vádlott fogja fumigálni az elnököt, a bírót és az ügyészt is. Csak védőjének fog felelgetni esetleg órákon át. Ez szép propaganda lesz! (Csoór Lajos: Összebeszél az ülése 1938 május 20-án, pénteken. 71 ügyvédjével.) Térjünk vissza tehát arra az alapra, amelyet a régi, okos emberek jónak tartottak. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Elnök: A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A 11. 4-hoz Rupert Rezső képviselő úr következik szólásra. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Itt azt indítványozom, hogy a szakasz 2. bekezdése így hangzik, (felovassa): »Az öt tagú külön tanács ítélete ellen semmisségi panasznak van helye a kir. Kúriához ténykérdésben is, amely esetben új bizonyítékokat is lehet érvényesíteni.« A szakasz 3. bekezdése pedig így hangozzék, (felolvassa): »A kir. Kúria vádlott jelenlétében bármely bizonyítást maga is felvehet a tárgyaláson s a vádlottat is kihallgathatja, vagy bármely bizonyítás felvételére saját bíráját is kiküldheti.« A következő, vagyis 4. bekezdés az én indítványom szerint törlendő lenne T. Képviselőház! Magam részéről nem helyeslem egyáltalában azt, amit magam is indítványozok, hogy a javaslattal összhangban a kir. Kúria megtétessék ténybíróságnak, (Egy hang a jobboldalon: Ki helyeselje ezt, ha ön maga sem helyesli?) hogy most már majd valamilyen sommás járásbíróság legyen belőle s ténykérdéssel vesződjék. Nem tudom megérteni, miért állítjuk fel az ötös tanácsot előkelő bírósági tagokból, — gondos kiválogatás útján ~~ ha nem lehet rájuk bízni a tényállás jogerős megállapítását, hanem a kir. Kúrián újra kezdődjék az új ténymegállapítás körül új bizonyítás és huza-vona. Akik a törvény alkalmazásában gyakorlattal bírunk, látjuk, hogy a mostani kir. táblának is megvan a joguk arra, hogy mint fellebbezési fórumok a fellebbezés alapján a tényállást újra vizsgálat és bizonyítás tárgyává tegyék. Mégis lehetőleg kitérnek ez elől. A kir. Kúria sem fog majd átalakulgatni afféle járásbírósággá s nem igyekszik majd maga elé rendelni # a feleket. Nem is igen jut hozzá, hiszen annyi ügye van, hogy örül, ha mint revíziós fórum elég gyorsan meg tud a maga feladatának felelni. Ismétlem, ha amúgyis egy előkelő kiválasztott ötös tanács állapítja meg a tényállást, megmaradhatnánk a régi rendszer mellett, a részleges jogerő rendszere mellett, hogy a tényállás már elsőfokon emelkedjék jogerőre. A t. igazságügyi államtitkár úr hivatkozott előbb itt egy előkelő bírói személyre. Ügy gondolom, a pestvidéki kir. törvényszék jeles elnökéről, dr. Mendelényi Lászlóról van szó, mert a Jogász Hírlapban ő nyilatkozott erről a kérdésről. Bár egyetértek a jeles elnökkel abban, amit mond, hogy tudniillik szerinte^ is meg kellene hagyni a kir. Kúriát csak revíziós fórumnak, hogy az ügyeket gyorsan elintézzék, nem pedig, hogy ott mindent újra elölről lehessen kezdeni és az ügyek elhúzódjanak. Ha elfogadom mégis most ténybíróságnak a Kúriát, — ebben nem látok olyan súlyos sérel met, csak éppen a tradícióknak megsértését — ezt azért teszem, mert viszont az előkészítő eljárás, — amíg a Kúriához jut az ügy — e szerint a javaslat szerint aggasztó lehet minden ügynél. Hiszen ki van kapcsolva a vádtanács! 12*
