Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-330

742 Az országgyűlés képviselőházának 330. ülése 1938 június 14-én, kedden. gyár nemzetiségeknek hozzánk való visszaté­rését. Ez az a jelenlegi probléma, amelyet meg koj.1 oldanunk. Ezen a téren legfontosabb az európai politikában való elhelyezkedésünk kér­dése. Ez a probléma korántsem akkora, mint 15 esztendővel ezelőtt volt, amikor mindenün­nen ellenséges hatalmak, amellett pedig ellen­séges világnézetű társadalmak néztek a lefegy­verzett, összetört és keresztény nemzeti elveket valló, kifosztott Magyarországra. A helyzet azóta lényegesen megváltozott, az európai egyensúly eltolódott, a német és az olasz ha­talmi erők megnövekedtek és ez az erőnöveke­dés Közép-Európára erősen bomlasztó hatással fog járni, akár tetszik ez az illető kisantant­államoknak, akár nem. Ez a 'bomlasztó hatás már a maga egyszerű, sugárzó erejénél fogva is nagyobb erőt, nagyobb lehetőségeket bizto­sít Magyarország számára. Egyébként azon­ban az a biztos tudat, hogy nagyhatalmi poli­tikai barátaink vannak Európában és hogy ezek a nagyhatalmak nem az európai helyzet megmerevítését, hanem annak fokozatos fejlő­dését szolgálják (Fábián Béla: Mit kaptunk eddig vissza politikai barátainktól?) és dina­mikus módon akarják átalakítani a mai Euró­pát, nagy biztosítéka a magyarságnak és Ma­gyarország európai biztonságának. Az európai elhelyezkedés mellett fontos azonban egy új gazdasági, szociális és politikai rendszer megalkotása is Magyarországon az evolúció eszközével, hogy (Fábián Béla: Bará­tainktól eddig annyit kaptunk, minfc ellensé­geinktől! Tessék megnézni a szobrot a Szabad­ság téren!) Imrédy Béla gazdasági programm­jában feltétlenül megmutatkoznak egy új gaz­dasági rendszer körvonalai, amely gazdasági Programm a nagyobb munkateljesítményt tárja a nemzet elé elérendő célnak és ennek a nagyobb nemzeti munkateljesítménynek gazda­sági alátámasztását ezekkel a beruházásokkal, nagyobb forgalommal és és dinamikusabb gaz­daságpolitikával akarja szolgálni. Kétségtelen, hogy ez a gazdaságpolitika nagy vonásokban szakított azzal a pénzügyi politikával, amely Magyarország pénzügyeit az elmúlt évtizedek­ben irányította. Ez a pénzügyi politika ma más, új utakra visz bennünket és a munka végső konzekvenciáit, végső ítéletét e gazda­sági és pénzügyi politika felett ugyancsak az elért eredmények, a következő évek vagy évti­zedek vonhatják le. Ha a nemzet nem tudja nagy céljait elérni, akkor lehet, hogy enrol a gazdasági és pénzügyi politikáról az utókor kedvezőtlenül fog nyilatkozni, ha azonban ezt az eszközt nem bocsátjuk a nemzet rendelkezé­sére, akkor bizonyos, hogy azokat a célokat nem érhetjük el. A magyar gazdasági életet azonban új szo­ciális rendszerrel kell alátámasztani és kiegé­szíteni és^ ezért van rendkívüli jelentősége az előbb említett és már részben letárgyalt kama­rai rendszer bevezetésének; ezért van szükség munlkatáborok megalkotására; ezért van szük­ség új munkáspolitikára, a munkaközvetítés államosításának megszervezésére; ezért van szükség a családvédelemre abban az értelem­ben, ahogy az nem az egyéni kegyességnek, hanem az egész nemzet politikájának vágá­nyain keresztülfut; ezért van szükség a faj megmentésének a legalsóbb gyökereiben való megfogására, a családi bérrendszer kialakítá­sára és egy olyan egészségügyi politikára, amely a nemzetnek legelesettebb rétegeit vissza tudja adni a dolgozó társadalom és a növekvő, polgárosodó néprétegeik számára. Ez a szociális és gazdasági politikát egy új politikai rendszernek kell kiegyensúlyoznia, amely politikai rendszer azonban már elfoga­dott törvényeinkben adva van. Ehhez a politi­kai rendszerhez azonban szükség van bizonyos dolgok lemérésére és bizonyos irányelvek leszö­gezésére. A probléma, a magyar feladat f az, hogy a jobboldali politikát, a keresztény és a nemzeti eszmét, nagyjában tehát azt a politi­kát, amely Európa több más nyugati «államá­ban is győzött, mi Magyarországon a magunk eszméivel, a magunk eszközeivel, a magunk társadalma mellett hogyan és milyen módon tudjuk kifejleszteni és ugyanolyan hatékonnyá tenni, mint az egyes európai államokban tör­tént. Meg kell állapítanom, hogy Magyarország konszolidációjának voltaképpen a legfontosabb lépése ezelőtt néhány hónappal következett be, amikor először próbáltuk a világ szemébe mon­dani azt, hogy a nemzet és a társadalom nem retten vissza a honvédség és a fegyveres erő idő- és korszerinti kifejlesztésétől. A magyar társadalom és nemzet politikai konszolidációjá­ról nem lehetett addig komolyan beszélni, míg ez az eszköz, ez a fegyver kezünkben nem volt, míg egyenjogúságunk ebben a mértékben nem valósult meg és ameddig európai helyzetünk állandó bizonytalanságnak lehetett e miatt és csakis e miatt kitéve. Igen t. Ház! Most, amikor felvetem azt a kérdést, hogy Magyarországon hogyan lehet megvalósítani a jobboldali és a nemzeti gon­dolatot a számunkra lehetséges eszközökkel, azt kell először figyelembe vennem, hogy váj­jon az európai fejlődés milyen irányokban haladt. Ezelőtt 20 esztendővel a jobbodali és a nemzeti gondolat nem győzhetett volna sem Németországiban,, sem Olaszországban, mert egészen más volt a nemzetközi kapitalizmus­nak, a nemzetközi marxizmusnak, az európai pénzügyi hatalmasságoknak ereje, más volt a hatalom viszonya, más volt a szociális elhe­lyezkedés és a társadalmi rétegeződés a külön­böző országokban. Amikor azt látjuk, hogy a világ-, az európai fejlődés azonban ebben az irányban halad, meg kell néznünk azt is, hogy vájjon meddig halad ebben az irányban és vájjon mi az ebből az irányzatból, amit mi magyarok is a magunk számára átvehetünk, 1918-ban az volt a magyar társadalomnak a legnagyobb bűne éis a legnagyobb hibája, hogy hitt azoknak a prófétáknak, akik azt mondták, ^ hogy a baloldali forradalom az egész világon feltartóztathatatlan és a kom­munizmus el fogja önteni a fehér emberiség világát, minek álljunk akkor vele szembe, hiszen úgyis ez lesz a vége, miért próbáljunk kockázatot vállalni, amikor egészen bizonyos, hogy tíz esztendőn belül mindenütt ez fog győzni és ezzel szemben az ellenállás teljes lehetetlenség. Ma vannak Magyarországon emberek, akik teljesen az ellenkezőjét hiszik ennék és! azt hiszik,, hogy az egész világ, hogy egész Európa néhány éven belül fasiszta lesz. Ez sem igaz. A történelem azt mutatja, hogy Európát egy és ugyanaz az elv uralni soha­sem, tudja, hogy Európa felett ugyanaz a csil­lagzat nem tud uralkodni egy adott ember­öltő alatt, hogy az ellentétek, amelvek a né­peknek vérségi összetételéből, földrajzi elhe­lyezkedéséből és társadalmi struktúrájú bói adódnak, mindig, mindenütt különböző világ­szemléleteket és rendszereket fognak felvetni és kialakítani. Nem szabad tehát ezt hinni örök, dogma gyanánt. (Helyeslés a jobboldalon. — Esztergályos János: Szóval a képviselő úr

Next

/
Oldalképek
Tartalom