Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-330

Az országgyűlés képviselőházának 330. ülése 1938 június U-én, kedden. 739 nines ellenséges érzéseim a volt kultuszminiszterrel, jelenleg tárcaíróikul i propagandaminiszterrel szemben. Elismerem, (hogy rendkívül nagy történettudós, bar ez gusztus dolga; én jobb szeretem Szekfü Gyulát. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Én elismerem, hogy igen agilis, egyet azonban nem isimerek el, azt, hogy az ő politikai múltja, szereplése, beszédei alkalmasaik volnának arra, bogy előmozdítsák azt a célt, amelyet a miniszterelnök ár bemutatkozó beszédének első mondataiban hangoztatott., (Ügy van! a szélsőbaloldalom.) hogy elég volt iá misztikumból, a ködös légkörből és végre elérkezett az ideje, hogy ezekben a kérdésekben tiszta helyzetet teremtsünk. Erre én a t. propagandlaminiszter ár személyét túlságosam alkalmasnak nem tartom. De alkotmányos berendezésű államban a propagandaminisztérium felállítását nem is tartom alkotmányos intíéizkedéisnek. Nincs rá szükség*. (pűy van! balfelől.) Az. igen t. miniszterelnök úr képességei, kormányának kiváló tagjai garanciát nyújtanak nekünk és a nemzetnek arra, hogy a maguk elgondolásait, akaratát meg tudják _ világítani a nemzet előtt. Hát vagy azt fogja az igen tisztelt propagandaminiszter úr propagálni, ami a minisztériumnak szándéka és akkor felesleges, vagy mást fog próbálni propagálni és akkor bizonyaira nem a nemzet érdekében való lesz ta működése. Hiszen emlékezzünk csak vissza költségvetési vitánkra. Szükség van-e itt propagandaminiszterre, hogy a kormány dalijait és szándékait az ország előtt megvilágosítsa, az után a beszéd után, amelyet akár a honvédelmi miniszter úr mondott, akár a belügyminiszter úr mondott, akár a közoktatásügyi miniszter úr mondott, akinek beszédét valamennyien meghatva hallgattuk itt, mert egy nagy tudósnak brilliáns emberi megnyilatkozása volt? Én azt hiszem, hogy erre a minisztériumra semmi szükség nincs. Nekem az a célom, az a törekvésem, hogy ennek a nemzetnek egész berendezése ne legyen szolgai másolata azoknak a most felbukkanó új állami szervezéseknek, mi maradjunk meg az 1848-as törvényben lefektetett alkotmányos, felelős kormányzat mellett (Helyeslés és taps balfelől.) és ezzel a kormányzattal szemben gyakorolják Önök azon az oldalon, mi ezen az oldalon alkotmányos kötelességünket. A miniszterelnök úr fanatikus ember, aki hisz, a maga elhivatottságában, a maga gondolataiban. Ugyanúgy íbiszünk mi a mi ideáinkban és- a miniszterelnök urat nem azzal becsüljük meg, ha odatolakszunk a háta mögé támogatni, hanem ha minit egész férfiak ezen a helyem '{megmaradunk és teljesítjük alkotmányos kötelességünket, az alkotmányos ellenzéknek nemes és a nemzet^ érdekében való feladatát. (Élénk helyeslés» éljenzés és taps balfelől. •— A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Makkal János képviselő úr következik szólásra. Makkai János: T. Képviselőház! Amikor egy kormánypárti szónok egy törvényjavaslat vitájában szólásra emelkedik, általában szokva vam ahhoz, hogy azt a törvényjavaslatot, amelyet tárgyalunk, támadás éri az ellenzék oldaláról. Most ennél a felhatalmazási törvényjavaslatnál, Rassay Károly igen t. képviselőtársam beszédénél î I Zi EL furcsa dolog történt, hogy a képviselő úr az egész törvényjavaslatot, a kormányzat működését, in merito voltaképpen nem részesítette abban az ellenzéki támadásban, amelyet tőle régebben egyébként megszoktunk. Ellenkezően-, azt mondotta, hogy ez a mostani kormány megnyugtató hatással volt reáés politikai híveire és nem támadta a kormányt bizonyos elszínezéssel, amihez mi,akik úgy érezzük, hogy a kormányzat intencióit jobban ismerjük, egyébként szokva vágytunk a túloldalról. Beszédének végén azonban felhozta mindazokat a kifogásokat, amelyek a kormányzattal és programmaával szemben íbenne és pártjában élnek és ezek a kifogások, ha a kormányzati politikánaik és Imrédy Béla miniszterelnök úr legutóbbi programmbeszédeinek lényegét nézem, éppen a kormány programmjának legfontosabb elemeire vonatkoznak. Rassay Károly képviselőtársam megdicsérte a kormányt azért, mert nyugalmat hozott az országba, (Egy hang a balhözépen: Hol a miniszterelnöke — Felkiáltások a baloldalon: A 33-as bizottságban!) ellenben kritika tárgyává tette a Ikormányprogrammban foglalt azokat a terveket, amelyek a kormány jövetelének lényeges^ alkotóelemei, amelyek a kormány programmjának szinte legfontosabb momentumai. Rassay Károly képviselőtársam a mai gazdasági helyzetben aggodalommal látja mind az államháztartási kiadásoknak megnövekedését, mind az ezermilliós Programm. nak azt a hatását-, hogy az a magyar adófizető társadalomra túlságosan nagy terheket fog róni. Meg kell állapítanunk, hogy ezek az aggodalmak nem teljesen alaptalanok, fel kell azonban vetnünk a kérdést erről az oldalról: jobb volna-e, ha az ország államháztartását hagynók abban a helyzetben, amilyenben évekkel ezelőtt volt és a honvédelem fejlesztése, a gazdasági és szociális célok előmozdítása érdekében a mostani nehéz és veszedelmes külpolitikai helyzetben, az ország mai belső égési folyamatának szemügyre vételével nem csinálnánk egy _ dinamikus gazdaságpolitikát, hanem hagynánk mindent úgy, ahogy évekkel ezelőtt volt? Melyik a nagyobb veszedelem? Ezt a mostani lépést a történelem bizonyára igazolni fogja, elismerve, hogy egy nehéz korszakban, amely veszedelmeket rejtett a magvarságra nézve, megpróbáltunk megtenni mindent, ami ettől a néptől, ettől a társadalomtól kitelt. Ha ezt nem tettük volna meg, lehetne a közkiadások végösszege csekélyebb, lehetne az adófizetőkre kisebb terheket róni, de a történelem igazolása elmaradna. (Ügy van! a jobboldalon.) Rassay Károly képviselő úr a'zt mondotta, hogy a magyar adófizetőkkel úgy bánnak, mint azzal a kínai halászó madárral, amelylyel kifogatják a halat, de azt azután elvészik tőle. Meg kell állapítanom erre a hasonlatra, hogy az a beruházási Programm, amelyet Darányi Kálmán Volt miniszterelnök úr győri beszédében szegezett le, amely egy hatszázmilliós adótételből és egy négyszázmillió pengős kölcsönből áll, nem a kisembereket terlheli. Ez hosszú évek, talán évtizedek óta az első olyan nagyarányú nemzeti erőfeszítés, amelyből nem a szegények, hanem a gazdagabbak, a tehetősebbek veszik ki a maguk részét. Amikor tehát a halászó madárra kötöttünk egy láncot- elsősorban a nagy halászó madarakra kötöttük, a kis halászó madarak pedig most jobban és vidámabban fognak élni, mint éltek négy évvel ezelőtt, amikor sokkal alacsonyabb búzaár és sokkal rosszabb kereseti lehetőség volt. Ha a nagy halászó madarakon látszik 105*