Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-330
738 Az országgyűlés képviselőházának 330. ülése 1938 június 14-én, kedden. tekintetben megváltoztatná az eddig követett gyakorlatot. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Ha a miniszterelnök úr a koirporációk gondolatát odaállítja, mint követendő kormányzati programmot, akkor ki kell fejtenie azt, hogy mit ért ez alatt, mi a szándéka, mik az elgondolásai, mert enélkül csak a neihczen helyreállott nyugalmat fogjuk veszélyeztetni. (Zaj.) Egy olyan megállapítás ugyanis, hogy az érdekképviseleti rendszerre térünk át, igen tágkörű. Jelenthet ártatlan gazdasági adminisztrációs megoldásokat, de a skálája elnyúlik egészen a rendi állami berendezkedésig és ha mi azt látjuk, hogy ma a gyakorlatban külföldön ezt az érdekképviseleti gondolatot minden alkalommal a politikai diktatúrás hatalom kendőzésére használják fel (Ügy van! Ügy van! balfelőL), akkor igenis joggal kívánhatjuk, hogy a miniszterelnök úr ennek az elgondolásnak bővebb kifejtését adja. (Meizler Károly: A rendi gondolat még nem diktatúra!) Amit mi láttunk itt Magyarországon a kamarák kiépítése^ terén, az nem támasztott bennünk nagy reménységet ennek a kamarai rendszernek a gyakorlati értéke tekintetében. Tiszteletreméltó kivételek vannak különösen a kamarákon belül dolgozó egyének sorában, alapjában véve azonban, sajnos, a hiúság vására volt az egész kiépített kamarai r rendszerünk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) És ha én azt nézem, hogy a kormány egy más törvényjavaslatban bedobta a közvéleménybe az újságírói kamara gondolatát és látom azt a kínlódást, hogy ennek a gondolatnak semlmi gyakorlati tartalmat és formát nem tudnak adni, akkor bizonyos óvatossággal tekintem ezt a dolgot. Kezembe került e?y ilyen újságírói kamarai tervezet, amelyet átolvastam és őszintén meg kell mondanom, hogy ha visszagondolok rá, akkor a leglényegesebb rendelkezését abban láttam, hagy a kamara esry felsőházi tagot fog nominálni a felsőihiálzba. (Derültség 4 szélsőbaloldalon.) Volt még egy dolog (Halljuk! Halljuk! balfelőL), ami némi derűvel töltött el és ez az volt, hogy ugyanebben a kamarai rendszerben megállapították a sajtóvizsga tárgyait (Bródy Ernő: Vizsga!) és a vizsga egyik tárgya lett volna a történelem is. azonban — risum teneatis — az 1920- óta történt események ismerete az, amely a jó újságírótól megkívántatik. (Rupert Rezső: Micsoda bárgyúság! — Bródy Ernő: Nagyon jó! — Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már most itt van a kötelező munkaszolgálat kérdése. Megmondom őszintén, én ezt a gondolatot egészségtelennek! és feleslegesnek tartom. Mit tudnak felhozni az indokolására 1 Azt, hogy a szellemi munkás is megismeri a fizikai munkát és megbecsüli. Hát. t, Ház, méltóztassanak nekem megengedni, lehet, hogy szükség van arra, hogy a porosz junker megismerje a fizikái munkást vagy a föld munkását, azonban ebben az országban, ahol ez a társadalom összeforrva nőtt fel, ahol, ha a közéleti vezető pozíciókban lévő egyéneket nézem, azok- családjában, azok közelálló rokonai között még ma is látom a fizikai munkásokat, (Úgy van! a szélsőbaloldaion.) úgy érzem, hogy ebből a célból igazán nincs szükség arra, hogy egy ilyen úgynevezett új ideát próbáljunk lemásolni. Én visszaemlékszem arra a háborúelőtti időre, árúikor ez a gondolat különösen Oroszországban úgy jelentkezett, hogy az egyetemi ifjúság kiment a föld népe közé. Nem az következett ebből, hogy az egyetemi ifjúság tanulta meg a föld népének megbecsülését, hanem azt következett belőle, hogy a föld népe megtanulta az egyetemi ifjúság forradalmi propagandáját. (Rajniss Ferenc: Óriási! — Fábián Béla: így van! — Rajniss Ferenc: Amit önöfc mondottak a háborúelőtti Oroszországról, azt majd összegyűjtjük egyszer! — Fábián Béla: Hát csak gyűjtse össze a képviselő úr, legalább valami, hasznos munkát végez! — Zaj. — Elnök csenget.) Annál inkább kell aggodalommal tekintenem ezt a kötelező munkaszolgálatot és a munkatáboroki ideáját, (Zaj a baloldalon.) inert nemregen éppen a kormány hivatalos 1 lapjában olvastam erről egy igen érdekes lírai cikket. Ebben a cikkben le vsán írva hogy a Balaton mellett kiképeznek 36 fiatalT' •; J lkl ^n a , m unkatáborok parancsnoki állasait fogjak betölteni. (Friedrich IstvánMit fognak csinálni?) A munkatáborok parancsnoki állasait fogják betölteni. (Friedrich S \ A %m f\ 7 alan lÍ ! , ~ Derültsécj a baloldalon) Tiszte etremeltó, előkelő katonatiszSJSSS W5 SS« ,latt «i **# eZ a ^folyam. i.vnTfí\ ltan: TeiTOész etesen uniformisuk is volt!) En meg vagyok győződve róla, hogy a katonai szolgalatra igen hasznos és igen Pmnc-Mr^^V 2 3 if í ÚA < < Ra ^iss ™.?™ + az 1S valam i0 de amitől én megdöbbentem, az ennek; a cikknek az a része ™v a "íw y a v ^ ával kapcsolatosan a It Ivinf 1 m ° ndja , W«Wto>; »Papiroson e ? s gyakorlatban egyformán verzátusok mind a harminchatan az előforduló problémák köSst? de aztán a tanterem asztala mellett megkoífnf t Z V 3 ' h ° gy . 3 le «mélyukből ismerik korunk sebeit a szociális kérdések mélységét, a világnézeti harcot, a bolsevüzmust, a marxizmust, a közgazdaság tudományának ágaitbogait, valóságos agitátorok lennének, ha úgy torúúlna a sor.« (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes!) T. Ház! Ha ezekben a munkatáborokban barom het alatt mindezt meg lehet tanulni (Derültség a szélsőbaloldalon.) és verzátussá lehet lenni, az összes világnézeti nroblémákban, a marxizmusban, a szociális problémákba«, én tisztelettel kérem a felvételemet, mert bevallom, én még arra a magaslatra nem tudtam feljutni, hogy azt merjem mondani itt az ország színe előtt, hogy én mindezeket a problémákat a maguk mélységében ismerném es azt hiszem, hogy az igen t. miniszterelnök ur, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) akineki briliáns elméleti és gyakorlati tudását ismerjük, ha lehetséges lesz ezt az elmélyülést megszerezni, oda fog ülni mellém a padba, hogy ő is megszerezze ezt. T. Ház! Én azt hiszem, hogy a magyar társadalmi élei a inulltíban is, de különösen a háború után, úgy épült fel, hegy erre semmi szükség nincs. A mi intézményeink, a leventemozgalom, a cserkészmozgalom, kulturális egyesüléseink, és így tovább, módot ínyujtanak arra, hogy a fizikai és a szellemi munkások a munka megbecsülésében találkozzanak. Egyre nem nyújtanak módot: nem nyújtanak módot arra, hogy ha úgy fordul a sor, pártagitátoro'kati nevezzenek ki. Van még egy pont, ami engem bizonyos aggodalommal tölt el, és ez a priopiagandiaminisztérium felállítása és szervezete. Nekem
