Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-330

Az országgyűlés képviselőházának 330. ülése 1938 június lU-én, kedden. kiábrándítását jelenti a tömegeknek, (Zaj a jobboldalon ) amelyeknek megnyerésére ott állanak azok, akik első pfrogrammpontnak a parlament félretolását hirdetik. (Rupert Rezső: Ilyet rendes párt be sem f oigad. — Elnök csenget.) Ennél a kérdésnél csak egyet legyen szabad még a t. képviselőtársaim figyelmébe ajánlanom, egy esztétikai, külső formai kérdést. A parlament és a politikai pártok nem egyenlők a kaszinókkal. Ha valaki elhatározza, hogy az egyik pártból kilép és a másikba belép, (Gr. Festetics Domonkos: Szabad elhatározás!) tegye ezt azzal az öntudattal és azzal a felelősséggel, (Horváth Zoltán: Kérdezze meg a választóit!) amely távoltartja őt attól a formától, hogy tisztelettel kérje a pártba való felvételét. (Horváth Zoltán: Kérdezze meg a pártját és a választóit, hogy továbbra is bizalommal viseltetnek-e iránta? — (Egy hang a jobboldalról: Megkérdezte!) — Horváth Zoltán: Dehogy kérdezte megl — Rajniss Ferenc: Ne mondjon ilyet! — Horváth Zoltán: Ez a parlamentáris felfogás!) T. Ház! Mi az ellenzék szerepét a választópolgároktól kapott megbízás alapján teljesítjük, mert ez a kötelességünk a parlament iránt és ez a kötelességünk az ország iránt. Mi ez a szerep? Valamikor, régente az angol alkotmányos fejlődésben felállítottak egy tételt, hogy az ellenzék szerepe semmi más, mint minden kormányjavaslat akadályozása, tanácscsal nem szolgálás, az indítványozástól való tartózkodás. A parlament fejlődése során azonban Deák Ferenc adta meg a magyar ellenzék szerepét, amikor megállapította, hogy az ellenzék szerepe a választóktól kapott megbízás alapján a kormány ellenőrzése, ideák képviselése és a haladás ügyének szolgálata. (Ügy van! Űgy van! a bal- és a ssélsőbalcldalon.) Mi ezt az utóbbi megállapítás szerinti feladatot akarjuk teljesíteni és azt hiszem, hogy erre ma jobban szüksé'g van, mint volt a múltban. Az egész alkotmányos élet másutt is, de nálunk különösen, abban az irányban megy, hogy a végrehajtó hatalom hatásköre egyre jo'bban és jobban bővül, óriási korlátlan felhatalmazásokat kap. Egy ilyen korlátlan felhatalmazás nagyon csábítja a végrehajtóhatalmat arra, hogy összetévessze magát az államánál és a pártot az állammal. Egy ellenzéknek tehát fokozott ellenőrzési kötelessége van ezekben az időkben. Sajnos, ez a korlátlan hatalomból származó törekvés a miniszterelnök úr beszédében is némileg hangot kapott. (Farkas István: Nagyon erősen!) Az igen t. miniszterelnök úr az ő politikai, filozófiai előadásában foglalkozott az állam és az egyén viszonyával és azt a megállapítást tette, hogy az egyén szabadságát harmóniában kell tartani az állam érdekével és ez nem az egyéni szabadság bővítésében, hanem az egyéni szabadság korlátozásában kell, hogy jelentkezzék. Azt hiszem, hogy az ilyen beállítás, amelyet Antal t. képviselőtársam is itt^ a múltkor előadott s azóta különböző variációkban, népgyűléseken megismételt, Ihogy a rend és a szabadság, mint két ellentétes fogalom állíttatik egymással szembe, nem állja meg a helyét. (Űgy van! Űgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A rend és a szabadság nem ellentétes fogalmak. (vitéz Makray Lajos: Kiegészítik egymást!) A szabadság lényege, éltető eleme a rend. Ahol nincs rend, ott nincs szabadság. (Űgy van! ]

a balhözépen.) A rend ellentéte nem a szabadság, a rend ellentéte az anarchia és a szabadságKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. nak, a polgári szabadságra felépített államnak az ellentétele az állami- mindenhatóságra telepített állam kormányzati formája, amely lehet diktatúra ilyen színben v'agy lehet diktatúra amolyan szin'ben. Minket az igen t. miniszterelnök úr megjegyzései kell, nogy óvatosságra kényszerítsenek a mi ellenzéki kötelességünk teljesítése szempontjából. A rend és a szaoadság nem elvi ellentétben állanak egymással. Ez határkérdés. Határkérdés, hogy az állam a kormányzatban mekkora szabadságot ad a polgárainak és ez a határkérdés a miniszterelnök úr kijelentései szerint veszélyeztetve van, egy bizonyos tekintetben az eltolódás veszélyével van érintve, ami annál súlyosabb, mert külső példák és belső agitációk a miniszterelnök úr megállapításainak különleges értelmet is adhatnak. Hiszen gondoljunk csak a ma reggeli lapokban megjelent és az egységes párt egy illusztris tagja részéről elmondott beszédre, amelyben újra viszontláttuk azokat a szóvirágokat, hogy új társadalmi, gazdasági és politikai berendezkedés előtt állunk. Ilyen megállapítások mellett tehát a miniszterelnök úr ideológiai meghatározásai nagyon könnyen félreértésekre adhatnak alkalmat. (Rajniss Ferenc: Szóval a régi kell, nem az új? — Friedrich István: Nem tudjuk, melyik az új! — Halljuk! Halljuk! bal felől.) Mi várjuk azokat a gyakorlati intézkedéseket, amelyek a miniszterelnök úr ideológiai felépítésének a lényeges tartalmát fogják jelenteni. Meg kell mondanom őszintén, hogy egy pár olyan bejelentése volt a miniszterelnök úrnak bemutatkozó beszédében, amelyeket mint ezen gyakorlati megvalósításnak a példáit állított oda és amelyek engem bizonyos aggodalommal töltöttek el. (Rajniss Ferenc: A kötelező munkaszolgálat!) Ügy van, t. képviselőtársam. Ezek közé tartozott például a miniszterelnök úrnak az egyenlőségről mondott megállapítása, amikor azt mondotta, hogy ne kacérkodjunk a hamis egyenlőségi fogalmakkal. T. Ház! Nagyon jól tudjuk, hogy az embereket a fizikai egyenlőség, a gazdasági egyenlőség állapotába nem tudjuk hozni; akik megpróbálták, azok a kommunizmusban végezték és ott sem tudták megvalósítani. (Egy hang half elől: Sőt!) De van a politikában az egyenlőségnek egy más fogalma, ez az embernek születésétől, hitétől, foglalkozásától független egyenlősége, a törvény előtti egyenlőség, amelyet egyetlenegy olyan nemzet sem adhat fel, amely ierénvt _tart a kultúrnemzet nevére. (Bródy Ernő: Ügy van!) Minket az igen t. kormánytól elválaszt az a törvényjavaslat is, amelynek a kidolgozásában a t. miniszterelnök úr és kormányának több tagja tevékenyen résztveft. Ez a törvényjavaslat már törvénybe van iktatva, mindenkinek állampolgári kötelessége megtartani, de énpen így kötelességünk nekünk, akik ezt a törvényt a magyar nemzetre károsnak tartjuk, hogy a meggyőzés eszközeivel, alkotmányos fegyverekkel ezzel a törvénnyel szemben a küzdelmet folytassuk/Üí/.v van! Űgy van! a szélsobaloldalon. — Zaj.) A miniszterelnök úr másik megállapítása — és itt már közeledem a munkaszolgálathoz is — a korporációk kérdése. Én a győri beszéd lee*na°yo!bb hibájának azt tartottam, hogy az akkori miniszterelnök úr beledobott a közéletbe egy csomó ideát, anélkül, hogy azok közelebbi tartalmát kifejtette volna és ezáltal egy rendkívül nagy nyugtalanságot idézett elő. Nagyon szeretném, ha a miniszterelnök úr ebhen a 105