Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-330

736 Az országgyűlés képviselőházéinak nem volt példa a nemzet életében (Ügy van! ügy van! a baloldalon.), szentimentális vagy elméleti alapokon meghatározni külpolitikánk irányát. Hogy azonban ezt az utat járhassuk, annak van egy előfeltétele és ez az előfeltétel az, hogy amint mi nem avatkozunk bele más államok belső berendezkedésébe, más államok is tartózkodjanak a magyar határnál — akár a történelmi, akár a trianoni határnál — attól, hoigy^ beleavatkozzanak a magyar belső élet formálásánali: problémájába. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha azt mondják, — azt hiszem, Tildy t. képviselőtársam is utalt erre — hogy idebent a német belső viszonyokkal szemben erős kritika hangzik el, — egy gyűlölködő kritika — ezt a magam részéről, t. képviselőtársam, elítélem, de csak abban a pillanatban, ha ugyanaíkkor nincsenek törekvések, amelyek a magyar belső életet e külső és támadó politika irányzatába akarják átalakítani. Amelyik pillanatban idebent az országban vagy az ország határán kívül vannak olyan törekvések, hogy a magyar alkotmányos életet, a magyar belső berendezkedést, a magyar társadalmi életet átalakítsák arra a mintára, amely külső államokban van, akkor nekem, ha ezt mint jövendő ideált állatják oda, kötelességem ezzel szembefordulni, akkor nekem kötelességem, miután ilyen átalakulástól nemzetem létét fe- . nyegetettnek látom, megmutatni az érem másik oldalát is. (Helyeslés.) Nagyon egyszerű a dolog*: tartózkodjunk külső vonatkozásoknak a magyar belső életre való vetítésétől, foglalkozzunk izoláltan a mi belső politikai problémáinkkal, abkoir sem jogosulatlan támadás, sem jogosulatlan adorálás és dicsőítés nem fog bekövetkezni. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! őszintén megvallva, bizonyos lehangoltsággal nézem, hogy a magyar társadalom életében bizonyos csüggedettség kezd beállani, a nagy politikai, nemzeti öncélúság kérdésétől való nagy elhajlás. Halljuk társaságban, sőt olvassuk lapokban, mint politikai programmnyilatkozatokat, hogy ez a magyar nemzet honit! tudott szerezni, de nem tudott hont alapítani, hont fenntartani, hanem rá volt szorulva mindig külső segítségre (Tildy Zoltán: Nem tudott nemzet lenni!), nem tudott nemzet lenni. Ezzel a beállítással nekünk szembe kell szállnunk, mert ez a beállítás ennek a nemzetnek a sírját fogja megásni. (Rupert Rezső: És ezek szabadon járnak!) Ez a nemzet nem azért maradt fenn évszázadokon keresztül, mert külső kapcsolatai voltak (Ügy van! Úgy van!), hanem azért maradt fent. ezen külső kapcsolatok ellenére, mert a maga nemzeti létét körömszakadtáig védte. (Úgy van! Úgy van! — Taps a jobb- és baloldalon. — Erődi-Harrach Tihamér: Egy nemzetben sem volt oly erős a ! nemzet államfenntartó ereje, mint a magyar nemzetben! — Rupert Rezső: Egy nemzetnek sem volt annyi ellensége, mint a magyarnak és mégis megmaradt!) Én csak arra figyelmeztetem azokat, akik ebben az irányban akarják befolyásolni a magyar közéletet, hogy nézzenek egy kicsikét tovább is, mint 1933., nézzék meg a háború előtti nagynémet agitációt, amely ugyanazon elvi elgondolás alapján, hogy ennek a kis magyar nemzetnek nincs létjogosultsága, Magyarországot markgrófsággá akarta átalakítani. Elfelejtik, hogy a háború előtt is volt egy igen nagy propaganda a hivatalos Németországban (Horváth Zoltán: Mitteleuropa!), a régi Németországban, amely már számolt a 330. ülése 1938 június lA-én, kedden. történelmi Magyarország felbontásával. Nekünk egy kötelességünk van, az, hogy a nemzeti öntudatot fenntartsuk. (Rajniss Ferenc közbeszól. — Horváth Zoltán: A háború alatt: Berlin—Bagdad!) A háború előtt nem volt agitáció, Rajniss képviselőtársam'? Akkor is volt és éppen ez mutatja azt, hogy ez nem politikai és világnézeti elvi kérdéseknek a problémája, hanem egy az adottságból jövő imperialista mozgalom, amellyel szemben mindnyájunknak össze kell fognunk, hogy a magunk pozícióját megmentsük. (Helyeslés. Taps balfelŐl) • T. Ház! Néhány évvel ezelőtt a nemzeti öncélúság volt a jelszó, ettől zengett az egész ország. Hát igenis, a nemzeti öncélúság kell, hogy áthassa a nemzetet, nem pártpolitikai és taktikai jelszó gyanánt, hanem lényegében és értelmében annak a tudata, hogy nekünk itt történelmi hivatásunk van. Lehet,_ hogy most az elbizakodottság miatt azt mondják, — nemcsak reánk, hanem más kis nemzetékre is — hogy micsoda jogosultsága van egy fr—7 milliós nemzetnek az önálló nemzeti létre. Erre én csak azt válaszolom, hogy az emberiséget a kultúra és a civilizáció fejlődése során mindig azok a 6—7 milliós kis nemzetek vitték előre. (Ugy van! Ugy van! balfelől. — Horváth Zoltán: Itt élnünk, halnunk kell, akár tetszik másoknak, akár nem!) T. Ház! Igyekeztem objektíve megállapítani azokat az okokat, amelyek itt a belső megnyugvást előidézték. Ha azonban mi a nagy elvi fundamentális

1 kérdésekben, a nemzeti lét nagy problémáiban, a kormányzás nagy irányelveiben egyet is értünk, ebből nem következik az, hogy most már dezertáljunk, elhagyjuk ezeket az ellenzéki padokat és igyekezzünk az önök soraiba beállani. Vannak önök úgyis elegen, túlsokan vannak. (Bródy Ernő: Megtelt!) A mi kötelességünk az, hogy elvi álláspontunkon állva teljesítsük ellenzéki kötelességünket és azt a kötelességünket, amelyet választópolgárainkkal szemben vállaltunk. Sokszor volt szó arról, sokat beszéltek az elmúlt idő-ben, hogy az, egypártrendszer egyet jelent a parlament, halálával. De az egypártrendszer kialakulása nemcsak akkor jelenti a parlament halálát, hogyha azt erőszakkal felülről csinálják meg, hanem az egypártrendszer akkor is a parlament halálát jelenti, ha azt alulról gyávaságból, megalkuvásból, kényelemszeretetből hozzuk létre. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — vitéz Shvoy Kálmán: Ebben igaza van!) A miniszterelnök úr beszélt ifjú emberekről, akik... (Rajniss Ferenc: Ki kell nevezni az ellenzéket!) Mi magunkat kineveztük és ezt a kinevezést tartjuk. — Az igen t. miniszterelnök úr rámutatott a mi életünknek egy nagyon megdöbbentő tünetére, a kényelmes életre törekvő ifjúságra és rámutatott arra, hogy ez a kényelmes életre törekvés s a harcnak és a küzdelemnek megvetése a nemzeti karakter elnyomorodását jelenti. Én azt hiszem, hogy ez a megállapítás, amelyet a miniszterelnök úr tett, nemcsak az életben elhelyezkedni akaró ifjúságra, hanem a politikai if jakra is vonatkozik. Be kell látnunk, t. Ház, hogy egy olyan tünet, hogy a tegnap ellenzéki programmal megválasztott egyén ima bevonul a kormány pártJel OH, cX parlamentarizmus lejáratását jelenti, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Tessék lemondani!) korrumpálását jelenti a parlamenti gondolatnak és a