Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-330
Az országgyűlés képviselőházának vetésről szóló 1937. évi XI. te. 5. §-ában foglaltaknak megfelelően olyképpen, hogy a költségvetési törvényjavaslatban szabatosan' megállapíttatnak a költségvetésnek azok a tagozatai, amelyek között a hitelátruházás egyáltalán lehetséges, a törvényhozás által engedélyezett hitelátruházási jog tényleges' gyakorlása azonban a minisztertanács engedélyétől tétetik függővé, amely ezt a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával engedélyezheti. lA hitelátruházásoknál követett ez az újabb szabályozás ugyanis jól bevált és egyesíti az 1897. évi XX. te. 15. §-án alapuló korábbi, valamint az 1924/25. és 1931/32. költségvetési években kialakult gyakorlat előnyeit. A 6. § olyan rendelkezést tartalmaz, hogy az 1988/39. költségvetési évben a rendes és az átmeneti kiadások céljaira megállapított öszszegekre nézve a költségvetési éven túl még egy évre, vagyis az 1939/40. évi költségvetési év végéig terjedő felhasználása idő megállapításának helye nincs. A beruházások céljaira megállapított összegekre nézve azonban a felhasználási idő az 1939/40. költségvetési év végéig terjed. A rendes és az átmeneti kiadásokra nézve ugyanis kívánatos, hogy ezeknek a költségvetési éven túl terjedő időre való felhasználási lehetősége kizárassék, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a beruházások céljaira szánt összegek célszerű és legmegfelelőbb időben való felhasználása — tekintette] arra» hogy a költségvetési év vége olyan időpontra esik, amikor a beruházási munkák a dolgok természeténél fogva még folyamatban vannak — kívánatossá teszi, hogy ezekre nézve az egy év helyett az 1931. évi válság^ előtt követett gyakorlatnak megfelelően kétévi felhasználási idő engedélyeztessék. É A 7. § a törvény életbeléptetésére és végrehajtására vonatkozik. A kormány ezúttal is csatolt egy kimutatást a felhatalmazási törvényjavaslat indokolásához, amelyben részletezi az előző felhatalmazási törvény megalkotása óta elidegenített állami ingatlanokat. Ez a képviselőháznak egy 1880. évi határozata alapján történik, amely szerint a kormány évről-évre tartozik bejelenteni a képviselőháznak az állami ingatlanok elidegenítését. Az 1929/30. évi költségvetés óta ez az appn'opriációs törvényjavaslat indokolásával kapcsolatban történik, ami lényegileg a háború előtti gyakorlathoz való visszatérést jelenti, mégis azzal az eltéréssel, hogy nem úgy, mint azelőtt, a földmívelésügyi tárca költségvetésével kapcsolatban, hanem, miután az elidegenítések több tárcát érdekelnek, célszerűen az appropriációs törvényjavaslat indokolásával kapcsolatban jelentetnek be ezek az, elidegenítések. Ez a bejelentés részletesen felsorolja az, elidegenített ingatlanokat, úgyhogy a tételenkénti elbírálásnak megvan a lehetősége. T. Képviselőház! Miután az előadottakból megállapítható, hogy az 1938/39. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat csupán azokat a törvényes intézkedéseket foglalja magában, amelyek a költségvetés végrehajtására vonatkoznak, rendelkezései megfelelnek mind az eddigi gyakorlatnak, mind pedig a fennálló törvényes rendelkezéseknek, ezek alapján és az előbb elmondott általános indokolásom alapján tisztelettel javaslom a t. Háznak ennek a törvényjavaslatnak úgy általánosságban, mint részleteiben való elfogadását. (Helyeslés és éljenzés.) 330. ülése 1938 június 14-én, kedden. 731 Elnök: Rassay Károly képviselő nrat illeti a szó. Rassay Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. előadó úr az appropriációs javaslat szakszerű ismertetése mellett felvetette azt az elméleti kérdést is, hogy vájjon van-e értelme a költségvetés törvényjavaslata mellett egy külön appropriációs törvényjavaslat benyújtásának és letárgyalásának. Ez az elmé! leti kérdés nem ma merült fel először. Felmerült az, elmúlt évek során is egy alkalomj mai, amikor a kormány megpróbálta az appropriációt a költségvetéssel egy. keretbe foglalva a Ház elé terjeszteni; a Ház azonban akkor — alkotmányjogi és törvényes alapra helyezkedve — ezt az elgondolást visszautasította. T. Ház! Ez olyan berendezése az alkotmányos életnek, amelyet érinteni néni tartom sem szükségesnek, sem célszerűnek. Végre a költségvetés számszerű bírálata lehetséges, kétségtelen azonban, hogy a költségvetés visszautasítása lehetetlen, mert hiszen a költségvetés visszautasítása egyet jelentene az állami anarchia deklarálásával. Ezzel szemben az appropriációs javaslat a bizalom kérdése, amely bizalom kérdésétől függ azután az, hogy valaki az állam számára megállapított költségvetési keretekben való gazdálkodást <a konkret kormánynak megadja-e, vagy megtagadja-e tőle. De akáfrmi legyen az elméleti álláspont — és ezért voltam bátor ezt a kérdést most megemlíteni — egy bizonyos: ezt a kérdést nem lehet a házszabályok köretében megoldani; ezt a kérdést csakis törvényhozási úton lehet megoldani, annál is inkább, mert ez már erintia Felsőház jogkörét is, amely az appropriated tekintetéiben korlátlan, a költségvetés tekintetében azonban korlátozott. Függetlenül azonban az elméleti kérdéstől, gyakorlatilag Valóbban fel lelhet vetni, hogy a mai időkben van-e nagy gyakorlati jelentősége az appropriáeiós törvényjavaslatnak. En már 1931 óta félvetettem azt a kérdést, hogy tulajdonképpen milyen gyakorlati értelme van a tágkörű felhatalmazások mellett a költségvetés as az appropriáció tárgyalásának. Hiszen a költségvetés és az appropriáció bizonyos megkötöttséget kíván a kormánynak adni az állami bevételek felhasználása, a kiadások teljesítése tekintetében, míg ugyanakkor az 1931-ben első ízben megadott és azóta állandóan meghosszabbított felhatalmazási javaslat a kormánynak — azt kell mondanom — korlátlan rendelkezést ad mind a kiadások alakítása, mind új bevételi források biztosítása tekintetében. Gyakorlati szempontból tehát, függetlenül a parlamenti tárgyalás technikájának szempontjaitól, valóban nem sok gyakorlati értéke van ilyen viszonyok között az appropriációs törvényjavaslatnak. De ha ez volt a helyzet eddig, ma még jobban leegyszerűsítő dik a kérdés és ma még kevésbé van gyakorlati jelentősége ennek az appropriációs javaslatnak. Amikor mi megszavaztuk az egymilliárdos beruházási kölcsönt, akkor tulajdonképpen nemcsak az appiropriáció ideája szenvedett .súlyos törést, hanem maga a költségvetés számszerű összeállítása és keretbeosztása is tulajdonképpen illuzóriussá vált. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a beruházási törvényben olyan szükségletek fedezéséről is van — igaz, csak általános megjelölések keretében — gondoskodva, amelyek normális viszonyok között a rendes évi költségvetésbe 104*
