Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-330

730 Az országgyűlés képviselőházának appropriáció maga nem válik-e felesLegfâssé. Minthogy az 1869. évi költségvetés óta követett gyakorlatunk a külön megajánlást illetőleg változatlanul fennáll és így az appropriáció hozzátartozik parlamentáris alkotmány ren d­szerünlkhöz, igy tehát mindaz, amit ebben a vonatkozásban mondottam, pusztán teoretikus jelentőségű. Hogy mégis kitértem rá, annak egyik oka . az, hogy ebben a formában az appropriációs javaslatnak a pénzügyi bizott­ságban történt tárgyalása során ez a kérdés felvetődött, és ez kétségtelenül oly kérdés, amellyel jelentőségénél fogva, másrészt az említett okokból a törvényhozásnak a jövőben a legközelebbi házszabálymódosítás során mindén valószínűség szerint foglalkoznia is kell. A másik és a tulajdoiiképpeni indító szem­pont, amelynek alapján ezt a kérdésit! kiemel­tem, az, hogy a megajánlásnak vagy felhatal­mazásnak — végeredményben mindegy, 'bár­melyik névéin nevezem —• lényege 'magának a bizalomnak konkrét kérdése, és azért is kíván­tam e tekintetben a költségvetési vitára allu­dálni, mert erre nézve már ott jelentős meg­nyilatkozások történtek. Az állami 'budget-en nyugvó kormányzás szempontjából a bizalomnak most ebiben az év­ben kétségtelenül fokozottabbnak és nagyobb­nak kell lennie, mint bármikor a múltban volt (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.), meH egyrészt a kormány —i a beruházási program­mot is ideértve — szinte, kettős költségvetéssel dolgozik, de szociális és gazdasági téren is felmérhetetlenül nagyobb és súlyosabb felada­tok előtt áll, mint az előző években, másrészt a teljesen bizonytalan nemzetközi helyzetben, amely bármely pillanatban felborulással fe­nyegeti Európa békéjét, a kormányra nem kisebb kötelesség vár, mint állékonyan bizto­sítani hazánk területén a rendet, a nyugal­mat, a biztonságot, ezeken felül pedig a ren­delkezésre álló szűkös eszközökkel irányítani és alátámasztani a fejlődést és a haladást, amellyel a lakosság kiemelkedik abból a gaz­dasági és szociális elmaradottságból, amely­ben — sajnos — tengődik és amellyel előlké­szül és képessé lesz a jövendő ismerétllen, de kétségkívül rendkívül súlyosnak mutatkozó feladatainak teljesítésére. Nem akarom itt megismételni azokat, ami­ket a költségvetési vitát bevezető beszédemben már elmondottam volt a kormányprogramul; ról, azokat méltóztattak hallani a költségvetési vita során is. De méltóztattak hallani az egyes tárcák vitája során az egyes miniszter urak elhangzott beszédeit, amely beszédek most a költségvetési év kezdetén még csak ígéretek, de mindenesetre olyan ígéretek, amelyeknek támasztéka az illető kormányférfiak egyénisé­gében és tettekben gazdag múltjában gyökere­zik. Akár a ihonvédelmi, alkar a mezőgazdasági, akár a szociális, vagy akár a kulturális szük­ségletek kielégítésére várakozunk, az elhang­zott .kijelentések alapján a költségvetés, vala­mint a beruházási terv nyújtotta, határig meg­nyugvással tekinthetünk ez elé a várakozás elé, de teljes bizalommal lehetünk abban a tekintetben is, hogy az ország* rendje és nyu­galma, a békés polgári munka garanciái fel­tétlenül biztosítva lesznek és viszont a meg­nyilvánuló nizalom kétségtelenül jelentős ala­pot fog nyújtani a kormányzat részére abban a tekintetben, hogy az alkotó munkákból össze­tevődő programmját ennek a bizalomnak alap­ján akadálytalanul megvalósíthassa. Visszatérve a beszédem elején említettekre, az appropriációs törvényjavaslat kritériuma a 330. ülése 1938 június 14-én, kedden. kormány iránti bizalom kérdése. Én ezt már a költségvetési vita lezártával, az abban elhang­zottak megnyilvánulásával, a költségvetés elfo­gadásának módjával lényegileg kifejezettnek látom, mégis ezeket kívántam előrebocsátani, , mielőtt magának a javaslatnak ismertetésére reátérnék. Az 1938/39. évi költségvetést annakidején részletesen ismertettem a t. képviselőház előtt. Ezzel kapcsolatiban volt alkalmam rámutatni azokra a körülményekre, amelyek ennek a költ­ségvetésnek a megelőző évitől való eltéréseit indokolják. Minthogy a költségvetési törvény­javaslatnak a bevételekre és a kiadásokra vo­natkozó része ugyanazokat a tételeket tartal­mazza, amelyeket a költségvetés, mindössze azzal az eltéréssel, hogy a részletes költségve­tésben alrovatok szerint is részletezett kiadáso­kat és bevételeket a felhatalmazási törvény­javaslat az alkotmányos gyakorlatnak és a költségvetési dognak megfelelően rovatonkénti vészletezésisel tünteti fel, ennek folytán a rész­letes ismertetést ez alkalommal mellőzöm. Reá kívánok azonban mutatni arra, hogy az állam­háztartás kereteinek megállapításánál az ész­szerű takarékosság követelményeinek szem 'előtt tartása mellett fokozott mértékben jelentkező honvédelmi, szociális, és gazdasági szükségle­tek, valamint a bevételeknél mutatkozó emel­kedő tendencia figyelembevételével az 1938/39. évi költségvetés kiadásai 67­8 millió pengővel, bevételei pedig 135-9 millió pengővel magasabb összegben irányoztattak elő, mint az előző évi költségvetésben. Az 1938/39. évi költségvetés 103.000 pengő felesleget tüntet fel az előző évi költségvetésben előirányzott kereken 68 millió pengő (hiánnyal szemben. Amint a költségvetési vitát bevezető be­szédemben voltam szerencsés említhetni, hosszú évek után ez az; első kiegyensúlyozott költségvetés. Ezt az eredményt a mezőgazda­ság vásárlóképességének növekedésében, az ipari termelés és forgalom fokozódásában, a külkereskedelem kedvező alakulásában, a fo­gyasztás élénkülésében és az, állami bevételek emelkedésében egyaránt kifejezésre jutó gaz­dasági javulás tette lehetővé. Ha a legutóbbi időszakban a gazdasági javulás irama ímeg is lassult, az a realitás és az az óvatosság, amely ezt a költségvetést jellemzi, biztosítéka annak, hogy a nehéz áldozatok árán megszerzett _ és államigazgatási szempontokból olyannyira fontos államháztartási egyensúly fenntartásá­nak és megszilárdulásának a lehetősége bizto­sítva van. Áttérve a törvényjavaslat egyes szakaszai­nak ismertetésére, ezekre nézve a következő­ket van szerencsém előadni: Az 1- § a kiadásokat, a 2. § pedig a be­vételeket tünteti fel fejezetenként, címenként és rovatonként, úgy, amint azokat a részletes ' költségvetés is tartalmazza, A 3. § a kiadások és a bevételek végiössze­gét és mérlegét tünteti If el. Minthogy a költ­ségvetés mérlege felesleget mutat, a szakasz egyúttal oly értelmű rendelkezést is tartal­maz, hogy ezt a felesleget a pénztári készle­tek gyarapítására kell fordítani. A4, | a tulajdonképpeni megajánlásra, az appropriációra vonatkozik, vagyis ez ad fel­hatalmazást a kormánynak arra, hogy az állam különböző bevételeit a kiadások teljesí­tésére igénybevegye. E szakasz szövege azo­nos az 1937/38. évi állami költségvetésről szóló 1937, évi XI. te 4. §-ának szövegével. Az 5. § a hitelátruházások kérdését szabá­lyozza, éspedig az 1937/38. évi állami költség-

Next

/
Oldalképek
Tartalom