Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

712 Az orszá ggyülés képviselőházának 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. egy szoba-konyhás házadómentesség, mert hi- ( szén tényleg csak egy szobájuk és konyhájuk van. Teljesen érthetetlen, hogy azért, mert a két szoba-konyhás lakás együvé van építve, nem kapják meg az adókedvezményt. Nem lehet azt a házat kettévágni és odébb tolni egyes részeit! Méltóztassék gondoskodni arról, hogy olyan esetekben, amikor egy kétszobás házat két külön család bír, az a két család ugyanúgy élvezz© az adókedvezményt, mintha a két lakás külön állana és az egész ház egyszoba-konyhás lenne. De továbbmenőleg szeretném még, ha a szoba-konyhás házadókedvezménynél a gyermekek számára is tekintettel lennének a pénzügyi hatóságok. Itt tekintetbe kell venni a falu népét. Az én egyik községemben van 3000 lakos és ezek között 1100 gyermek van. Méltóztassanak elhinni, hogy ott minden családban 8—10— 12 gyermek van. Ne méltóztassanak egy-egy ilyen családot egy szobába összezsúfolni és ott, ahol 6—8—10 gyermek van, ne méltóztassék csak egyszoba-konyhás házhoz kötni az adómentességet, mert ahol ennyi nebuló van együtt a szülőkkel, ott mégis csaki szükség van férőhelyre, nem alhatnak egymás hegyen-hátán. Tessék tehát gondoskodni arról, hogy bizonyos gyermekszámon felül már a kétszobás ház is megkapj adómentességet. (Mózes Sándor: Ilyen esetekben háromszobás házat is mentesíteni kellene az adó alól!) Nem mondom, hogy általánosítani kell ezt a kedvezményt, nem mindenütt van ez így, de egyik községemben például 10—12 ember van egy házban, akik most lebontották a másik szobát, csak azért, hogy megkapják a házadómentességet. Nem tudnak mást csinálni. À parasztembernek roppant nagy dolog, ha 10—20 pengő adót kell fizetnie, mert ezt az összeget nagyon nehezen keresi meg. Azt kérem tehát, hogy a pénzügyi kormányzat a szoba-konyhás házadómentesség kedvezményét a gyermekszámra való tekintettel szabja meg: mondjuk, öt gyermeken felül, vagy nem tudom mennyi gyermeken felül — ami meg is van állapítva különben az adóknál egyes tekintetekből — a kétszobás házakra is méltóztassék megadni az adómentességi kedvezményt. Természetesen napszámosokról van szó. A kereskedelmi tárca költségvetésénél említették, — itt íazért említem smsig, mert a pénzügyi kérdésekhez tartozik — hogy azt a kiisüpairost, azt a szegény falusa susztert és szabót, •aíkijneík a szobája eigyúttal a imlühelye i®, méltóztassék úgy teíkiinteinii, nmint napszámos embert, Igiaiz, hogy mi mindig ilyen kérésekkel és Mterjeisztésekkel jövünk és a pénzügyi kormányzat azt mondhatja, hogy ezeknek a kereteit nem lehet folyton tágítainii, imlert aktkor végeredményben jsenikii sem fog adót fizetni, die ha már 'egyáltalán szociális gosdoskiodásról kívánunk besizéíliui és valami szcciál% mázt akarunk ragasztani az egész pénzügyi politikára, az ilyen kisebb dolgokat meg (kelleme valósítani és nem kelleme elzárkózni tőlük. Ugyancsak laiz adóknál a pénzügyi konmlámyzat figyelmeibe ajánlanám azt, hogy az adóhivatali vezetőiknek miéltóztassléík valamivel több BzaJbadkezet biztosítani. A helyzet ima -aiz, hogy az (adóhivatali főnök a pénzügyigazgatóság-" tói, a pénzügyiigazgatóság pedig valószínűleg a péuzügymámiisztériumitól hónapról-hónapra kap ja az ukáziokat,, hotgy ezt csinálni, azt osl-málini, amazt csinálni s az a staegény adóhivatali főnök, aki ismeri a maga járásának, a maga vidékének minden baját, aki tudja, hogy imikoir van az ottaniaknak keresetük, ö aki tudja, hogy hol és miből lehet pénzelni, kapkodja a fejet, mert nem tudja, miit csináljon: vagy eleget tesz a pónziügyigaagatóság követelésének es akkor tönkirevágja azt az adófizető^ vidéket, vagy mem tesz elegét, s' akkor őt szorítják meg felülről, vagy esetleg hamis jelentéseket kénytelen felterjeszteni. En állandóan érintkezem ezekkel az adóhivatali főnökökkel, az ország különböző részeim. Nem) vaigyok felhatalmazva, hogy az ő kéréseiket tolmáosieljam, de látom,, hogy nagyon szeretnék azt. hogy nékik egyévi kereten ibelül a mozgási lehetőségük biztosítva legyen. Tessék elhinni, hogy isokkal biztosabban elérnék a százszázalékos adóbehajtást és hozzá esetleg még a hátralékok törlesztését is akkor, ha alkalmazkodni tudnának minden egyes vidékem a behajtás időpontját illetőleg ahhoz, hogy mikior van ott pénz. Olyan vidéken, ahol például epret Ibőven termelnek, beszedik az adót most, ahol szilvát termelnek, beszedik az adót szilvaéréskor, hiszen isimeriik a vidékeket és náluk imiinden nyilván van tartva. Em maigam csodálkozom, hogy az aiz adóhivatali főnök jobban ismeri ia községet, miiint magáim, akli esetleg ott lakom, lök tudják azt, hogy mikor hol lehet adót behajtani, tehát ne méltóztassék felülről folyton hajszolni és zaklatni, hogy ennyit és ennyit hajtsanak be,, mert ezzel idegesítik; és lehetetlenné tesizik az ő munkájukat. Ha az adóhivatali főnökök és ezeknek révén azután a községi adóbehajtóik több mozgási lehetőségiét kapnak, a pénzügyi eredmény mem lesz roszszabb, viszontt az adóbehajtás sokkal kíméletesebb lesz, ami viszont kormányzati érdek volna. Egy külön kérdést vagyok bátor most előterjeszteni, a házhelyeiknek a dolgát. Az előző pénzügyminiszter úr egy általam ugyan nem egészen helyeselt, de mindenesetre elismerendő eljárással a kiosztott földek árát lényegesen leszállította; a kataszteri tiszta jövedelem hatvanszorosáról negyvenszeresére szállította le a földek árát. A házhelyeknél azonban nem történt intézkedés, pedig benne van az, hogy ahol 20%-os árcsökkentés még nem történt, ott lehet kérni a házhelyek árának leszállítását. De ez egyúttal involválja azt, hogy osak 20% körüli leszállításról lehet szó. Ha a földeknél 33% engedményt adtunk, mert 60-szorosról leszállítottuk 40-szeresre, akkor a házhelyeknél legalább 50% engedményt kell adnunk. Nem mulaszthatom el ugyanis ismételten hangoztatni azt, hogy a helyes politika az, ha a házhelyen és házon kezdjük. Ne földet varrjunk tehát a nyakába, Ina nem adunk hozzá házat és házhelyet, hanem adjunk neki házat és házhelyet, hogy: vesd meg a lábad, legyen otthonod, legyen egy kis talaj a lábad alatt s kaparj magadnak hozzá, amit tudsz igyekezettel és munkával. Az első segítségnek tehát a házhelyeknél és a házépítésieknél kell megnyilvánulnia hiszen ez volt boldogult vezérünk. Nagyatádi Szabó István alapelve is, hogy minél olcsóbban házhelyhez kell juttatni az ettnbereket, hogy a mai humoros szóval mondva, talaj gyökeres ember legyen belőlük, belenőj jenek a földbe, hozzánőjjenek a hazához. A lényeg az, hogy ezeknek a házhelyeknek az árát méltóztassék leszállítani. Igaz, hogy a rendeletet már kiadták, végre is hajtották és mem történt semmi a házhelyek-