Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

710 Az országgyűlés képviselőházának a kincstár részéről az, hogy nem léptette életbe a középfokú közigazgatási bíráskodást, hanem amikor a törvénykezés egyszerűsítése révén csak 2000 pengőnél magasabb perértékű ügyek kerülhetnek a királyi ítélőtábla elé és csak 5000 pengőnél magasabb perértékű ügyek a királyi Kúria elé, akkor a királyi Kúriával egyenrangú legfelsőbb közigazgatási bíróság elé 50 filléres illetékügyek is kerülhetnek. Megismétlem a belügyi tárca tárgyalása rendjén is előterjesztett azt a kérésemet, hogy mind az öt királyi ítélőtábla székhelyén fel kellene állítani a középfokú közigazgatási bíróságot és legalább is az 1000 pengőnél nem magasabb adó- és illetékügyek e középfokú közigazgatási bíróság elé lennének utalandók. Tudom, hogy ezzel szemben a jogegységre való törekvés emeli azt a kifogást, hogy a jogegység veszélyben lévén, nem lehet a bíróságokat ennyire decentralizálni. A jogegység megóvása érdekében azonban be lehet vezetni azt a rendszert, hogy minden közigazgatási bíróság a legfőbb közigazgatási bíróság elnökének felügyelete alá legyen rendelve, aki a jogegység megóvása érdekében elvi jelentőségű határozatok kimondására bivbatja fel az alsóbbfokú közigazgatási bíróságokat, amelyeket azután a legfőbb közigazgatási bíróság hivatalból felülbírálván, a maga elhatározását döntvény alakjában hozhatja nyilvánosságra. Ezek a döntvények úgy az összes közigazgatási bíróságok tanácsaira, mint a közigazgatási hatóságokra nézve kötelezővé tétetnének és ezzel a jogegység a legteljesebb mértékben meg lenne óva. A középfokú közigazgatási bíróságnak a felállítását már 50 év óta szorgalmazzák mind az elméleti, mind a gyakorlati jogászok. Legutóbb az 1928. évi országos jogászgyűlés alkalmával is kifejezetten hangoztatták ezt a kívánságot, továbbá ügyvédszövetségi gyűléseken is és a memorandumok hosszú sorozata áll rendelkezésre a kormányzatnak. Én tehát arra kénem az igen t. pénzügyi kormányzatot, ne méltóztassék pénzügyi okokból ennek megvalósítását hátráltatni, mert szerintem a kö zépfokú közigazgatási bíróság felállítása a kincstárnak nem túlköltekezést, hanem megtakarítást jelent, különösen, ha még be méltóztatnak hozni a külön törvénykezési illetéket és 'ha a jövedéki bírságpénzek, a pénzbírságok, sőt — a fegyelmi bíráskodás is ezek hatáskörébe utaltatván — a felfüggesztett tisztviselők visszatartott illetményei is erre a célra lennének felhasználhatók. A középfokú közigazgatási bíróság felállítása mindenesetre szükséges a íegfőbb közigazgatási bíróság el nem odázható tehermentesítése érdekében is. T. Ház! Nagyjából ezek voltak azok a gondolatok, amelyeket a pénzügyi tárcával kapcsolatosan bátor voltam előadni. Mivel a pénzügyi kormányzat és általában a kormányzat iránt bizalommal viseltetem és mivel azt látom, hogy a boldog emlékezetű Gömbös Gyula ideje óta a szociális törekvések mindinkább előtérbe lépnek és különösen a mezőgazdaság megsegítése tekintetében az utóbbi 2—3 év alatt több történt, mint azelőtt 20—30 éven át, a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Ház! A múlt alkalommal, amikor a kereskedelemügyi tárca költségvetését tárgyaltuk, élesen kifogásoltam, hogy a kormány részéről senki sem tisztelte meg a 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. képviselőházat jelenlétével. Annál nagyobb elismerésemet kell kifejeznem most, amikor a pénzügyminiszter úr eltávozása után gondoskodott arról, hogy a parlamentáris rendszernek megfelelően legyen jelen miniszter a tárca költségvetésének tárgyalásánál. (Helyeslés balfelől.) Ez alkotmányos kérdés, a parlamentáris rendszer kérdése és amikor annyi oldalról védekeznek az úgynevezett diktatúrák és felforgatások ellen és olyan nagyon védik a meglévő alkotmányos rendszert, akkor legalább a dolognak ezt a részét illik, hogy betartsa a kormány. És miután betartja, ezért elismerésemet fejezem ki. A szóbanforgó tárca általános kérdéseire nem kívánok kitérni, mert előttem szólott igen t. képviselőtársaim általában indokolták a nagy keretekben elfoglalható álláspontot. Előttem szólott igen t. képviselőtársamhoz hasonlóan inkább apró gyakorlati kérdésekkel jövök elő és kérem a mélyen t. államtitkár urat, hogy ezeket, mint az élet napi kérdéseit, méltóztassék ad notam venni és megfontolás tárgyává tenni. Azok a gyakorlati kérdések, amelyeket Benkő igen t. képviselőtársam is nagyon szépen és a falu népének kedve szerint fejtett ki, szerintem sokkal fontosabbak, mint nagy általánosságokban hangoztatni irányelveket, amelyeket megvalósítani ez a rendszer úgy sem fog, az új rendszer pedig úgy sem születik meg. Előttem szólott mélyen t. képviselőtársam beszélt a Tiszántúllal kapcsolatban a kataszteri osztályozás aránytalan voltáról. Én kiszélesítem ezt a kérdést. A kataszteri osztályozás ma már az egész országban elavult dolog. Ezt évtizedekkel ezelőtt csinálták, amikor még jóformán vasutak sem voltak és nem voltak modern közlekedési eszközök és utak. Éppen ezért a legnagyobb mértékben hiányolnom kell, hogy a költségvetésben alig pár ezer pengő van felvéve az új földosztálybasorozások költségeire. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy az egész ország kataszteri osztályozását át kell dolgozni. Ez természetesen olyan nagy munka és olyan nagy költséggel jár, amelyet a kormányzat, az állam egyszerre nem vállalhat. Részletekben azonban hozzá lehetne kezdeni ehhez. A mélyen t. pénzügyi kormányzat feladata volna tehát, — és kérem is, vegye feladatává — hogy évről-évre egy-egy országrésznek, egy-egy járásnak, vagy megyének a kataszteri osztályozását méltóztassék felülvizsgálni. Amióta ezek az osztályozások történtek, azóta új betonutak épültek, autobuszközlekedós lépett életbe, egészen más viszonyok és értékesítési lehetőségek álltak elő, ennék folytán • a mai kataszteri osztályozás az egyik országrész szempontjából aránytalanul hátrányos. Az aránytalanság és igazságtalanság fenntartása sohasem volt államrezon. Méltóztassék tehát legalább megkezdeni a lépéseket arra, hogy ezek az aránytalanságok és igazságtalanságok kiküszöböltessenek. Ezenkívül pedig kérném, méltóztassék lehetővé tenni- lazt is, hogy 'amikor egyesek új kataszteri osztályba való sorozást kérnek, az könnyebb módon történjék.mint ahogyan most folyamatban van. Jól tudjuk, hogy először a kamarákhoz kell menni, majd a kamarák véletménye alapján a pénzügy igazgatóságokhoz és ha nem szállítják le az illető terület kataszteri tiszta jövedelmét legalább két osztállyal, akko/r a ikéreknezőnek viselnie kell a költségeket is.