Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

Az országgyűlés képviselőházának i mezőgazdaság megsegítését célozza, ami a régi holettaalap folyományaképpen vezettetett be. Nem is mernék olyan kéréssel előállni, hogy teljes mértékben töröltessék el, de niiindenesetre a kulcson enyhíteni lehetne, mert ez tényleg egyike a legantiszociálisabib adónemeknek. A cukorfogyasztás előmozdítása érdekében & cukorfogyasztási adó leszállítása is kívánatos lenne. A törvénykezési illetékeik lis túl magas öszBzegre emeltettek fel, és különösen az alsóhb kategóriákban, a két-hároimsizáz pengős perértéknél^ azok leszállítását kérném, mert különösen a mellékletek és az árverési-végrehajtási jegyzőkönyvek bélyegkölteiégöi oly magasak, hogy nem állanak arányban a pertárgy értékével. Örömmel járulok ihozzá és csatlakozom ebiben a Czermainn igen t képviselőtársam által tett javaslathoz: az agglegényadó behozataláhqz, amit igen igazságosnak tartok, amely Olaszországban ési Németországban igen, kiválóan Ibevált és annak hozadékából kiházaisítási segély folyósítását tartanám üdvösnek esi kívánatosnak, mivel ezáltal a családalapítás a maga idejében előmozdíttatnék és lehetővé tétetnék, i i i • , A hadmentességi adó behozatala äs igein méltányos lennie és ez egyike azoknak az adónemeknek, :amelynek behozatala nem keltene visszatetszést iaz adófizető közönségben. A közadók kezelésére vonatkozó jogszabályok 1927-ben kedvező konjunkturális viszonyok között állapíttattak meg és itt teljesen indokoltnak tartom Tildy igen t. képviselőtársamnak azt a kifogását, amely a közaidók kezeléséről szóló hivatalos Összeállítás 55. Vára vonatkozik. Tudniillik ez a paragrafus állapítja meg a, mentességeket és ennek 11. pontja tényleg úgy rendelkezik, hogy csiak 12 hold föld bevetéséhez szükséges vetőmag és a jószág részére szükséges félévi takarmány és szalma mentes a közadók alapján vezetett végrehajtási zárlat alól. Akinek 20 hold földje vam, annál tehát már a 12 holdon felül 8 hold földhöz szükséges vetőmagot is ilyenmódon végrehajtás alá lehet venni. Nem kívánatos, hogy ez a termelés szempontjából is igen hátrányos rendelkezés fenntartás sék. A 16. pont is igen antiszociális^, mert csak egyhavi élelmet és egyhavi tüzelőanyagot mentesít a végrehajtási zár alól. Az olyan ember tehát, aki ősszel megkapta a maga kommenciólát, ha régi, összegyűlt adótartozásai miatt elveszik tőle az egyhavi ellátmányt meghaladó mennyiségű tüzelőanyagot és élelmiszert, természetesen közellátásra szorul és növeli az inségegesek számát. Ez az intézkedés tehát minden tekintetben antiszociális. Legyen szabad kifogás tárgyává tennem azt is, hogy az 59. <§>. 1. bekezdésével az igényper tilalmát is túlságos szigorral érvényesítik. Konkrét eseteket ismerek erre nézve. Vásár alkalmával bejött egy gazda egy idegen faluba. Behajtotta a lovát a komájához és történetesen éppen az (alatt az idő alatt jelent meg az adóvégrehajtó, lefoglalta a szekerét, lefoglalta a lovát és ez eLlen a végrehajtás ellem, minthogy a szekér és a ló a végrehajtást szenvedő bírlalatálbian találtattak, — a szekér az udvarán, a ló pedig bekötve az istállóban — inem is lehet igényperrel élni. Általában véve úgy a mentességeknél, mint az igényper iránti lehetőségeknél tisztelettel kérem, méltóztassanak összhangot teremteni a köztörvényi jogszabályokkal es ne (méltóztassanak szigorúbb jogszabályokat alÎ9. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. 709 lapítani meg a köztartozások végrehajtására nézve. i i. A 76. § is sérelmes, amennyiben a közigazgatási tisztviselők anyagi felelősségét állapítja meg arra az esetre, ha állítólag nem kellő buzgósággal hajtották volna be a közterheket. A tapasztalat az, hogy a novemberi közigazgatási bizottsági ülésen rendszerint ki szokták mondani ezt az anyagi felelősséget az összes adóbehajtással foglalkozó köztisztviselőkre. Ma már nem is veszik ezt komolyan, de ez semmiképpen sem méltányos dolog, mert ennek az a folyománya, hogy az illető köztisztviselő a fegyelmi és az anyagi felelősségtől való menekülés érdekében is mindent elkövet arra, hogy a legnagyobb szigorral behajtassanak az adók és köztartozások, mely miatt az adózóközönség felesleges zaklatásnak van kitéve. A mezőgazdaságra nézve sérelmes a közadók kezelésére vonatkozó cl Z £1 rendelkezés is, hogy negyedévenkint követelik. az adót. Tudvalevő dolog az, hogy a mezőgazda egy évben rendszerint egyszer, aratás után tud fizetni és akkor szokta is rendezni az adóját, Legfeljebb még a jószágtartó gazdák vannak abban a helyzetben, hogy ha jószáguk meghízik, akkor tavasszal ismét pénzt tudnak előteremteni a jószág árából. Tisztelettel kérem a pénzügyi kormányzatot, hogy a mezőgazdálkodással foglalkozó adózókkkal szemben ne méltóztassék minden negyedévben a végrehajtást foganatosíttatni, mert ez felesleges költségszaporítást okoz ós a kamatokkal is feleslegesen terheli az adózókat. Méltóztassék csak félévenként eszközölni ezeket a végrehajtásokat, mert ezek úgysem vezetnek máskor eredményre és csak a költségek szaporodását idézik elő. A kincstár részéről az adómorál fenntartása érdekében kívánatosnak tartanám azt, hogy ne biztosítson a maga részére ötévi elévülési időt akkor, amikor, ha az adózó tartozatlanul fizetett be adót, azt csak egy év alatt követelheti vissza, egy év elteltével pedig már a visszakövetelési igénye elenyészik. T. Ház! Szólni kívánok még a középfokú közigazgatási bíráskodásról, amelynek különösen a pénzügyi közigazgatás terén van nagyobb jelentősége. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a K. K. H. Ö. 104. §-a szerint a másodfokú hatóságok határozatai ellen lehet panasszal élni, azonban ennek a panasznak halasztó hatálya. nincsen, tehát a másodfokú határozat végrehajtható. Most azután bekövetkezik az az eset, hogy az adózó panasszal élvén, annak elintézése 2—3 esztendeig is késedelmet szenved, közben az ilyenmódon kivetett adó a következő évben ismét kivettetik és az adózó újabb és újabb panaszok beadására kényszerül. Ez az oka annak is, hogy a legfelső közigazgatási bíróság annyira túl van terhelve panaszokkal. Mind a kincstárra, mind pedig a felekre nézve nagyfontosságú lenne a középfokú közigazgatási bíráskodás életbeléptetése, hiszen tudjuk, hogy ma a legfelső, tehát a királyi Kúriával egyenrangú közigazgatási bíróság háromnegyedrészben kincstári ügyek ellátásával van terhelve és ebből is körülbelül egyharmadrész 10—20 pengőnél kisebb értékű adótételekre s illetékekre vonatkozik. Ha kiszámítjuk azt, hogy mibe kerül a kincstárnak egy ilyen egy- vagy kétpengős illetékre vonatkozó panasz elbírálása, azt találjuk, hogylegI alább 35-—40 pengőbe kerül. Teihát óriási luxus 100*