Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-329
?0Ô Àz országgyűlés képviselőházának zás alapján állította össze a pénzügyi kormányzat a köz adók kezelésére vonatkozó hivatalos összeállítást, az úgynevezett Kkhö.-t, amely a közadók kezelésénél ima a legfontosabb jogforrás. Az 1931:XXVI. te., äa úgynevezett szanálási törvény utasította a pénzügyi kormányzatot arra, hogy a gazdasági és hitelélet rendjének és iaz államháztartás egyensúlyának biztosítása céljából az állami kiadások csökkentése és a bevételek fokozása céljaiból szükséges intézkedéseket .megtegye, feljogosítván a korimányzatot a legszélesebb könre kiterjedően arra, hogy a közszolgáltatások mértékét felemelje, sőt esetleg új közszolgáltatásokat is hozzon he. Ezzel a joggal is kellett élnie a pénzügyi kormányzatnak, ilyen módon tehát ismét újabb adótörvények és^ illetékszabályok keletkeztek. Miután a kormányzat működésének tengelyébe állította be a szociális gondoskodást, természetesen ennek a szociális gondoskodásnak a pénzügyi kormányzat terén is kell érvényesülnie. Visszatérve az adómorálra, én azt észlelem, hogy különösen a vagyon-, a kereseti- és jövedelemadóiknál észlelhető leginkább az adómorál 'hiánya. Talán történelmi okai is vannak, hogy társadalmunk sem viseltetik ez iránt az, adómorál iránt kellő figyelemmel, hiszen aki büntetőjogi csalást követ el, azt iá társadalom, sajátmaga m kizárja keheiéből, ellenben a királyi kincstárnak megcsalása, bármilyen fondorlatos módon történjék, is ez, nem képez a társadalom közfelfogása előtt olyan súlyos bűncselekményt, mint a közönséges csalásIdeje annak, hogy ebben a tekintetben a közfelfogás helyesebb mederbe tereltessék ! Helyesnek és üdvösniek tartanám, különösen ezeknek az adónemeknek kiadósabb Idniunkálása érdekében, hogy a magasabb adófizetési kategóriáknál eskü alatt hallgattaissék ki az, adózó a beadott írásbeli vallomásra, ennek tartalmai helyességére nézve, sőt vallomására vétessék is ki az eskü és ha utóbb valótlannak bizonyulnak azok az adatok, hamis eskü bűntette aniatt vonassék az illető felelősségre. Ilyenmódon hiszem, hogy sok külföldre eííbolt vagyon is adózás alá lenne vonható. Természetesen az adómorálnak, a királyi kincstár réS'zéről kell elsősorban legmesszebbmenő módon megnyilatkoznia. Jogszabályainkból ki kell küszöbölni mindent, ïami ezzel, ellentétben áll és az adóikezelésnél törekedni kell arra, hogy a kincstár tisztviselői ne csak a kincstár ^érdekeit lássák maguk előtt, hanem a közönség érdekeit is tartsák szem előtt- Tehát aimiko-r kimunkáljak az adókivetéshez' szükséges, adatokat, ne csak az adózókra terhes adatokat gyűjtsék össze, hanem mindazokat az adatokat is, melyek az' adózók javára szolgálnak- Jelentékenyen fokozná az adómorált, ha az, adóalanyok azt látnák, hogy a kincstárt sem egyoldalú fiskális szempontok vezetik. Adórendszerünknek egyik fő hibája az, hogy nem. érvényesül a pénzügytannak az, a tanítása, amely szerint a kincstár jövedelmié túlnyomó részének az egyenesadókból kellene befolynia. Ma ugyanis a helyzet az, hogy költségvetési bevételeink 60—70%-a közvetett adókhói, a fogyasztási és forgalmi adókból, illetékekből és díjakból ered. Kívánatos volna, hogy ez az larány az elméleti tanításoknak megfelelően olymódon változtattassék meg, hogy legalább is. hasonló százalék folyjék be az' egyenes adókhói, mint a közvetett adókból. $29. ülésé 1938 június 13-án } hétfőn. Méltóztassanak megengedni, hogy. egy néhány tiszántúli vonatkozású adóügyi kérdést is szóvátegyek. Általában véve a Tiszántúlnak jogos panasza az, hogy a Tiszántúlon lévő kötött talajú földeknek a kataszteri tiszta jövedelme rendkívül magas összegben van megállapítva és ha a mezőigazdasági statisztikának adatait vesszük figyelembe, meg lehetünk arról győződve, hogy országunk más vidékein, főleg a Dunántúl lévő ingatlanok termőereje nagyobb, terméseredményei is sokkal jobbak, imiint a tisztántúli ingatlanoké és ennek ellenére ugyanolyan területű tiszántúli ingatlannak kataszteri tiszta jövedelme 2—3 aranykoronával is magasabb. Ezen az aránytalanságon konkrété lehet ugyan segíteni, mert hiszen a jogszabályok megadják a lehetőséget, hogy a sérelmet szenvedett kérvényezze a kataszteri tiszta jövedelem helyesbítését, azonban ez 1 nem vezet eredményre. Én. nem azt mondom, hogy a mai terményárak mellett ez. a. kataszteri tiszta jövedelemi túl magas, de állítom, hogy nem 'áll: arányban például a dunántúli hason 'minőségű ingatlanok kataszteri tiszta jövedelmével. Ezért arra kérem a t. pénzügyi kormányzatot, hogy ezt az aránytalanságot méltóztassék lehetőleg hivatalból enyhíteni vagy kiküszöbölni, annyival' is inkálbh, mert az összes törvényhatósági, községi-, egyházi- és, útadók mind az állami adóhoz .igazodnak, tehát ez^k jelentékenyen nagyobb terhet jelenteinek ebből az okból is. Ezen kívül az isi tudott dolog, hogy a tiszántúli gazdáknak az ármentesítésre fizetett járulékterhei is jóval magasabbak, továbbá földrajzilag is hátrányostább helyzetiben vannak, mert a piacoktól távolabb esvén, a vasúti fuvardíjtöbblet címién jelentékeny kiadásaik vannak. A házadéra nézve magam is csatlakozom azoknak aiz álláspontjához, akik kérték a házadó rendkívüli pótlékának teljes eltörlését, mert hiszen a házadóteher tényleg olyan magas, hogy ha ehhez még az összes tatarozásii költséget is hozzászámítjuk, a ház jövedelmiét a házjbirtckos részére tényleg nem nyújt. Bátor vagyok felhívná a pénzügyi kormányzat figyelmét arra ils, hogy egyes nyugellátásban nem részesülő adózók egész életük takarékosságával tudtak egy házat építeni, vagy megvásárolni és annak jövedelméből remélték imiagukla.t vénségükre eltartani. Ezeket az ilyen tartalékolt összegeket, illetőleg az ilyen házvagyont adózás szempontjából valamivel kedvezményeseíbb elbírálásban kellene részesíteni. A kereseti adó és a jövedelmi adó létminimuma is olyan osekély összegben van megálla.pítva, hogy la mai idráglasáigi viszonyok mellett nem felelj meg a fcövetelményiekinek. Ezefcmk a felemelését én is tisztelettel kérném. Es hogy ennek ellenértékeképpen jelöljek imieg Ibiizonyois kimunkálható jövedelmet, tisztelettel javaslom, hogy a jövedelemadónál a progresszió erőteljesebben, kiadósabban érvényesüljön. Angliában, miiint tudjuk, 75—-80%-át veszik el adóba a magas jövedelemnek, akkor az ilyen- magas tételeknél a mi adózó közönségünknek ás kell viselnie az Hlyein nagyobb fokú adóterhet. Alapja van annak a kifogásnak, amelynek Tildy igen t. képviselőtársaim is kifejezést adott, tudniillik, hogy a lisztforgalmiiadóválitsag kulosa igen magas és azt általában antiszociálisnak tekinti. Ez azonban tulajdonképpen a
