Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-329
Az országgyűlés képviselőházának mekek ne növekedjenek fel cukor nélkül. Nem úgy kell gondoskodni erről, hogy alkalomadtán csip-csup mennyiségeket juttatnak a szegény gyermekeknek, hanem a pénzügyminisztériumnak legelsőrendűbb erkölcsi, szociális kötelessége, hogy, ha ezt az adónemet fenn akarja tartani, — hiszen az előbb megmondtam, hogy én sem tudnám hirtelen megjelölni közgazdasági életünknek azt a területét, ahonnan ez az adónem pótolható lenne — akkor gondoskodjék arról is, hogy a szegény fogyasztókat ez az adónem ne sújtsa és azok mégis hozzá tudjanak jutni megfelelő nienynyiségű cukorhoz. Egészen röviden ezeket voltam bátor elmondani adózási politikánkkal kapcsolatban. Várjuk azt, hogy az adóreform tényleg megszülessék. Természetesen, mint a pénzügyminiszter úr mondta, — ebben a pillanatban befejezem — mi is csak törvényhozási úton tartjuk elképzelhetőnek az adóreform megvalósítását. Nemcsak azért, mert elsősorban alkotmányunk szerint ez máskép nem lehetséges, hanem azért is, mert őszintén megmondva, jobban bízom egy olyan adóreformban, amelyet ez a Képviselőház fog megalkotni a túloldalon is ülő agrár érzésű képviselőtársainknak közreműködésével, mint amelyet a pénzügyi adminisztráció saját maga csinálna meg a maga hivatalszobáiban. T. Képviselőház! Mivel ez a pénzügyi költségvetés még nem juttatja érvényre azokat a szempontokat, amelyeket felsoroltam, ezt a költségvetést sajnálatomra nem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? vitéz Kenyeres János jegyző: Benkő Géza! Benkő Géza: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam" fejtegetéseit érdeklődéssel hall gattam. Sok olyan kijelentése volt, amit a magam részéről is aláírok. Hiszen a'mi pártunk^ nak is főtörekvése az, hogy a kormány adópolitikája minél több szociális tartalommal telítődjék meg,' mi is törekszünk arra, hogy az adótörvényből az antiszociális intézkedéseket lehetőleg kiküszöböljük és mi is nagy örömmel üdvözlünk minden honvédelmi, közegész ségügyi és más szociális célú intézmény létesítésére fordított kiadást. A felelősségvállalás és a felelősség tudata azonban kötelességiinkké teszi, hogy lehetetlent ne kívánjunk. Amikor ugyanis az egyik oldalon mindig hangoztatjuk az adók leszállítását vagy eltörlését, a másik oldalon pedig új intézmények létesítését, a kettő ellentétes, az egyik kizárja a másik megvalósítását és adóemelés nélkül meg sem va lósítható. Mi ennek a két ellentétes szempontnak a kiegyenlítésére törekszünk. Nagyon jól tudjuk azt, hogy legyőzött államban vagyunk, amelynek államháztartását trianoni nyugdíjterhek és más, a háború elvesztéséből eredő terhek is terhelik, amelyeknek fizetése elől elzárkóznunk nem lehet. Nem helyezkedhetünk tehát arra az álláspontra, hogy levonjuk, az igen t. képviselő úr által említett konzekvenciákat és ha csak valamit nem találunk a kormány politikájában helyesnek, akkor mindjárt bizalmatlanságot szavazzunk a kormánynak, hanem igenis kötelességünknek ismerjük azt, hogy tárgyilagos és jóindulatú kritikával törekedjünk a kormány működését mi is ellenőrizni és odahatni, hogy azok a célkitűzések, amelyek a miniszterelnök úr grandiózus bemutatkozó beszédében elhangzottak, minél előbb megvalósíttassanak. Azt hiszem, nem értette jól az igen t. képKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. 329. ülése 1938 június 13~án, hétfőn, 707 viselőtársam Krompaszky .képviselőtársamnak azt a kijelentését, hogy ő az adórendszert kielégítőnek tartja. En úgy értettem, hogy csak azt fejtegette, hogy a jelenlegi adórendszerrel is sok mindent meg lehet valósítani, mert hiszen úgy az elméleti, mint a gyakorlati jogászok egyetértenek abban a tekintetben, hogy adórendszerünk reformra szorul. Ezt maga a pénzügyminiszter úri is bejelentette. Az adóreformnál azonban figyelembe kell venni, hogy összhangban legyen gazdasági helyzetünkkel, az adó ne gátolja a termelést, ne korlátozza a forgalmat, ne sújtsa a fogyasztást, ne támadja meg a munkaerőt, sem pedig a termelő tőkét, ellenben mozdítsa elő az igazságos jövedelemelosztást és segítse elő az adóerő keletkezését. Legyen tehát valóban egyenlő és arányos közteherviselés. Abban azonban igaza van a t képviselőtársamnak, hogy bizonyos vonatkozásokban túladóztatással állunk szemben. 'Sajnos, ma már az a helyzet, hogy nem az adófizetőképességnek, hanem az abszolút fizetőképességnek a végső határáig érkeztünk el a közterhek viselésében, úgyhogy ma már itten csak leépítésről lehet szó. Annikor azonban az állam ilyen mértékben kénytelen megterhelni, éppen az álliamháztartás egyensúlyának és a pénz értékének stabilitása érdekében, az. adófizető közönséget, akkor fontos az, hogy az adófizető közönség tudatában legyen az adózás jogosságának és arányosságának, mert csak ilyen módon fejlődhetik ki a mindnyájunk által annyira óhajtott adómorál. Erre az adó(morálra tulajdonképpen anár a felsőbb iskolákban nevelni kellene az ifjakat, az állampolgári jogokkal és kötelességekkel kapcsolatosan kifejteni azt, hogy adózni kell az állam léte, az állam fenntartása szempontjából. Hogy azonban az adó igazságosságának és arányosságának tudata a közvéleményben elterjedjen, egyszerűbb, áttekinthetőbb és ellenőrzésre alkalmasabb adórendszerre lenne szükség és éppen ezt kérjük és ezt várjuk mi a pénzügyi kormányzattól, hogy ilyen adórendszert fog behozni és ezenkívül megalkotja az egységes adóügyi kódexet is, mert ma a helyzet az, hogy úgy az anyagi, mint az eljárási jogra vonatkozó adóügyi rendelkezések részint törve nyékben, részint a rendeletek hatalmas mennyiségében vannak szétszórva, úgyhogy azok áttekinthetősége nagyon is hiányos és még a szakemberek részére is (nehézségeket okoz, annál inkább az adófizető közönség részére, lamely ellenőrizni az adókivetés jogosságát és^ az adó behajtásának módozatait a jogszabályok isimeretének hiányában nem képes. Már az 1924 :IV. te. felhataknazást és utasítást adott a pénzügyi kormányzatnak arra, hogy az egyenesadó-törvényeket módosítsa és egységes kódexben adja ki. Ennek a felhatalmazásnak: eleget is tett az akkori pénzügyi kormányzat, mert az egyenesadókra vonatkozó öszszeállítás tényleg nyomtatásban 1 is [megjelent. Azóta azonban, éppen a törvényhozástól nyert felhatalmazás alapján, inagyon sűrűn élt a pénzügyi kormányzat imódosításokkal és kiegészítésekkel, úgyhogy ma már az egyes egyenesadókra vonatkozó jogszabályok sem felelnek meg a tényeknek, a ma meglévő, hatályban lévő joganyagot nem tüntetik fel. Az 1927:V. te. újabb felhatalmazást adott a pénzügyi korimányzatnak — és pedig anost már az illetékekre és díjakra (kiterjedően is — módosítások keresztülvitelére. E törvényben nyert felhatalma100
