Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

706 Az , országgyűlés, képviselőházának mondjuk — 50—60 kereszt mennyi métermázsá­nak felel meg. Reájuk van bízva a megállapí­tása már előre,'amikor még próbácséplést sem végzett senki, annak, hogy azoknak a gabona­kereszteknek mennyi lesz- a tényleges eredmé nye. Ebből nagyon sok baj származott már, mert megtörtént,* hogy a lefoglalt keresztek •In em adtak annyi eredményt, mint amennyire a végrehajtó számított, A bizonytalan fogla­lásból eredő olyan konzekvenciák értek egy­r két gazdát; amelyeknek súlyosságáról most : nem is .a,karok beszélni a t. Háznak. ; ;, Hadd szóljak még néhány szót azokról az , antiszociális terhekről, amelyeket azonnal meg­szüntetendőknek és egész adórendszerünkből kivetendőknek tartanék. Hadd hivatkozzam a jelenlévő honvédelmi miniszter úrnak tárcája keretében tartott beszédére, illetőleg annak egy mondátára, amelyet mindnyájan rendkívül meleg helyesléssel hallgattunk. Ez a mondat így szól (olvassa): »Éppen azért az a törekvé­sünk, hogy egységes, Öntudatos, áldozatkész, szociálisan megbékült közösségben élő, testileg is erős népi és szaporodásában is nagy nem­zétet neveljünk. Mert csak ebből tudjuk kisar­jaztatni az erős honvédséget a nemzet védel­emére.« " : En nagy örömmel tapasztalom, hogy a szo­.ciális gondolat bevonult az egész magyar köz­,;életibe, (Ügy van! : Ügy van-!) bevonult ide, a képviselőházba. (Malasits Géza: Egyelőre csak szavakban!) Én annak is Örülök, hogy szavak­, ban,' mert meg vagyok győződve arról, hogy a közvéleménynek megvan a maga átalakító, társadalmat és nemzetet formáló ereje. Hogy ezek a-kérdéseik itt forognak at Ház előtt ' és hogy az egész ország közvéleménye tudomást szerez arról, hogy ez' a képviselőház ^igenis tel­jes megértéssel, átérzéssel, felelős tényezőiben .is foglalkozik ezekkel a problémákkal, az meg­nyugtatja a nemzetet abban a tekintetben, hogy ebből a szeretetből, megértésiből és gon­doskodásból feltétlenül eredmények^ is fognak fakadni az egész nemzet javára, úgyhogy én nem taltözöm azok közé, akik túlságosain tü­relmetlenkednek, amikor ilyen gondolatokat és eszméket hallanak hangoztatni itt a Házban, aJkifc nem akarnak többé senkinek sem hinni. Kétségtelen, hogy a pirogramimoknalk és a sza­vaknak hitelét bizonyos mértékben szükséges (helyreállítani ebben az országban, mert hiszen voltaik itt olyan programmok, amelyeknek egyes pontjaira most nem akarok rámutatni, .de amelyekben minden benne volt; így pél­dául a Nemzeti Egység Pártját megelőző Egy­séges Pártnak 1922-ben kiadott hivatalos pro­: grammjában — a Parlamenti Almanachban •méltóztassék megnézni — a titkos választójog sürgős (megvalósításának szükségességétől kezdve egészen a dohány szabad termeléséig és a kisüstig minden benne volt. Kétségtelen tehát, hogy szükséges helyreállítani a pro­. grammok hitelét, de én ennek ellenére hiszek abban, hogy a sok 1 komoly, nemzetéért felelős­séiget érző férfiúnak szava nem lesz' pusztába kiáltó Szó, s ezeknek a szavaiknak nyomán ose- : • lekedetek is fognak jönni. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el) Ha azonban a 'Szociális gondolatot hangoz-' ! tatjuk, alkkor magának az állaimnak ^ legelső­rendű kötelessége a népünk megélhetését, bio­lógiai gondozását, egészséges fejlődését és 329. ülése 1938 június 13-án, hétfőn. szaporodását elősegítő intézkedéseket' haladék­talanul megtenni. T. Ház! En már többsizör elmondottam. hogy az Alföldön élő gyermekseireg igen nagy­mérvű elbetegedésének a rossz táplálkozás^ az alapoka. Nem én állapítom meg, hatósági or­vosok állapították meg iskolavizsgálatoik al­kalmával, hogy a tuberkulotikus és egyéb megbetegedések^ alapoka az a rossz táplálko­zás, ahogy mezőgazdasági népességünk — kü­lönösen a gyemnek — él. Voltaik telek Magyaer­Oirságon, amikor a mezőgazdasági lakosság, különösen az országnak azon a részén, ame lyet nyomorcentrüminak nevezett az egyik mi­niszter úr nemrégiben itt a Háziban, úgy élt, hogy ez nem volt emberhez méltó élet: egész teleket szenvedett keresztül kenyér nélkül, sok •helyen marharépán élve. Ha tehát mi ezt a nemzetet a honvédelmi miniszter úr szavai szerint belsőleg is erőssé és naggyá akarjuk tenni, akkor elsőrendű kötelességünk az, hogy a puszta létfeltételt, az' ernebri egészség meg­óvásának lehetőségét biztosítsuk a nép számára. T. Ház! Lehetetlenség az, hogy Magyar országon az állam drágítsa meg a szegény emberek kenyerét. Erről a kérdésről már szó­lottam. Most itt van a malomszövetségnek egy beadványa, amelyet a t. Ház minden egyes tagja megkapott és amely tételről tételre kimutatj cl cl lisztforgalmi adóváltság antiszociális voltát és sok kárát s azt is, hogy erre ma már nincs szükség. Talán csak egy tévedés van a beadványban, az tudniillik, — most kaptam meg s nem olvashattam egé­szen végig, de az elején valami ilyent olvas­tam — hogy a mezőgazdasági lakosság ked­vezményezett réteg ebben a tekintetben ebben az országban. Rámutatok ezzel szemben arra, hogy a mezőgazdasági lakosságnak csak egy része kedvezményezett, mert hiszen a törpe­birtokosok, a kisgazdák és a mezőgazdasági munkások ilyenkor tavasszal már veszik, nem a gabonát, nem azt az egy métermázsa búzát, amelyet jogosan megőrölhetnének lisztfor­galmi adó nélkül, hanem a lisztet a boltokban és a péknél, mindenütt megterhelve a lisztfor­galmi adóval, amely 6.2 fillérrel megdrágítja a liszt adóját és 4.5 fillérrel megdrágítja a kenyeret. ,T % Képviselőház! Ezt a legelemibb élet­szükségletet, ezt-a .néptáplál ékot fél fillérrel sermszabad megdrágítani és állítom, hogy er­kölcstelen az az adóteher, amely a legszegé­nyebb emberek kenyerét egyetlen fillérrel is megdrágítja. Ezt az adónemet azonnal el kel­lene törölni és ha már szükség van a mező­gazdasági alap valamilyen dotálására, akkor ezt az összeget ne a legszegényebb emberek kenyerénél tessék elővenni, hanem tessék a vagyon- és jövedelemadóhoz hozzácsapni ha kell, de minden körülmények között más for­rásokat keresni a mezőgazdasági alap ellátá­sára, amely alap^ tevékenységére tényleg na­gyon nagy szükség van ebben az országban. T. Ház! A cukoradó kérdését is megoldau­dónak tartom. Tudom, hogy ez az állami költ­ségvetésnek egyik jelentékeny tétele, tudom azt, hogy ilyen jelentékeny tételt egyik pénz­ügyminiszter s Cm tud egyik napról a másikra kidobni az állami költségvetésből, ezzel tisztá­ban vagyok. Ha azonban ez már így van, ha ezt a jelentékeny tételt semmiféle pénzüg*yi bűvészettel eltüntetni és mással helyettesíteni nem lehet, akkor gondoskodni kell feltétlenül és intézményesen arról, hogy a szegény nép­rétegek olcsó cukorhoz jussanak, hogy a gyér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom