Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-329

A z országgyűlés képviselőházának ê ber számára megvan a lehetőség, az igenis becsülettel helytáll minden kötelezettsége mellett. T. Képviselőház! Mik azok a szempontok, amelyeket mi egy készülő adóreformban feltétlenül érvényesítendőknek tartunk? Az adózás legyen elviselhető, a jövedelemből vegye el a megfelelő részt, és ne vegye el soha a vagyonból. Ezen a téren azt is mindenki objektive megállapíthatja, egy-két irányzatos statisztikától eltekintve, és el is kell ismerni a kérdéssel tudományosan foglalkozók részéről is azt, hogy a föld a múltban — a multat a mai napig értem — mérhetetlenül hátrányos helyzetben volt minden más foglalkozási és termelési ághoz viszonyítva. Van előttem sok példa, amelyeket ma délelőtt behoztam ide a t. Házba, s csak egy-két gyakorlati esetet közlök most itt, a neveket is megmondom, egyszerű falusi kisemberek adóztatási viszonyairól. Egy Gyaraki Zsigmond nevu embernek, akinek két hold 700 négyszögöl, tehát mindössze nem egészen három katasztrális holdja van, 60 pengő 34 fillér az évi adója. 10 gyermeke van, ezek közül hét apró, és mivel nagycsaládú ember, ebből a 60 pengőből mindössze 7 pengő 20 fillért vonnak le ezen a címen. Ennek a földnek termése rossz esztendőkben annyi, hogy az egész termés alig futja ki ezt az összeget. De hogy milyen helyzetben vannak az egyszerű kis falusi házak tulajdonosai, egykét esetet arra nézve is leszek bátor bemutatni itt a Ház előtt. Egy kétszobakonyhás tulajdonnal rendelkező szegény özvegyaszszony a házát bérbe adta, hogy valami pénzhez tudjon jutni és maga egy hátsó kamrába vonult vissza. Természetesen a bruttó bevétel megadóztatása jön ezeknél a kis falusi házaknál. Ennek a kis háznak az adója évi 97-41 pengő, házbérjövedelme pedig csupán 90 pengő. Ezt a házbérjövedelmet a hatóság lefoglalja, tehát ez a szegény asszony még hét pengő 41 fillért fizet rá csak azért, mert végső szükségében kénytelen volt bérbe kiadni kicsiny házacskáját. Itt van egy másik eset. Egy Bakos János nevű embernek, aki egy szobát adott ki, mert a másikban 11 gyermekével húzódik meg, évi adója 42.63 pengő, a bér itt valamivel több, de mégis mindössze 12—13 pengő marad meg a bérösszegből, mikor abból az adó levonatik. Ezek az apró példák mutatják, aránylag milyen mérhetetlenül magas az egyszerű kicsiny falusi emberek adóterhe ebben az országban. Elviselhető adóterhet kérünk és annak a biztosítását, hogy ahova inkább adni kellene, onnan az állam ne vegyen el egyetlen fillért sem: ezektől a szegény, különösképpen a sokcsaládú adózóktól. Az adózásnak arányosnak kell lennie. Az adózásnak arányosnak kell lennie az egyes termelési ágak között. Erről a kérdésről annyi beszéd és nyilatkozat hangzott el itt a Házban, hogy szükségtelennek tartom bővebb kifejtését. Köztudomású dolog és most már pénzügyminiszteri nyilatkozatok is tanúskodnak a mellett, hogy egyéb termelési ágak és a földművelés között az adóteherviselés tekintetében igen nagyok az aránytalanságok. De ez az arány talanság megvan a mezőgazdasági termelés területén belül is, ahol a kisebb birtok adóterhe aránytalanul nagyobb, mint a nagyobbá. Maga a pénzügyminisztérium adóstatisztikája mutatja ki, hogy mennyi a holdankinti ?. ülése 1938 június IS-án, hétfőn. 705 teher az egyes birtokkategóriák szerint. Ebből azt látja az ember, hogy az átlagos földadóteher 50 holdig, 2-63 P, 150 koronát meghaladó jövedelmű ilyen terjedelmű birtoknál 3-13 pengő, míg az ennél nagyobb földbirtokoknál kezd esni a földteher, úgyhogy 101—500 holdnál már csak 1-82 pengő, 501—1000 holdnál 164 pengő, 1001—5000 holdnál 168 pengő, 5001—10.000 holdnál pedig 1-53 pengő. Ismerem az ellenvetést, amelyet ezekkel az adatokkal szemben hangoztatni szoktak, hogy tudniillik a nagybirtok ezen az a lón kivül még jövedelem- és vagyonadót is fizet. De a jövedelemadó már a tényleges jövedeiem után vettetik ki, míg ezeknél a kisebb kategóriáknál sohasem a tiszta jövedelem van megadóztatva, hanem a föld hozadéka, amely egyes területeken és egyes esztendőkben szinte alig elegiendő ennek az adótehemek a kifizetésére. Ha már adóreformról van szó, szóvá kell tennem az adóbehajtási rendszer kérdését is. Az adóbehajtási rendszer úgy, ahogyan ma van, szerintem mezőgazdaságellenes. Nincs tekintettel arra, hogy a mezőgazdaságnak egy évben rendszerint csak egyszer van jövedelme, más alkalmakkor — de már csak a nagyobb gazdaságokban — az állattartás produktumai adnak még jövedelmet. Az adóbehajtás végrehajtási utasításaiban van még egy olyan pont is, amelyet itt a Házban már több képviselőtársam szóvátett, hogy esetleges végrehajtás esetén egy gazdánál mindössze 12 katasztrális holdra való felszerelést, vetőmagot és egy hónapi élelmet köteles meghagyni a végrehajtó közeg-. Egy ilyen intézkedés, ha százszázalékban végrehajtatnék, sok esetben magát a termelést akadályozná a mezőgazdaságban. De rá kell mutatnom arra is, amiről a költségvetés általános vitájánál szóltam néhány szót, hogy adóbehajtási rendszerünk hozzájárul a gabonaárak csökkenéséhez is. A mezőgazdasági lakosság az elmúlt válságévek alatt, lerongyolódott pénztőkében, felszerelésben és minden egyéb tekintetben. Alig várja, hogy a termést betakaríthassa, különösen az Alföldön, ahol szinte minden néven nevezendő tétel egy dologra: a búzatermelésre van feltéve és aratás után abból az egyetlen terményből, a búzából kellene eleget tennie mindennek. Aratáskor és aratás előtt jelentkezik az állam a maga adóköveteléseivel. Keresztekben foglalja le a gazdáktól a termést, a lefoglalt termést pedig be keli szállítani a raktárakba. Van olyan idő, amikor a kereskedők raktárai egészen megtelnek és a kereskedők már csak ezért sem vásárolnak. Ez az erőszakolt kínálat, amelyhez egyik tényezőként az állam, is hozzájárul, az egyik oka annak, hogy különösen az a szegény kisember, akinek pénztőkéje ilyen időben nincs, akinek kitartása nincs, kénytelen egyszerre mindlenét piacra dobni és maga is hozzájárulni terményei árának csökkentéséhez. Méltóztassék csak azt az egyetlen differenciát megnézni, amely a múlt évi aratáskori és a mostani búzaárak között van. Meg lehet eb bői állapítani, mit jelentene az egyszerű kisember számára csak ez az egyetlen egy tétel, amit akkor kaphatna^ meg, ha legalább à búzának az, évi átlagárát érhetné el. Az adóbehajtás kérdésében még egy itt kicsiny dolognak látszó, de szerintem az egyszerű kisembereket nagyon érdeklő ügyre kéli rámutatnom, arra, hogy ez a foglalás bizonytalan mennyiségben történik. ,A végrehajtók kereszteket foglalnak le és megjelölik, hogy —