Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

Az országgyűlés képviselőházának 328. mációt, mint amilyeneket kaptunk a miniszter úr mostani bemutatkozásával (kapcsolatosan. Kétségtelen, hogy sok mondanivaló lehetne ehhez. En csak azokat a részeiket fogom röviden kiragadni, amelyek a népoktatással, különösképpen az elemi oktatással, függenek összeA miniszter úr beszélt a praktikus 'műveltségről- Az ő álláspontja (kétségtelenül tiszteletreméltó és ehhez mi imagunk is ragaszkodunk- Nagyon helyesek voltak a miniszter úrnak többrendbeli megállapításai, nevezetesen azok a megállapításai, :amelyek nem a sablonos bizonyítványrendszerb'ön latjaik az

1 is'kci képzés célját, hanem a praktikus, az egyér tudásban, az egyéniség és rátermettség kifejlesztésében. Ezek a szempontok kétségtelenül helyesek, kétségtelenül naesszemenőek és> lalkalmasafc arra, hogy a népnevelés területét az • egész vonalon érintsék. A kérdés osak az, vaj jon mi ott tartunk-e a népoktatás területén aa intézmények fejlődésével, a népiskolák megszervezésével, hogy ez a felfogás az egész, vonalon érvényesüthet-e. Az a felfogásom, amelyet részben a miniszter úr is magáénak vall és amelyet minél szélesebb alapon a, széles néprébegekre ki kell ter jeszteni, hogy az egyéni rátermettségre, a széleskörű tudásra, látókörre; sohasem volt nagyobb szükség, mint ma, ebben a mostani korszakban. Hiszen kétségtelen dolog az, hogy történelmi korszakot élünk, átalakulásban van a világ, a régi rend, a kapitalista rend felbomlásban van. Hiszen az egész világrezgésnek, a politikai felfogások különbözőségének, az egész bizonytalanságnak alapja az, hogy itt történelmi korszakban élünk és ez a mozgás az, amely a különböző erőszakos felfogásokat táplálja és létrehozza. Kétségtelen dolog az is, hogy itt az áttekintésnek, a hozzáértésnek olyan mértékére van szükség, hogy népek, nemzetek lássák ezt a nagy átalakulási folyamatot, nézzék az eseményeket azokon a történelmi távlatokon, amelyeket az emberiség eddigi történelme mutat. Ha ezen a szemüvegen nézzük és ha azt akarjuk, hogy az emberek így lássák az esemény eket, '• akkor kétségtelenül szükséges, hogy a tanítás területén az egyén kifejlesztésének, képességei ímegadásának lehetőségét nyújtsuk, mert ez az egyetlen szempont, amely megteremti azt à széles látókört, hogy az eseményeket történeti távlatból tudjuk megítélni. Anjikoir ilyen viszonyok között élünk, különösképpen, fontos, hogy beszéljünk az általam többször hangoztatott kérdésekről a népneveléssel kapcsolatban. A iminiszter úr szemrehányást tett egyik képviselőtársunknak, hogy ne állítsuk szembe a felső oktatást a népoktatással. En kénytelen vagyok megint ezt tenni, nem azért, mert szembenállók vele, hanem azért, mert megítélésem szerint a népoktatás még nagyon él van maradva Magyarországon. (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: A többi is ugyanúgy!) Ezért nagy áldozatokat kell hozni. Lehetséges, hogy a többi is ugyanúgy el van maradva, a felső oktatást a miniszter úr jobban ismeri, de mégis a népoktatás terén az analfabétizuius megszüntetése és kiküszöbölése " igen nagyfontosságú lenne. (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem az a baj, hogy kevesen tudnak írni-olvasni, hanem az, hogy kevesen értik meg azt, amit olvasnak és kevesen tudják, hogy mit írnak!) Nyilvánvaló dolog, hogy kevesebben erwiese 1938 június li-en, szombaton. 6*53 tik, ez is baj, (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez a baj!) de az, aki olvasni sem tud, odáig sem jutott, hogy elolvashasson és azután megérthessen valamit. Nemzeti dolog, elsőrendű fontosságú dolog minden államban az anafabetizmus megszüntetése. (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hogy az értelmességet elmélyítsük, ez fontosabb! Nem a mechanikus rész, hanem a tartalmi rész a fontos abb! Nem az írás-olvasás mechanizmusa és statisztikai része a fontosabb! — Zaj.) Bocsánatot kérek, sem a miniszter úr, sieim más sem juthatott volna olyan ímessze, ha nem tanult volna meg írni-olvasni. Az egyetemekre., tanárképzőkre és középfokú oktatásokra az állam 35 millió pengőt ad Iki, míg népoktatásra csak 33 millió pengőt. Itt a nagy különbség! Es ha azt nézzük, hogy mennyi áldozatot hoznak? (Gr. Teleki ! Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: Neyi szabad ilyen mechanikusan összehasonlítani !> Ezt össze kell hasonlítani, mert így tűnik ki a különbség. (Gr. Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter: De nem így! — Zaj-) Az állam nemcsak arra való, hogy a polgárok adót fizessenek, hanem arra van szükség, hogy az, emberek dolgozzanak, már pedig előképzettség nélkül nem indulhat el Bem a mezőgazdaság, sem az ipar, sem a kereskedelem területién egyetlen ember sem- Az ország gazdasági helyzetének, a szociális rendnek, az állaim megmaradásának 'és biztonságának előfeltétele, hogy a népoktatásra fektessük a legnagyobb súlyt. Itt nem kell egyebet monda. nom, mint hogy fakultatív anódon bevezették a nyolcosiztályú eleimii iskolát, osak. az a baj, hogy nincs végrehajtva a gyakorlatban, mert keveset áldoznak rá- Bocsánatot kérek, ha mindenre van pénz, ha más célokra pénz van, akkor legelsősorban a népoktatásra kell pénznek lennie, hogy így a nyolcosztályos elemi Oktatás megvalósuljon. Ezt végre kell hajtani. Az állam kötelezze a felekezeti iskolákat isi arra, hogy hajtsák végre, mert ez az előfeltételé annak, hogy mindenki megfelelő iskoláztatásban részegüljön. De nemcsak ez a baj. Itt vannak a tanyai iskolák, a rossz felszerelések, itt van a nép nagy szegénysége, ami egyik /akadálya annak, hogy iskolába járhassanak a gyermekek' és az elemi ismereteiket megkaphassák, (amelyeken el kell és el lehet indulni- A nyolcosztályos elemi

1 iskola bevezetését mii már régen követeljük és régen elismerjük, hogy arra szüksége van. Minden hozzáértő ember is elisaneri, (hogy ez olyan dolog, amelyet meg kell valósítani, és mégsem hoz az állami ezért olyan áldozatokat, amilyeneket hoznia kelleneDe itt van a tanyai iskolák kérdése is. Magyarországon még tanyai rendszer van, az Alföldön tehát sok helyen nem járhatnak a gyermekeik, iskolába- A kisegítő megoldás, a vándoroktatás intézménye szintén nem megoldás, mert ezen felül is oktatni kellene azokkal a gyermekeket. Azután itt vannak az iskolák hiányai- Alig vannak helyiségek, a tanítóik rosszul vannak 'díjazva, az iskolák nem kapnak megfelelő iszámú tanítót, pedig vannak felesleges, elhelyezést nem talált tanerőik és egy-egy tanítónak még most is; 50—60—70 gyermeket kell tanítania. A miniszter ' úr, aki pedig ért a doloerhoz, megállapította, hogy nem lehet egy tanítónak 'egy osztállyal egyszerre foglalkoznia, hanem minden gyermekkel külön 93*