Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

648 Az országgyűlés képviselőházának Se, vagy legalább is úgy tesznek, mintha ezt hinnék és azt hiszik, hogyha bizonyítványt kaptak, az egy váltó, amelyet az államnak be keil váltania és ők az elhelyezésre jogosultak. Mint az előbb egy közbeszólásban mondottam, nálunk mindenki jogokról beszél, de kevés ember, legalább is saját magáról szólva, kötelességről és munkáról. Ez a túlzsúfoltság az egyik ok és iobaj nálunk. Túlzsúfoltság van különösen az egyetemi évek elején és kikerülnek azután onnan félkész emberek, akik nem tudták elvégezni az egyetemet, vagy kikerülnek olyanok, akiknek csak későn tudjuk megállapítani, hogy nem az egyetemre valók. Itt az egyetemi vizsgarendszer megváltoztatásáról is gondoskodnunk kell, mert sok fakultáson megtörténik az, hogy csak a hatodik szemeszterben tudjuk valakinek megmondani, hogy az úr nem idevaló, ez pedig olyan brutalitás és kegyetlenség, amit a legkevesebb tanár tud magára venni. Az eredmény az, hogy az illető továbbfolytatja tanulmányait és a végén valamiképpen összes vizsgáit megszerzi. Ebben a tekintetben tehát abszolút orvosszer nines, mert ha volna, akkor nem volna a világ minden országában ugyanez a haj. Itt csak felületi kezelést lehet alkalmazni, de nem lehet gyökeresen gyógyítani — fiz biztos. Miindeiniesetire azonban az egyetemen — és ezzel tisztába kell jönnie a társadalomnak és tisztába kell jönnie elsősor ban a törvényhozásnak — fontos az elitkép zés, mert elitképzés nélkül nines nemtzetfejlődés. En az elitképzésre vonatkozólag is előveszem múltbeli szavaimat, illetőleg, minthogy most hirtelen nem találom ezt a részt irataim" között, ne méltóztassék rossz néven venni, hogy csak így szabadom citálom régebbi szavaimat, mert talán nem érdemes, hogy itt sokat keresgélj ék. (Halljuk! Halljuk!) Elitképzés nélkül, nézetem szerint, nincsen fejlődés- Nékünk ki kell választanunk azokat a fiatalembereket, akik tehetségesek, a tehetségekért mindent meg kell tennünk, (Helyeslés.) külföldön és bélföldön istápolnunk kell a munkájukat és ezekre a tehetségékre — különlegesen kiválogatva őket — különös gondot kell fordítanunk. (Helyeslés.) Az egyetemen ez az első és a legfontosabb feladat. Az egyetemi kérdésekről különben majd nem egyszer lesz •alkalmam beszélni a t. Ház előtt, hiszen küszöihön van a felsőoktatás reformja. Az idő előrehaladottságára való tekintettel tehát méltóztassanak megengedni nekem azt, hogy én a tanítás kérdésiéről csak egyet mondjak, azt, hogy a tanítás kérdése mellett a nevelés kérdése is fontos; az egyetemen nemcsak tanítanunk, hanem! nevelnünk is kell. (Helyeslés.) Minél kisebb egy egyetem, minél kisebb, vagy — mondjuk — minél elszigteltebb egy^ fakultás, tapasztalatom szerint annál intenzívebb az érintkezés a tanár és a tanítványok között. (Ügy van! jobbfelöl.) és minél intenzívebb ez az érintkezés, annál melegebb a visizony, annál inkább követi a tanulóifjúság a tanárait, nemcsak a tanítással kapcsolatos dolgokban, nemcsak sízakdolgokban, hanem egyéb vonatkozásokban is- (Ügy van! jobbfelöl.) Ma szükségünk van rá és magáinak az ifjúságnak is szüksége van arra, hogy (neveltessék- A vita során ás szó volt arról, hogy vannak, akik azt mondják, hogy azok, akik politizálnak, akik politikai kapcsolatokat tudnak szerezni, akik fel tudnak tűnni úgy, hogy va'. ülése 1988 június îî-ên, szombaton. laimely párt képviseletében tevékenykednek, jobban boldogulnak, mint azok, akik komolyan tanultak és komolyan végzik a munkájukat. (Rassay Károly: Sajnos, volt rá példa!) Hia azonban a tanárság és az egyetemi hallgatóság közötti viszonyt iintenjzívebbé teszszük, akkor ők is megtalálják támaszukat a tanáraikban, miagtalálják Igondolatvilágbelileg, megtalálják .az elhelyezkedés szempontjábó és megtalálják az élet különböző körülményeibein. Hiszen a haj társi egyesületékre is imég mnajd rá fogok térni. Ez — amint smoindottiam — egyszersmind arra lis felvilágosítást ad, hogy a kis egyetemieket, az úgyneveztt vidéki egyetemeket fomtoslaknak 'tartom. Leihet erről a kérdésről beszélni, oktatási szempontból szó férhet, szó is fért hozzá, de nevelési szempontból iéltétlenül nagy értékek ezek a vidéki egyetemek. Ha valaki megnézi, hogy vidéki városaink mennyit haladtak, mennyit fejlődtek az egyetemiek által, — nemcsak Szegedre mutatok rá, hlameimi akár Pécsre, akár Debrecenre is — akkor mégis azt kell 'mondania, hogy ezeknek a városoknak a kulturális előrehaladásához, sőt nemcsak aiiinak a városnak, ahol viannak, hanem a környékbeli városoknak á kulturális emeléséhez is hozzájárulnak. Ezt az áldozatot az egyetem meg is hozza, ha a tanítás nem is lehet mindig olyan, minit amilyen teljes egyetemekkel volna, mert példának okáért, amikor még a budapesti egyetemen is iá bölesészettudoimányi karon 49 professzor vian, pedig t ez áís iinég mindig csonka .bölcsészeti kar, — mert hogy mást ne említsek, a geológiát a viI lágon mindenütt úgy tanítják, hogy van leigj alább két pialaieontologila tanár is, itt egy Síinos és más: tárgyakban is így van, tehát ez a kar még mindig csonka bölcsészeti fakultás, 49 tanárral, — anit mondjunk 'akkor a szegediről, lakol 22, a pécsiről, ahol 12 és a debreceniről, ahol 16 tanár vian a bölcsészeti fakultáson. Nyilvánvaló hogy ezek a bölcsészeti karok inkább csak a minimum mértékét ütik meg, azonban még így is meg tudják tenni a feladatukat iés különösen azt a feliadatukiat, aimiely a •nevelésben és kulturális nívó általános emelésében áll. .' Amire igen nagy gondot szeretnék fordítani, — amire azonban nem. akarok most itt sok időt igénylbevenni, de azt hiszem, mindenki elhiszi, hogy a szíveimen _fekszik — az a segédtanszemélyzet ügye. (Halljuk! a jobboldalon.) Elég ©ok olyan filatalembier áll közel a ! szívemhez, laki a segédtanszemélyzethez tartozik, vagy tartozott, mindenesetre elég ahhoz, hogy ebben a tekintetlben igazán ne legyen szükségem semmiféle sürgetésre. A diákjóléti intézanények fejlesztéséről is j szó volt. A diákházak építésének két problémája v'ain: az elméleti problémia és a gyakorlati probléma, a kivitel. ElméletiiLeg az a nézetem, hogy mindenesetre egyetemenkint külön kell diákházakat létesíteni és. nem vagyok barátja az egyetemközi diákhásakniak, sőt tlalán fakul tásonkint is tagolni kellene a diákházakai, mert az egyívású emberek összevalók és az egyívású emberek együttéléséből csak. jó Származik. Ami a praktikus végrehajtásit illeti, abban a tekintetben bizonyos reméinyeink vannak arra, hogy a Pázmány-egyetem- diákházát emberileg - belátható időn belül létrehozhassuk. Ennél többet nnég mem tudok mondani és pedig azért, mert különböző lehetőségek közt lehet