Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-328

w Az országgyűlés képviselőházának B2B. ülése 1938 június ll-én, szombaton. 649 választani, amelyeikre azonban nincs időinii részletesebben [kiterjeszkedni, mart még egy-íkét Igen fontos dolog: van, ajmlt elő szeretnék hozni. Ezek közé tartozik a bajtársi egyesületek kérdése. A bajtársi egyesületek rendezéséről, sőt megrendszabályozásiáról is szó volt a la- ' pok hasábjain és általában a társadalomban. Ehihez a 'kérdéshez nem szabad brutális kézzel hozzányúlni, hanem szeretettel, megértéssel és okossággal. 1928 március 13-án a felsőházban elmondott (beszédemben, amelyben az egyetemi és főiskolai hallgatóság kérvénye kapcsán. amelyet én adtam át, az 1920:XXV. te, a numerus clausus-törvény megváltoztatása ellen szólaltam fel, elmondottam azt, hogy (olvassa): »Méltóztassék az egyetemi hallgatóság kérvényét és egyáltalában állásfoglalását komoly megfontolás tárgyává tenni, mert nem lehet a magyar egyetemi ifjúságot úgy kezelni, hogy egyszerűen azt mondjuk t

róla, hogy: mars, menj tanulni!« Ami elfajulás van ezen a téren, az nem irandó mind, sőt nem is nagyobb részében egyszerűen az egyetemi ifjúság rovására, hanem annak oka társadalmunk természetében, struktúrájában és forrongásában rejlik, annak a következménye. (Rassay Károly: Es a politikusoké, akik kihasználták őket!) Az azután nyilvánvaló, hogy egy 21—22 éves ember jobban és másként forrong, mint ahogyan mi 60 esztendővel vagy közel annyival forrongani tudnánk. (Andaházi-Kasnya Béla: De ne tessék beengedni az egyetemi hallgatókat ilyen szervezetekbe! A Turulnál 22% a főiskolai hallgató, a többi lógós! — Zaj.) A problémával intenzíven foglalkozunk. Voltak is már, mióta ezt a széket elfoglaltam, megbeszéléseim ebben a tekintetben és tekintettel arra, hogy az összes egyetemi bajtársi egyesületeknek két éven át voltam egyetemes tanárelnöke, a székely egyetemi és főiskolai hallgatók egyesületének 19 esztendő óta vagyok tanárelnöke, a közgazdasági egyetemnek háromszor voltam dékánja és ugyanakkor a bajtársi és ifjúsági egyesületekkel szoros kapcsolataim voltak, mint műegyetemi rektornak egy teljes esztendeig a Hungáriával, a legjobban megszervezett ifjúsági egyesületek egyikével és egyéb ifjúsági egyesületekkel, három bajtársi egyesülettel voltak szoros nexusaim, azt hiszem, hogy némi ismereteim vannak ebben a kérdésben. Azonkívül én ide az ifjúság köréből jövök, mert hiszen i,z utóbbi időben a legtöbbet az ifjúsággal foglalkoztam, úgyhogy talán még jobban ismerem az ő gondolkodásukat, mint az öregekét. Ezzel a kérdéssel kitűnő [munkatársammal, Szily ő excellenciájával együtt mindenképpen magam is foglalkozom, tehát mi ketten fogunk foglalkozni, de meg kell állapítanom, hogy ez a kérdés nem olyan könnyű és egyszerű. A vidéki egyetemeken bizonyos nüanszokban más a hely zet, mint a budapesti egyetemeken, a városok Hsebb mérete és^ az egyetemek kisebb hallgatósága következtében. Fakulta sonkint is néha más a helyzet. Más olyan fakultáson, amelyből csak egy van, mint példának okáért a mérnöki fakultás és más olyanokon, amelyekből négy van, amint például a négy orvosi fakultás. Egyszóval úgy értem, hogy nem lehet -mindent egy kaptafára húzni. Itt vannak azután az eq-yivású öreg urak: a dominus ok. akik az illető bajtársi egyesületiekből kerültek ki, alkik igen hasznosaik azokban a bajtársi egyesületekben és nem is szabad ^ nekünk a tegnap, a ma és a holnap közé válaszfalakat emelnünk, (Helyeslés.) hiszen ez ismét válaszfal állítását jelenti az ifjúság és az öregek közé. Ezt sem szabad tenni. Természetes, hogy egészen másféle, teljesen más természetű egyesületekbe bajtársi egyesület nem tartozhatik és ha a bajtársi egyesületek egészen más formájú társadalmi egyesületekké alakulnak át, akkor itt orvoslásra és kettéválasztásra szükség van. (Rassay Károly: Csak eminens diáik lehessen diákvezér! Nagyon egészséges orvosság volna! — Egy hang a baloldalon: Petőfi ugyan nem az volt!) A költészetre nézve kivételt teszünk. (Derültség.) Nemcsak negatívumot kell azonban nyújtani az egyetemi ifjúságnak, mert az egyetemi ifjúság nem erre vár és nem is azt érdemli, hogy csak negatívumot adiunk neki, hanem pozitívumot is kell neki adni, mert pozitívumra és ipozitív munkára vár. Az egyetemi ifjak százait isniiereim, de isimerem az egyetemi ifjúsággal egykorú ifjúságot is, tmert nemcsak az egyetemi ifjúság körében mozogtam, hanem az iparosifjúság körében is és tudom, hogy egyik is és másik is egészen egyformán tud adni egymásnak lelkit és szellemit is. Ezek között százakat és ezreket találtam, akik valami komolyabb dologra várnak. Arról szeretnék gondoskodni, arra szeretnék módot találni, hogy szélesebb körű szociálpolitikai, agrárpolitikai munkálatokba vonjam be őket — ebben a tekintetben egyetértünk a földművelésügyi miniszter úrral — és be akarom vonni őket a falukutatási munkákba, (Helyeslés.) a komoly falükutatási munkákba, amelyeket nem egy ember végez négy hónap alatt, (vitéz Somogyváry Gyula: E,s nem szenzációhajhászásból! — Tildy Zoltán: Elolvastad azokat a könyveket?) ha nem amelyeket ötven ember végez. Ilyen mun kákba kívánnám az egyetemi ifjúság bekapcsolását lehetővé tenni s azt animálni, hogy az ifjúság az öregekkel és a tapasztaltakkal együttmunkálkodva nevelődjék későbbi nagy nemzetfenntartó és nemzetépítő feladataira. (Helyeslés.) Ez a politikai élet helyes iskolája. Ez nem jelenti azt, hogy az egyetemi ifjúság no politizálhasson. (Rassay Károly: Mint Cambridge-ben és Oxfordban!) T. Ház! Ha már az úgynevezett szélsőséges izgatásokkal kapcsolatos dolgokról van szó, akkor ezekről álláspontom a következő. (Halljuk! Halljuk!) Nyilvánvaló, hogy a szélsőséges izgatás, mind a bal-, mind a jobboldali, — mert ne méltóztassék mindig csak jobboldalit gondolni (Ügy van! Ügy van! half elől.) — azokba a körökbe is beférkőzött, amelyek jelenleg az gondjaimra vannak bízva. Erintették az ifjúságot is, mégpedig annak mind a három — ha így lehet mondani — korosztályát, az egyetemi ifjúságot és a vele egykorú fiatal férfiakat, akik már joggal érdeklődnek politikai kérdések iránt és akiknek a közéletre való készülés kötelességük. Ezek politikai gondolatvilágukat már nemcsak kiformálhatják, hanem tulajdonképpen kötelesek is kiformálni, ha jó állampolgárok akarnak lenni. Ez az egyik korosztály. Másik a fürkészésnek, a kritikának és a kétkedésnek átmeneti idejében lévő ~ és sokszor csak a tanárok tudják, milyen nehezen kezelhető — 1.5—18 esztendős ifjúság. Es végül jön az az egészen fiatal korosztály, amely a mi gyermekkorunk idejében indiánosdit játszott, (Andaházi-Kasnya Béla: Most ugyanazt